A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

— 27 —

latosan a következő rövid utasításokat kívánom adni T. Papjaimnak:

i.

1. Az enciklika áteimélkedésével minél jobban érezzük azt meg, milyen kitüntetés ért bennünket, amikor az Űr Jézus az istenszolgálat munkájába segítő társaknak vett magához. Hassa át papi lelkünket az Isten szolgálatának, a liturgiának hittől áthatott értékelése és őszinte szeretete. E nélkül a liturgikus mozgalom mindig vérszegény marad. Az áldozópapon múlik, hogy híveit a liturgikus mozgalomba mikép tudja bekapcsolni. Végezzük azért minden liturgikus ténykedésünket pontosan, hittel, áhítattal, bensőséggel: digne, attente, devote et cum gravitate.

2. Templomunk legyen tiszta, gondozott, A sekrestye rendezett.

A sekrestyést neveljük liturgikus érzékre. Kapcsoljuk be munkájába az oltáregylet segítségét is.

A kántor líurgikus képzésére helyezzünk súlyt. Gondoljunk arra, hogy a kötelezően járó Magyar Kórust olvasgassa. Az egyházmegyei kántorkurzuson résztvevő kántorok igyekezzenek terjeszteni az ott tanult liturgikus dolgokat.

A most már országos mozgalommá fejlődött ministránskérdést tekintsék szívügyüknek. Neveljük meg a mínístránsokat, hogy a mínísírálást kitüntetésnek és szent ténykedésnek tekintsék. Csak olyanokat engedjünk oda, akik jói tudnak ministrálni, de egyben áhítatosan, fegyelmezetten és példát mutatóan.

Figyeljünk arra, hogy a liturgikus előírásokat mindenki megtartsa. A népnyelv használata csak annyiban maradhat meg, amennyiben eddig a szertartáskönyvek azt megengedték, Űiítástól tartózkodjunk. Azt azonban megengedi az encyklika, hogy a szentségek és szentelmények kiszolgáltatása előtt vagy után a szertartásoknak és a latin szövegeknek értelmét híveinknek megmagyarázzuk. Gyakorlatból tudom, hogy az esketés, búzaszentelés és egyéb alkalmakkor mondott magyarázó szavaim milyen hatással voltak a résztvevőkre,

II.

1. Híveinket kapcsoljuk be intenzívebben a liturgiába. Tartsunk liturgikus magyarázó beszédeket, előadássorozatokat. Először azokat az alapigazságokat ismertessük, amelyeken az istentisztelet nyugszik. (Szent Ignác alapvető elmélkedése igen jó szolgálatot tesz.) Krisztus misztikus testének tanára lehet felépíteni az egész liturgikus előadássorozatot, a külső és belső istentiszteletnek a szükségességét és kötelességét.

2. Gyakorlatilag a következőket kell

szem előtt tartani: Az egyházi népének mindenkor a szentmise menetének és az egyházi évnek megfelelő legyen.

A nagymiséken a nép feleljen közösen a pap énekére.

Ajánlatos a szentmise állandó részei közül egyiket-másikat megtanítani, s azt közösen mondatni a szentmisén, Ez legalkalmasabban úgy történhetik, ha kezdetben a népénekkel kísért csendes misén, az ének egyes versei közé egy megfelelő imát iktatunk be a liturgikus imák közül, vagy a leckét és evangéliumot felolvastatjuk.

Ezek után kerülhet sor esetleg a missa recitata-ra. Ez abban áll, hogy a mise egyes részeit a jelenlévők közösen és hangosan imádkozzék vagy latinul vagy a nép nyelvén. De figyelmeztetnem kell T. Papjaimat, hogy a liturgikus előírások szerint tilos hangosan és közösen imádkozni azokat a részeket, illetve szövegeket, amelyeket a papnak submissa voce kell mondani (secreta, canon), viszont lehet a népnek közösen felelni a papnak, vagyis hangosan és közösen recitálni a ministransok által mondott szokott részeket.

Itt lép előtérbe a Missale kérdése. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy buzgó lelkipásztorok és hittanárok egészen könnyen meg tudják tanítani növendékeiket és híveiket a Missale használatára. Ez természetesen akkor lesz üdvös, ha közben liturgikus tanítások és szentbeszédek megnyitják a Missale pecsétjeit és mély tartalmát megértetik velük.

Attól még messze vagyunk, hogy híveink gregorián korális dallamban énekeljék közösen a szentmisét, amelyet X., XI. Pius és jelenlegi Szentatyánk is óhajtva kíván. De gyakorlatban ismét igazolódik, hogy nem lehetetlen megvalósítani, mert vannak helyek, ahol már az így nevelt ifjúság szépen énekli gregorián-dallamban a mise állandó részeit.

3. Az enciklika külön foglalkozik a szentáldozással és a szentségimádással. E helyen röviden csak a következőket kérem:

a) Keresztény tanításokkal igyekezzünk híveinket a gyakori szentáldozásra ránevelni.

b) A templom naponta a hívek által is ismert időben legyen nyitva, hogy azt látogathassák. A lelkipásztor jó példával járjon elő. Ha rendszeressé válik a szentséglátogatás, nem kell attól tartani, hogy a templomból valamit ellopnak.

4. Nagyon szükséges és kívánatos, hogy a keresztségi öntudat erősebb legyen. Ajánlatos a keresztségről, annak kegyelmi hatásáról és a vele járó kötelezettségről beszélni.

5. A vasár- és ünnepnapi délutáni áj tatosságok látogatottsága mindenfelé ellany-