A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

25

és bele ne vesse a konkolyt a búza közé,181 vagyis hogy nyájatokat meg ne környékezze valamilyen rejtett tévedés, mint a hamis miszticizmus182 és a káros quietizmus, — amelyeket, mint tudjátok, egyszer már elítéltünk —, sem pedig meg ne környékezze valamilyen veszedelmes humanizmus, sem olyan tanítás, mely elhomályosítja a katolikus hit fogalmát; vagy pedig a túlzó archeologizmus liturgiái vonatkozásban. Óvakodjatok, hogy el ne terjedjen az a tanítás, mely tévesen azt hirdeti, hogy Krisztus megdicsőült emberi természete valóságosan és állandóan jelen van «megfgazultakban» ; vagy pedig az a tévtanítás, mely szerint pontosan ugyanaz és ugyanolyan mértékű kegyelem köti össze Krisztust az ő titokzatos Testének minden egyes tagjával.

200. Az esetleges nehézségek sohase vegyék el bátorságtokat, sem pedig el ne ernyesszék lelkipásztori éberségteket. «Fújjátok meg a harsonát Sionban . . . gyüjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetét, hívjátok egybe a véneket, gyüjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket»,183 és teljes erővel azon fáradozzatok, hogy a világ minden temploma megteljék és minden oltárt körülövezzen a keresztény hívek serege, kik, mint élő tagok, az isteni Fővel egyesülve, ővele és őáltala mutassák be a legszentebb áldozatot és adjanak méltó dicséretet az örök Atyának.

*

201. Ezeket akartuk veletek közölni, Tisztelendő Testvérek, .és tesszük ezt attól a szándéktól vezetve, hogy a Mi és ti gyermekeitek jobban megértsék és többre becsüljék azt a kincset, amelyet a szent Liturgia rejt magában : a keresztáldozatot megjelenítő és megújító szentmiseáldozatot ; az isteni kegyelemnek és a természetfölötti életnek forrásait, a szentségeket; és a szent zsolozsma istendícséretét, mely az égről és a földről szüntelenül száll az Űr elé.

202. Reméljük, hogy ezek a figyelmeztetéseink fölrázzák a hanyagokat és szembehelyezkedőket, és arra késztetik majd őket, hogy komolyabban es alaposabban foglalkozzanak a liturgikus tanulmányokkal, sőt atyai szívvel figyelmeztetjük őket, hogy vigyék át a gyakorlati életükbe is a Liturgia természetfölötti lehelletét, miként az apostol mondja : «A Lelket ki ne oltsátok».181

Azoknak viszont, akiket a mértéktartás hiánya 203. hellyel-közzel arra késztetett, hogy olyasmit mondjanak vagy tegyenek, amit fájó szívvel nem helyeselhetünk, Szent Pálnak ezeket a szavait ismételjük: «Mindent vizsgáljatok meg, ami jó, tartsátok meg».186 Atyai szívvel intjük őket, hogy gondolkodás- és cselekvésmódjukat a katolikus tanítás alapjaira helyezzék, mely Jézus Krisztus ártatlan Jegyesének, a szentek Anyjának elveit vallja.

Végül pedig mindenkit figyelmeztetünk, hogy 204. készségesen és hűségesen engedelmeskedjék főpásztorainak, akiknek joguk és kötelességük, hogy irányítsák az Egyház egész életét, főleg lelki életét. «Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hódoljatok nekik, mert ők őrködnek, mint akik számot fognak adni lelketekről, hogy ezt örömmel tegyék és ne sóhajtva».186

Adja meg kegyesen az Isten, akit tisztelünk, 205. aki «nem a zűrzavarnak Istene, hanem a békességé»,187 hogy egy szívvel és lélekkel tudjunk résztvenni földi számkivetésünk idején a szent Liturgiában, mely mintegy előkészítője és hírnöke annak a másik, mennyei Liturgiának, ahol egykor a mi édes Szűzanyánkkal együtt fogjuk énekelni: «A trónon ülőnek és a Báránynak áldás és tisztelet és dicsőség és hatalom örökkön örökké».188

E boldog reménységtől vezérelve, mindnyáj a-206. tokra Tisztelendő Testvérek, és az egész reátok bízott nyájra, az égi ajándékok előhírnökeként és különös jóindulatunk jeleként, szeretettel adjuk apostoli áldásunkat.

Kelt Castel Gandolfoban, Róma mellett, 1947 november hó 20-dikán, pápaságunk kilencedik évében.

XII. Pius pápa.