A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

tál lelkűk elbírja az egyházközség, főképen őket érdeklő vagy velük kapcsolatos kérdéseibe. Gondosan kerülnünk kell azonban azt, hogy afféle ,,kis okosak“ váljanak belőlük.

II. Mit kell tudni a ministránsoknak?

A ministránsokkal való foglalkozásra nem elég a hittanóra, hetente legalább egyszer külön is kell velük találkoznunk. Ennek keretében a kegyelmi életre és az apostolkodásra, mint alapszempontokra való nevelésen kívül a liturgikus ismeretekre oktatjuk őket.

A külföldi és hazai tapasztalatok alapján ajánlatos a ministráns csoportot három fokozatra osztani. (Egyesek külön vizsgákhoz, próbákhoz kötik ezeket a fokozatokat.) Az elnevezésük még nem alakult ki: nincs általánosan elfogadott és országosan használt terminológia. A legkisebbeket talán ministránsjelolteknek (apródok, al-, segéd-ministránsok) nevezhetnénk. A csoportokra osztás azonban csak ott vezet sikerre, ahol rendszeres ministráns nevelés folyik. A 11 éves, ministrálni még nem tudó fiú szégyelli, hogy ő csak jelölt, vagy apród, míg a 9 éves, régebben ministráló fiú esetleg már felavatott ministráns.

A ministráns jelöltek kiválogatását már az első szentáldozás után, tehát a második osztályban mindjárt az év elején kezdjük el. Gyakorlati tudnivalóikat körülbelül ezekben foglalhatnánk össze: Legyen meg benne a ministráláshoz való gyakorlati készség: rendes testtartás, főleg kéztartás, szabályos térdelés. Tudjon litánián és áldoztatásnál ministrálni. Mielőtt az oltárhoz léphetnének, beosztjuk őket hetente meghatározott hétköznapokon, mint a ministránsokat „figyelésre“, „tanulásra“.

Ministránsnak csak azt nevezhetjük, aki a bizottság előtt a vizsgálatot letette és akit ünpepélyesen felavattak (második fokozat). A ministránsnak tudnia kell kívülről a szentmise összes feleleteit. Egyedül is ministrál. Énekes és szentséges miséken, liberás misén ministrál. Litániákon, nagymisén, szentségi áldáson kezeli a füstölőt. Egyszerűbb gyermekeknél, akiknek a családban elfoglaltságuk van, kérdezzük meg a szülőket is, hogy engedik-e ministrálni a fiút. Sokszor előfordul, hogy a gyermek

nem maga az oka késésének. Viszont fegyelem lazító, ha bármilyen méltányos ok miatt is, de elkésik valaki és nem büntetjük. A többiek, a fiúk nem olyan megértők, mint mi vagyunk és „kivételezésnek“ tekintik a mi méltányosságunkat. A felavatás előtt a szülőket és a hitoktatót, a templomban miséző Ayákat is kérdezzük meg az otthoni és az iskolai viselkedést illetően. Az avatás komolyságának, a ministráció és oltárszolgálat méltóságának és megbecsülésének nagyon árt, ha méltatlanokat is felavatunk. Ebben a csoportban már különösen hangsúlyozzuk, hogy a ministráláshoz nem elég a szöveg megtanulása és a könyv, meg az ampolna kezelése, hanem a ministráláshoz méltó élet a legfontosabb kellék! A felavatásnál útmutatásul szolgálhat a hatvani euch, kongresszusunk alkalmával használt szertartás és diploma.

Főministránsnak nevezhetnénk a harmadik csoportot, amelybe tervszerű nevelés mellett all évesektől kezdődően a fiúk legjava tartozhatik. A gyakorlati tudnivalók: a nagyheti szertartásokon való ministrálás, a szentmiséhez való előkészítés (beleértve a pap öltöztetését is). Vallási műveltség tekintetében: a teljes katekizmus, különösen a szentmisére és a szertartásokra vonatkozó rész, a templom ismerete (oltárok, képek, szobrok, történeti és művészeti adatok). Magatartása tekintetében: életkörülményeit és családi körülményeit figyelembe véve napi áldozó és tudja a legkisebbeket a ministrálásra tanítani: másszóval: sekrestyés helyettes és ifjú vezető. A főministránsok megválogatásától és „kezelésétől“ függ jórészt a ministráció megbecsülése és a csoport élete, mert ha mintafiúk: kifelé tekintélyt adnak a mozgalomnak, befelé pedig komoly segítségek a kisebbekkel való foglalkozásban és az adminisztratív ügyek elintézésében. Belőlük alakulhat az önkormányzat és a jelölteket vizsgáztató bizottság.

III. A heti foglalkoztatás rendje.

Ma már általánosan elfogadottnak tekinthetjük a ministráns nevelésben azt az elvet, hogy a jelölteket és a ministránsokat csoportokra kell osztanunk. Ezt nemcsak az javallja, hogy ezekben a csoportokban a nagyobbakat foglalkoztatjuk és a vezetésre