A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

és iskoláival szemben kötelezi. Hossz kezelése volna az adott szónak, ha egy pillanatbanaz adott szót úgy próbál juk elintézni,hogy elvesszük az intézményeket. Az nem lenne európai mód, ha - a kötelezettség elhallgatásával - három évig hivalkodunk a nagylelkűséggel, aztán hirtelen se kötelezettség, se nagylelkűség, sőt magukat az intézményeket egyszerűen a hatalom jogán elvesszük.

Ha a miniszter ur nyiltan elismerte, hogy "a vallás mélyen él a mi népünkben" /Orsz.gyűl.napló 1948.febr.23.571/:azt már aztán népünk mondja és félreérthetetlenül ismételten ki is fejezte, hogy 6 a vallásba beleérti azt is, hogy gyermekei hitvallásos iskolákban nevelkedhessenek. A vallást nem lehet bezárni a heti két órába, hanem ott kell lennie egész oktatásunkban. Mit ér a két hittanóra, ha a történelem, irodalom, természetrajz, természettan, mindennapi ismeretek stb.órákon azt tönkreteszik a materializmus szellemében átképzett tanárok, tanitók.

" A feleletein rémhírterjesztés, a megfélemlitési hadjárat és valóságos lelki terror" alaptalan vádját az Egyház elhárítja magától.

Kell-e csodálkozni népünk izgatottságán, ha gyermekeiért aggódó lelke nem lel megnyugvásra a februári és májusi ellenmondással szemben? \

Mi iskoláink államosítási rohama körül nem mondottuk még ki a fenyítéket; nem is mondjuk ki, hacsak rá nem kényszeritenek minket az erőszakos terv végrehajtásával.

De lelkiismeretünk nem engedi, hogy - amint már elkezdődött - tanitóinkát hivatalos lelkiismeretlenséggel, a harminc ezüst pengésével az esküszegés szörnyű örvényébe sodorják vagy kergessék bele, aztán ilyen bélyeggel, fölséges tanitó-nevelő hivatásukra méltatlanokká és alkalmatlanokká válva, tanitsák, neveljék, hithü katolikus szülők és a haza szemefényét.

Emelt fővel ismételjük Isten és az ország közvéleménye előtt, hogy a nekünk tulajdonított lelki terrornak mi megrendült szemlélői és nem cselekvői vagyunk. Népünk tudja, mint folyt hiveink pártokba, tanítóink eskütiprással kezdődő mozgalmakba erőszakolása. A váci egyházmegyei fő tanfelügyelő koriratának idé zé se megcsonkítva történik; nem is csoda, ha igy tarthatatlan következtetés jön ki belőle. így csak akkor szokás érvelni, ha az ügy ismerőit megvetjük, a nem ismerőit pedig félrevezetni akarjuk.

Nem sajnáljuk a miniszter ur segítségét az állásából elmozdított szerencsétlen plébánostól; csak megállapítjuk, hogy ügyével kap«* csolatban megsértették az Egyház kormányzati szabadságát. Szivesen láttuk volna ugyanezt a nagylelkűséget a most fennen hirdetett kötelező hitoktatás mellett tüntető, de ép a miniszter ur helyeslésével internált szegedi diákok, vagy olyan tiszteletreméltó papjaink érdekében, akik éveken át sínylődnek még a szentmiseáldozat vigasztalása nélkül is börtönökben, táborokban, aztán egyszercsak - kellő ok hiányában - egészségileg tönkretetten eleresztik őket. De védelmet nem kapnak a vallásügyi miniszter úrtól, amint a rabokt betegek mellől máról-holnapra kiűzött irgalmas és egyéb szerzetes nővérek sem; pedig talán nem találnak többet a teherlapjukon,mint a tüntetőén zászlóra tüzöttekén. Ahol neki helyet készítenek, ott érdemes papok egész sorát В-listázták. Nem hiányzott az okok közül papi mivoltuk.

Az a vád, hogy iskoláinkban százezrével vannak tankönyv nélkül tanulók, visszahull azokra, akik idejében benyújtott tankönyveinket hónapokra elhevertették, hogy a maguk tetteiből fonják meg a vádat az Egyházi iskolák - úgy mond -"tankönyvnélküli elmaradott állapota"-miatt az Egyház ellen, Egyébként olyan vádat emel, amit a vádló az állami iskolákról is elismer:"Tagadhatatlan, hogy nincs elegendő tankönyvünk" /Orsz.gyűl.napló 1948.febr.23. 578/.

"Országos méretekben folytatjuk az elhanyagolt iskolaépületek kijavítását és az uj iskolák épitését", - mondja a nyilatkozat.Eddig se akadályozta ezt az Egyház. Sőt! A hivek a maguk erejéből tették is, ahogy ép a miniszter ur ezt elismerte:"Mint vallás-közokt.miniszter boldog lehetnék, ha állami iskoláink olyan jókarban lennének,mint felekezeti iskoláink közül igen sok" /M.Nemzet 1948.jan.13.1/. Az 1948.ápr. 17-20 közt tartott országos találkozón nyilvánosan megismételte, hngy