A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)
и kereszten. Nézd csak, mily árat fizetett: vérét ontotta, vérével vett meg minket, az ártatlan Bárány vérével, az Isten egyszülött Fiának vérével vett meg minket . . . Krisztus az, aki fizetett; szent vére a vételár ; amit pedig megvett: az az egész földkerekség».73 75. Váltságdíjunk lerovása azonban nem lépett mindjárt teljes egészében érvényre : szükséges, hogy Krisztus, miután önmagának árán megváltotta a világot, valóságosan is birtokába vegyen minden egyes emberi lelket. Éppen ezért ha azt akarta, hogy a megváltás műve eljusson minden egyes emberhez és a későbbi korok minden egyes emberéhez, és így Isten azt elfogadja, feltétlenül szükséges volt, hogy minden egyes ember eleven kapcsolatba jusson a keresztáldozattal, és annak érdemeit magára alkalmazza. Hasonlattal élve azt lehetne mondani, hogy Krisztus a Kálvárián a megtisztulás és üdvösség medencéjét állította föl és megtöltötte azt saját vérével: az egyes emberek azonban csak akkor tisztulhatnak meg és nyerhetik el az üdvösséget, ha megmerülnek habjaiban és lemossák vele bűneiknek foltjait. 76. Hogy tehát a Bárány vérében az egyes bűnös lelkek megtisztuljanak, a híveknek is közre kell működniök. Mert ha Krisztus megfizette is a váltságdíjat véráldozatával a mennyei Atyának az egész emberiségért, azt akarta mégis, hogy főleg a szentségeken és a szentmiseáldozaton keresztül minden egyes ember odalépjen szent keresztfájához, és sajátmaga szerezze meg onnan azokat a gyümölcsöket, amelyek üdvösségét biztosítják. Az egyeseknek ezzel a tevékeny részvételével egyrészt a tagok kapcsolódnak naprólnapra szorosabban az isteni Főhöz, másrészt az isteni Főből áradó üdvösség jut el az egyes tagokhoz, olymódon, hogy mi is megismételhetjük Szent Pál apostol szavait: «Krisztussal a keresztre szegeztettem, élek pedig már nem én, hanem Krisztus él bennem».74 Mint ugyanis más alkalommal már világosan kifejtettük : «Jézus* Krisztus, midőn a keresztfán meghalt, úgy adta a megváltás mérhetetlen kincsét az Egyháznak, hogy semmiféle közreműködést nem kívánt tőle ; midőn azonban e kincsek szétosztásáról van szó, ezt a szent munkát nemcsak megosztja szeplőtelen jegyesével, hanem azt akarja, hogy ez a munka bizonyos mértékben az ő tevékenységéből is származzék».75 77# A fenséges szentmiseáldozat az az eszköz, amelynek révén a szent keresztfa érdemei eljutnak az egyes hívekhez : «Mert valahányszor ezen áldozatról való megemlékezést ünnepeljük, megváltásunk műve valósul meg».76 A szentmiseáldozat nemcsak nem csökkenti a keresztáldozat méltóságát, hanem, mint a trentói szent zsinat mondja, még inkább kiemeli és kinyilvánítja annak szükségességét és magasztosságát.77 Azáltal, hogy mindennap bemutatják, figyelmeztet bennünket arra, hogy nincs üdvösségünk másban, mint a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében.78 Maga az Isten kívánja, hogy áldozatának ez a folytatása «napkelettől napnyugatig» bemutattassék,79 és ezáltal soha meg ne szűnjék a dicsőség és hála himnusza, amellyel az emberiség az Istennek tartozik; mert mindenkor rászorulunk az ő segítségére és mindenkor rászorulunk arra, hogy az isteni Megváltó vére eltörölje bűneinket, amelyekkel kihívtuk magunk ellen az isteni igazságosságot. II. A hívek résztvétele a szentmiseáldozatban. Szükséges dolog, Tisztelendő Testvérek, hogy 78. a keresztény hívek megértsék, mily nagy kötelesség és mily nagy kitüntetés számukra, hogy résztvehetnek az eucharisztikus áldozatban. Nem unottan, hanyagul és szórakozottan kell benne résztvenniök, hanem olyan odaadással és buzgalommal, hogy egybeforrjanak az örök Főpappal, amiként az apostol mondja : «Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt».80 ővele és őáltala mutassák be az áldozatot, és ővele együtt ajánlják fel sajátmagúkat is. Mert igaz ugyan, hogy maga Jézus Krisztus az 79. áldozatot bemutató pap, de ő nem sajátmagáért, hanem miérettünk pap, midőn az egész emberiség Isten-dicséretét bemutatja a mennyei Atyának ; igaz az is, hogy 6 az áldozat, de miérettünk áldozat, midőn az emberiség bűnei helyett saját magát áldozza fel. Mármost az apostol szavai: «Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt», arra intenek minden keresztény hívőt, hogy amennyire emberileg lehetséges, igyekezzünk ugyanazzal az érzéssel eltelni, amely a mi Üdvözítőnkben is megvolt áldozatának bemutatásakor. Töltse el lelkünket az ő mélységes alázatossága, az ő érzéseivel adjuk meg az Isten szent Fölségének imádásunkat, tiszteletünket, dicséretünket és hálaadásunkat. Legyünk mi is vele együtt áldozattá olymódon, hogy megtagadjuk magunkat és követjük az evangélium parancsait ; önként és készségesen vállalunk magunkra vezeklést; bűnbánatot ébresztünk és engesztelünk a saját bűneink miatt. Egyszóval : arra intenek az apostol szavai, hogy misztikus módon haljunk meg mi is a kereszten, olymódon, hogy mi is elmondhassuk magunkról : «Krisztus- , sál együtt a keresztre szegeztettem».81 Abból azonban, hogy a hívek résztvesznek az 80. eucharisztikus áldozatban, még nem következik, hogy papi hatalommal bírnak. Feltétlenül szűk-81. séges, hogy ezt világosan megérttessétek a reátok bízottakkal. Vannak ugyanis ma olyanok, Tisztelendő Testvérek, akik visszatérnek rég elítélt tévtanokhoz82 és azt tanítják, hogy az Újszövetségben a papi hatalom minden keresztény hívőt megillet; azt is állítják, hogy Jézusnak az utolsó vacsorán adott parancsa az egész Egyházra közvetlenül szállt át, hogy megcselekedjék azt, amit ő cselekedett, és csak később keletkezett a papi hierarchia. Ezért úgy vélekednek, hogy maga a nép bír papi hatalommal, és a pap csak a nép megbízásából cselekszik. Úgy képzelik tehát, hogy a szentmiseáldozat a szó szoros értelmében vett együtt-bemutatás (concdebratio) révén jön létre, és kívánatosabbnak vélik, hogy a pap a hívek seregével együtt «koncelebráljon», semmint hogy
