A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

г

•/Ж-.Ц л? ;

Krisztusban Kedves Papjaink és Hiveink!

A hitvallásos iskolák államosításának tervéről apostolutódi tisztünkből és kötelességünkből a közelmúltban kétszer is megállapítottuk, hogy abban a szülők természetjogának súlyos sebét, továbbá az Egyház isteni, történelmi, az állam törvényeiben is biztosított iskolajogának erőszakos megtiprását látjuk.

Az Egyház világos és indokolt álláspontjával szemben érveket

, 1 «

felhozni nem tudnak, még csak meg sem próbálják; e. helyett a kérdést

mellékvágányra viszik. Elismerik az Egyház múltbeli iskolai érdemeit, de most újabban - mondják - az államosítás a helyes. Ám vannak alapelvek, amelyek felett sohasem jár el az idő. Ilyen az egyszeregy, a Tizparancsolat, a valláserkölcs. - Az érdemet, meg kell becsülni, Csák hálátlan fiatal szokott túladni világrahoZó, felnevelő édesanyján. ’’Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké” /Szent Pál levele a Zsidólehoz 13, 8./ '

Hirdetik a mesterségesen megrendezett rádió-, gyűlés- és sajtó-együttessel a következőket:

1/ a püspöki kar nem egységes;

2/ a püspöki karral szembehelyezkedik a vidéki papság; nem

v %

közölte a körleveleket a hívekkel;

3/ a körleveleket felolvasó papsággal szemben a hivok a templomban közbokiabáltak;

4/a tanitók nagy lelkesedéssel megszavazzák mindenütt az államosítást;

5/ az állami alkalmazottak úgy nyilatkozták, hogy semmi nem hiányzik magyar földön az emberek annyiszor Ígért jólétéhez, csak az iskolák államosítása;

6/ az Egyházzal a béкоtárgyalás már elkezdődött.

Ezek az állítások egyimásnak is ellcntmondanak; de önmagukban is ellenkeznek a valósággal.

A püs.pöki kar egységesebb, mint kívánatosnak tartják, A tárgyalás nem kezdődött el; tárgyalni csak egységes püspöki karral lehet.

Nincs tudomásunk a kikiáltott mérvben engedetlen papokról. Ha

egy-kettő akadna pár ezerből, tudjuk, hogy a tizenkét apostol között is

/

akadt egy hűtőién; Az ilyenek azonban már távol vannak szószékeinktől; van, aki magas állami állásba jutott egyházi hibájáért, mint a Bismarckfóle német kultúrharc idején.-