A Szombathelyi Egyházmegye részére az 1948. évben kibocsátott körlevelek (Szombathely, 1949)

- 53 -A SZOMBATHELÍI püspöktől.

1948. évi XXI. sz. püspöki körirat. Tárgy: Boldogasszony-év bezárá-2880/1948.sz. sa*

Tisztelendő Testvérek!

A Püspöki Kar határozata szerint a Boldogasszony Évet 1948 december 8-án, Szeplőtelen Fogantatás ünnepén bezárjuk.

A ráült év augusztus 15-én bontottuk ki a szűzmáriás zászlót. Azóta széthordoztuk az egész országban, és nem volt egyetlen vidék sem. ahol a Márianapok lelkesedése lángra ne lobbantotta"volna a hivek lelkében a Nagyasszony szeretetét. Egyházmegyénkben püspöki székvárosunk járt Elől jó példával, amikor a székesegyház felszentelésével kapcsolatosan megtartottuk az egyházmegye nagy Mária-kongresszusát. minek nyomában jártak Szentgotthárd. Zalaegerszeg, Vasvár, Celldömölk, ahol mindenütt a hivek tizezrei vetlek részt a mariás ünnepségen.

Most, amikor befejezzük a Boldogasszony Évet, T. Papjaimnak segítségére akarok lenni azzal, hogy egy-két gondolatot nyújtok, amelyet tetszés szerint felhasználhatnak prédikációik anyagában, de nem kötelező.

A Boldogasszony Évnek első célja volt a hit megtartása. A boldogságra teremtett ember kénytelen belátni, hogy csak az isteni hitben van boldogság. Szent Erzsébet mondta ezt a Szűzanyának: "Beata es, quae credidisti. /Lk. Í45./ Kétezer esztendő igazolja. Anyaszentegyházunk tanítása, hogy a megigazulásnak alapja és gyökere a hit. Maga az Ur Jézus állítja oda, mint az üdvözülésnak leltételét."Aki hisz és megkeresztelkedik az üdvözül, aki nem hisz az elkárhozik."/Mk. 16.,16./ A Nikodémussal való beszélgetés alkalmával is ezt hangsúlyozza ki az Ur Jézus. /Jn. 3.,

1-ML./ gz a ^ ^iztos és változatlan igazságon, magán a jó Istenen nyugszik. Maga az isteni Mester mondta:"x,go sum veritas." /Jn. 14., б./

"Azért születtem , s azért jöttem a világra, hogy tanúságot tegyek az igazságról',' /Jn. 18.,37./ azaz az Istenről, mint az igazság örök ősforrásáról1.' "Eg^és föld elmúlnak, de az én igéim azonban el nem múlnak."/Ьк. 21., 33./ Ezen a biztos és rendíthetetlen sziklán alapszik a mi hitünk,- kétezer esztendő minden hullámzása ellenére is rendithetetlenebbül mint valaha, rnnnek a hitnek megtartása volt első célja a Mária-évnek. Világosabban és boldogitóbb bizonyossággal éreztük, a hitünk isteni, rendíthetetlen. Boldogok vagyunk, hogy katolikusok lehetünk.

2. A Mária-évnek második célja a hitvallás volt. Az Ur Jézus mondta: "Aki megyall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, ki a mennyekben van. Aki pedig megtagad emgemet az emberek előtt, én is megtagadom azt az Atyám előtt", aki a mennyekben vagyon," /bit. 10.,32-33./ Ez nem azt jelenti, hogy hitünket gyatrán megtagadjuk. Hitünket,- ha veszedelem fenyegeti - meg kell védeni és meg keli vallani az emberek előtt. A Mária-unnepek ennek volt fönséges megvallása. Istent akarjuk, mert akarjuk, hogy megmaradjon a Tízparancsolat, az ember értéke es méltósága, s ezzel Halhatatlan lelkünk örökre boldog lehessen. Krisztust akariuk: minden Mária-napom a Legméltóságosabb Oltáriszentséghez járultunk és Tőle vettük az áldást munkánkra. Krisztust akarjuk a lélekbe, a családba és az egész életbe. Mert nem adatott más név, amelyben üdvözülni lehetne, csakis az C neve. /Ар. csel. 4., 12./ Az Egyházat akarjuk: Az Anyaszentegyház nekünk a tovább élő Krisztus, Krisztus misztikus Teste.

0 a krisztusi megváltás kegyelmeinek hordozója és boldogítója. A pápa pedig Krisztus helytartója, a Mária-napokon kifejezésre juttattuk hitvallásunkat, hogy mi az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyháznak vagyunk és akarunk tagjai lenni, akik egyek Krisztus földi helytartójával és főpásztoraikkal.