Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)
Krisztusban Kedves Híveink! • Szept. 24-én lesz kereken 900 esztendeje annak, hogy az első marosvári (Csanádi) püspök vértanusággal befejezte erényekben gazdag, áldásos földi életét. Ez az évforduló nem egyedül az ősi Csanádi egyházmegyének ünnepe, megünneplése jóval szélesebb, országos kereteket igényel és érdemel. Nemcsak azért, mivel történeti adatok és kikövetkeztetések szerint — egyházmegyéjén kívül — megfordult, vagy működött Barcson, Pécsett, Pécsváradon, Székesfehérvárt, Bakonybélben, Diósdon, mai fővárosunk földjén és másutt; hanem azért is, mivel Szent Gellért nemzetünk nagy ♦érílő apostola, kimagasló nevelője és az ezeréves, beláthatatlan magyar vértanú-sor élén az első vérvirág. Van tehát annyira általánosan jelentős ez az évforduló, töltött be a Szent olyan nagy szerepet nemzetünk kereszténységének hajnalán, rászorulunk annyira az útmutatásaira, amelyek a minden eresztékében meglazult magyar élet talaján a ma magyarjának kínálkoznak, hogy a ritkán adódó századforduló kapcsán, a múlt eseményeinek mérlegelésével, a jelen idő sebeinek gyógyítási szándékával mi, a magyar püspöki kar, komoly szavunkat hallassuk az egész nemzet-közösség színe előtt. Tesszük ezt abban a biztos tudatban és meggyőződésben, hogy 1946-ban, vészesen terhes történelmi időkben Szent Gellérténél biztosabb utat nem mutathatunk, tisztábban világító fáklyát nem gyújthatunk, hivatottabb tanítómestert és kormányost mellétek nem adhatunk. 1. Élete. a) Velencében. Szent Gellért, mint első térítőink általában, nem a magyar föld és nép szülötte. Velencében szüleitett. A vallásos szülők éveken át nem részesültek az anynyira áhított gyermekáldás kitüntetésében. Csak imádságuk és fogadalmuk jutalmaként jött a világra az első gyermekük, a kis Gellért, akit ép azért korán, már ötéves korában beadtak a velencei bencésekhez. b) Szentföld és Magyarország. Szent Gellértnek eszeágában sem volt Magyarországra jönni és itt az Evangéliumot hirdetni. Az akkori új Magyarország nem örvendett jó hírnévnek és becsülésnek a nyugati keresztények körében. Annál inkább vágyva-vágyott látni; könnyeivel öntözni a fiatal apát a Szentföldet. A Szentírás-tudományok iránt való lelkesedése is arra ösztönzi, hogy a Szentföldön Szent Jeromos műveit felkutassa. Édesapja lábanyomát is kereste itt. Ő, mint zarándok társaival a Szentföldön a rabló, pogány arabok fegyveres támadásának vált áldozatává. Életét így leélni és vérét is hullatni Jézus és atyja vérehullásának a földjén, Szent Gellért forró, heves lelkének boldogító álmai közé tartozott. Leteszi apáti méltóságát és néhány fellelkesedett bencéstársával hajón elindul a dalmát partok irányában a Szentföld felé. A dühöngő bóra miatt a nehezen partra szálló szerzetesek hónapokon át a Szent Andrásról nevezett bencés kolostorban vesztegelnek. Itt találkozik Ra-X.
