Püspöki körlevelek 1946 (Szombathely, 1947)

30 -hogy a bérmálkozónak erre az alkalomra készített bérmafüzetet adunk a kezébe. A lelkipásztorok mielőbb jelezzék a kerületi esperesnek, hogy hány bérmálkozó lesz. A kerületi esperes pedig lehetőleg személyes postával kérje a püspöki hivataltól a bér­­mafüzeteket és gondoskodjék a bérmafüze­­tek elszállításáról és kiosztásáról. A postai szállítás nehézségekbe ütközik. Külön gond legyen arra, hogy minden bérmálkozó a bérmálás előtt megkapja bérmálási imafü­zetét és azzal jelenjék meg a bérmáláson. A főpásztor délelőtt 9 órakor érkezik a templom elé. Itt történik a szokásos rövid üdvözlés. Ezzel az üdvözlések sora be is zárul. A Rit, Strig. által előírt liturgikus fogadtatás mindenkor a templomban tar­tandó, még akkor is, ha különben a szent­mise és a többi ténykedés a szabadban fog végeztetni. Kérem Tisztelendő Papjaimat és Kántoraimat, hogy a híveket tanítsák meg a liturgikus feleletekre, mind a fogad­tatás, mind a bérmálás szertartásának res­­ponsoriumaira. Örömmel tapasztaltam, hogy népünk meg tudja tanulni és szépen énekli a liturgikus énekeket. Tavaszi bérmautam folyamán igen sok helyen az egész hívő sereg énekeltetsz Ecce sacerdost. De a res­­ponsoriumokat már vagy csak a kánéor énekelte, vagy egyik-másik pap felelgetett. A bérmálás szertartásának teljes latin szö­vegét és a Confirma hoc antif. gregorián dallamú, modern hang jegyes kottáját kü; lön megküldöm minden plébániának. Utána olvasott szentmisét végez a főpásztor. Min­denkor a napi misét mondja, kivéve, ha semidupplex, simplex ünnep, vagy feria van. Ilyenkor a Szentiélekről mond votiv misét. A mise alatt a hívek az előírt éne­keket éneklik. Mise után a püspök a sek­restyében leveti a casulát és elkölti a reg­gelijét. A bérmálkozókat magam kívánom elő­készíteni a bérmálás szentségének felvéte­lére. Reggeli után prédikálok, amelynek befejezésével közösen elmondjuk a bérrna­­füzetből az előkészítő imádságot. (A hit, remény, szeretet, bánat ebben az előkészítő imában bennfoglaltatik.) A közös imádság után röviden megmagyarázom a bérmálás szertartását és figyelmeztetem a bérmálko­zókat, hogy a bérmálás után buzgó áhítat­tal mondják el magukban az imafüzetben található hálaadó imádságot. Utána az ol­tártól rájuk adom a bérmálás szentségének első áldását, amelyet mindenki térdenállva fogad. Most következik a bérmálkozók fel­állítása, amely alatt a kántor énekelés nél­kül orgonái. Amikor a bérmálás megkez­dődik, a résztvevő hívek felváltva énekel­nek és imádkoznak. Két vers ének után (minden vers ismétléssel) egy tized rózsa­füzér. Első sorban Szentlélekről és pünkösd ünnepéről szóló énekeket kell énekelni és csak azután más egyházi énekeket. Az a cél, hogy a résztvevő hívek összességét be­vonjuk az imádságba és énekbe. A közös olvasóimádságot úgy kell megoldani, hogy két karra osztjuk a híveket. Az egyik az imádság első részét mondja a titkot bele­fűzve, a másik feleli rá az „Asszonyunk Szűz Máriá“-t. Sem áhitatot nem ébreszt, sem a híveket nem fogja össze egy-egy gyenge hangú előimádkozó nénike jószán­dékú próbálkozása. Egyes helyeken, főleg szabadban végzett bérmálás alkalmával az imádkozó és éneklő kar állandóan a fő­pásztor nyomában voltak és fülébe énekel­tek. A jószándékot dicsérem. De a célt ezzel nem érjük el, mert a bérmálkozók nagy körének többi részén beszélgetve áll­nak a bérmaszülők és érdeklődők, vagy leg­jobb esetben unatkozva néznek a levegőbe. Az imádkozó karok úgy álljanak a közé­pen, hogy a legtávolabbi hívőket is be tud­ják vonni az imádságba és énekbe. A bérmálás szentségét — lehetőség szerint — szeretném mindig a templomban kiszolgáltatni. Fájó szívvel láttam tavaszi bérmautamon, hogy egyházmegyénk temp­lomainak befogadó képessége kicsi. Ilyen esetben készségesen megyek a szabad ég alá, lehetőleg szélvédett és utcai forgalom­tól távol lévő helyen. De akkor a szent­misét, prédikációt és a bérmálást is együt­tesen a szabadban végzem. Az oltár és szó­szék felállításánál a következőkre hívom fel figyelmüket: ne sátort készítsenek (mint az úrnapi sátor), mert ott nem látják a miséző főpásztort, hanem árnyékos he­lyen, szépen dekorált háttérrel állítsák fel az oltárt. Dombos helyen az oltár és a szószék ne a legmagasabb, hanem a leg­mélyebb ponton legyen. Akkor könnyeb­ben látnak a hívek és az akusztika is jobb, mert van hangtörő felület. Az oltárasztal legyen az előírásoknak és gyakorlatnak megfelelően széles és hosszú. Az oltárkő hármas terítővei legyen letakarva. Kevés ügyességgel be lehet illeszteni az oltárkö­vet úgy az asztalba (vagy kisebb méretű deszkákkal körülvenni), hogy a kenyér és a kehely minden nehézség nélkül legyen el­helyezhető rajta. Az S. D. előírását magam is hangsúlyo­zottan megismétlem, hogy a kerület pap­sága jelenjen meg a bérmálásnál és tény­legesen segítsen a ténykedésekben, hogy az minél áhitatosabban és bensőségesen tör­ténhessék meg. Tegyük félre ilyenkor a zsolozsmás könyvet. Előzetesen állapod­junk meg, hogy ki milyen munkát vállal. A segédkező papság közül egy állandóan a bérmáló püspök után megy és szeretettel figyelmezteti a megbérmáitokat, hogy az imafüzetben lévő két hálaadó imádságot

Next

/
Thumbnails
Contents