Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)
^’ó V# \e A«*' A® Szombathely. 1945. szeotember 8. r oplebamai korievei Székesegyházunk újjáépül! Március hó 8-án kelt utolsó körlevelem, melyben az élmény fájdalmas közelségével adtam hírül nagy veszteségünket: székesegyházunk rombahanyatlását, Félév telt el azóta és most az első újjáépítési részlet befejeztével e hosszú idő alatt a székesegyház körül történtekről szeretnék híveimnek tájékoztató beszámolót adni, melyet azonban Szombathely egész katolikus közönségének is szánok. Első próbálkozások, A rettenetes március 4-i nap után azonnal megindult a mentés munkája. Papnevelőnk derék kíspapjai dr. Kozma Ferenc spirituális vezetésével a vallási szempontból értékes edényeket, tárgyakat, oltárköveket, ereklyéket helyezték biztonságba. Ők kezdték meg a levált aranyozott faszobrok, díszítő elemek gondos őszszegyüjtését. Megmaradt az értékes szentkereszt ereklye, bár tartója több darabra tört, a Szent Márton ereklye sorsáról és a szeminárium kápolnájában való elhelyezéséről már első körlevelemben megemlékeztem. Mikor Sőtér Antal építési vállalkozó a kórus összerombolt törmelékeit eltakaríttatta, az orgonasipokat és az orgona egyes alkatrészeit is ők gyűjtötték össze, azzal a kockázattal, hogy esetleg valamely lezuhanó kődarab, ge renda a mentőt is a romok közé temetheti. Első újjáépítési tervek. Megyéspüspök urunk Andráskay Ede fiai céget bízta meg, hogy az újjáépítési munkára vonatkozólag terveket és számításokat készítsen elő, E munkálatok azonban március után elakadtak, mert a vállalat vezető nélkül maradt. Új vállalkozóval kellett elindítani a helyreállítás munkáját. Az Andráskay cég vállalatában megmaradt a tornyok sisakjainak helyreállítása, melyet Szombath László bádogosmester végzett; a többi munkálatokra nézve pedig a Beer Ferenc cég nyert megbízatást. A technikai és művészi ellenőrzést pedig ifj. Hell Géza mérnök szakavatott kezébe tette le az építóbizottság. A székesegyház sebei. Az ellenőrző mérnök legelőször is jó orvoshoz hasonlóan gondosan átvizsgálta a székesegyház állapotát. A diagnózisból egyes részletek: A székesegyház külsejét illetőleg: a főhomlokzat a felületes szemlélés szerint alig szenvedett kárt. A valóságban a szilárdsági vizsgálatok eredménye szerint a homlokzatot le kell bontani az alsó párkány magasságáig, mert a keletkezett hatalmas repedések és falelválások lehetetlenné teszik a másként való kijavítást. A légnyomás következtében az egész homlokfal elszakadt a tornyok építményétől és a tympanon felső pontjának előredűlése 48 cm. A legfelső párkányzat szobordíszítései megsemmisültek, a felső emelet ion oszloprendszere kb. 50%-ig sérült meg. Ugyanez a rongálódásí arányszám a párkányzat köveinél is. A tornyok építménye kívülről nem szenvedett rongálást, annál nagyobb azonban a toronyszerkezetek sérülése. A sisakok bádogfedése mindenütt elvált az alapdeszkázaitól, kb. egyharmad részen le is szakadt, A bádogfedés minden egyes lapját ki kell kalapálni, s újra felerősíteni. A bádogozás alatt az alapdeszkázatot erős megrongálódása miatt teljesen ki kell cserélni, úgyszintén a toronyszerkezet gerendázatának egy részét. Az oldalfalak a párkányzat, a vakolat és cserépfedés tekintetében kb. 50%-os kárt szenvedett. A tetőszerkezet és lefedés tekintetében: a hosszhajó feletti tetőszék, mely az egész székesegyház lefedésének egyharmadát teszi, teljes egészében elpusztult. Az első aknabomba ugyanis a székesegyház tetőzetén robbant, míg a vele együtt hullok már a székesegyház belső terében végezték el romboló munkájukat. A lécezés és a cserépfedés a hosszhajón teljesen elpusztult, míg az épület többi részében a lécezés fele, a cserépfedés és bádogozás legalább felében elpusztult. A kár az egész épületre átszámítva a tetőszékben 40%, a lécezésben 60%, a bádogozásban 100%, a cserepezésben 100%. Az épület belsejében és a boltozatokban ilyen a károsodás: ■ a kőpadíózat a lehulló törmelékek, gerendák következtében kétharmadában elpusztult. Az oldalfalak és falazott oszlopok műmárványburkolata és festése elpusztult, vagy annyira feltáskállott, hogy okvetlenül el kell távolítani. Az oszlopfők és lábazatok, melyek fából készültek dús aranyozással, teljesen elpusztultak. Csupán a főoltár két oldalán álló két-két oszlop maradt meg majdnem sértetlenül. A kórus és az orgona teljesen megsemmisült. Tönkrement a kis szószék, míg a nagy márvány szószék csak díszítményeiben szenvedett kárt. A főpárkányzat. a székesegyház belső terében mintegy harmadrészben összetört. Legtöbbet szenvedtek a templom szerkezeti részei között a boltozatok. A Madonna-kápolna és a sekrestyék boltozatát leszámítva, az összes boltozatok leszakadtak, ■ vagy olyan erősen megroskadtak, hogy lebontásukkal számolni kell. A sekrestyék feletti levéltár és a Madonna-kápolna feletti oratorium csehsüveg boltozata teljesen elpusztult, a kereszthajó nagy kupolája, a szentély félkupolája oly erősen rongált, hogy részbeni lebontásukkal számolni kell. Elpusztult a kórust tartó három csehsüveg boltozat is, valamint a szentély nagy boltozata. Belső berendezések tekintetében: az oltárok, kivéve a főoltárt, annyira elpusztultak, hogy még az architektonikus keretet is csak fényképek után lehet rekonstruálni. Az eredeti 9 oltárkép közül csak ötöt lehetett rongyaiban felismerni, ezék restaurálása később talán lehetséges lesz, A falfestményekből csak a leszakadt szentélykupóia négy szegélyében maradt meg valami, az is sérült állapotban. A főoltár feletti Gloria annyira megsérült, hogy leszakadását megelőzendő, okvetlenül le kell bontani, A bútorzat egyéb része, padok, gyóntatószékek stb. teljesen megsemmisültek. A romokból előkerült darabjaikat legfeljebb csak az új bútorzat megtervezésénél lehet felhasználni, mint az eredeti formák tanulmányozására alkalmas dokumentumokat. Az összes kapuk és ajtók elpusztultak, az ablakok üvegezése szintúgy, csupán az ablakszerkezetek 50%-a maradt meg épségben. Ezen kívül rengeteg olyan művészi érték ment veszendőbe, melyeknek pótlása nemcsak nagyon nehéz és bizonytalan, de .sok esetben lehetetlen is. Elég, ha itt az eredeti kehlheimi kő lapburkolatra, a falsíkok márványözására, valamint a külső és belső párkányzatok és szoborművek kőanyagának pótlására utalunk, nem is beszélve Winterhalder és Spreng világhírű freskóiról, Maulbertsch és Dorffmeister nem kevésbbé hínes vászonképeiről.
