Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)

^’ó V# \e A«*' A® Szombathely. 1945. szeotember 8. r oplebamai korievei Székesegyházunk újjáépül! Március hó 8-án kelt utolsó körlevelem, melyben az élmény fájdalmas közelségével adtam hírül nagy veszteségünket: székesegyházunk rombahanyatlását, Félév telt el azóta és most az első újjáépítési részlet befejeztével e hosszú idő alatt a székesegyház körül történtekről szeretnék híveimnek tájékoztató beszámo­lót adni, melyet azonban Szombathely egész katolikus közönségének is szánok. Első próbálkozások, A rettenetes március 4-i nap után azonnal meg­indult a mentés munkája. Papnevelőnk derék kíspapjai dr. Kozma Ferenc spirituális vezetésével a vallási szempontból értékes edényeket, tárgyakat, oltárköveket, ereklyéket helyezték biztonságba. Ők kezdték meg a levált aranyozott faszobrok, díszítő elemek gondos ősz­­szegyüjtését. Megmaradt az értékes szentkereszt erek­lye, bár tartója több darabra tört, a Szent Márton ereklye sorsáról és a szeminárium kápolnájában való elhelyezéséről már első körlevelemben megemlékeztem. Mikor Sőtér Antal építési vállalkozó a kórus összerom­bolt törmelékeit eltakaríttatta, az orgonasipokat és az orgona egyes alkatrészeit is ők gyűjtötték össze, azzal a kockázattal, hogy esetleg valamely lezuhanó kődarab, ge renda a mentőt is a romok közé temetheti. Első újjáépítési tervek. Megyéspüspök urunk Andráskay Ede fiai céget bízta meg, hogy az újjáépítési munkára vonatkozólag terveket és számításokat készítsen elő, E munkálatok azonban március után elakadtak, mert a vállalat vezető nélkül maradt. Új vállalkozóval kellett elindítani a helyreállítás munkáját. Az Andráskay cég vállalatában megmaradt a tornyok sisakjainak helyreállítása, melyet Szombath László bádogosmester végzett; a többi mun­kálatokra nézve pedig a Beer Ferenc cég nyert meg­bízatást. A technikai és művészi ellenőrzést pedig ifj. Hell Géza mérnök szakavatott kezébe tette le az építóbizottság. A székesegyház sebei. Az ellenőrző mérnök legelőször is jó orvoshoz ha­sonlóan gondosan átvizsgálta a székesegyház állapotát. A diagnózisból egyes részletek: A székesegyház külsejét illetőleg: a főhomlokzat a felületes szemlélés szerint alig szenvedett kárt. A valóságban a szilárdsági vizsgálatok eredménye szerint a homlokzatot le kell bontani az alsó párkány magas­ságáig, mert a keletkezett hatalmas repedések és fal­elválások lehetetlenné teszik a másként való kijavítást. A légnyomás következtében az egész homlokfal elsza­kadt a tornyok építményétől és a tympanon felső pont­jának előredűlése 48 cm. A legfelső párkányzat szobor­díszítései megsemmisültek, a felső emelet ion oszlop­rendszere kb. 50%-ig sérült meg. Ugyanez a rongáló­­dásí arányszám a párkányzat köveinél is. A tornyok építménye kívülről nem szenvedett rongálást, annál na­gyobb azonban a toronyszerkezetek sérülése. A sisakok bádogfedése mindenütt elvált az alapdeszkázaitól, kb. egyharmad részen le is szakadt, A bádogfedés minden egyes lapját ki kell kalapálni, s újra felerősíteni. A bádogozás alatt az alapdeszkázatot erős megrongáló­dása miatt teljesen ki kell cserélni, úgyszintén a to­ronyszerkezet gerendázatának egy részét. Az oldalfalak a párkányzat, a vakolat és cserépfedés tekintetében kb. 50%-os kárt szenvedett. A tetőszerkezet és lefedés tekintetében: a hossz­hajó feletti tetőszék, mely az egész székesegyház lefe­désének egyharmadát teszi, teljes egészében elpusztult. Az első aknabomba ugyanis a székesegyház tetőzetén robbant, míg a vele együtt hullok már a székesegyház belső terében végezték el romboló munkájukat. A léce­zés és a cserépfedés a hosszhajón teljesen elpusztult, míg az épület többi részében a lécezés fele, a cserép­fedés és bádogozás legalább felében elpusztult. A kár az egész épületre átszámítva a tetőszékben 40%, a léce­zésben 60%, a bádogozásban 100%, a cserepezésben 100%. Az épület belsejében és a boltozatokban ilyen a károsodás: ■ a kőpadíózat a lehulló törmelékek, geren­dák következtében kétharmadában elpusztult. Az oldal­falak és falazott oszlopok műmárványburkolata és fes­tése elpusztult, vagy annyira feltáskállott, hogy ok­vetlenül el kell távolítani. Az oszlopfők és lábazatok, melyek fából készültek dús aranyozással, teljesen el­pusztultak. Csupán a főoltár két oldalán álló két-két oszlop maradt meg majdnem sértetlenül. A kórus és az orgona teljesen megsemmisült. Tönkrement a kis szó­szék, míg a nagy márvány szószék csak díszítményei­ben szenvedett kárt. A főpárkányzat. a székesegyház belső terében mintegy harmadrészben összetört. Legtöbbet szenvedtek a templom szerkezeti részei között a boltozatok. A Madonna-kápolna és a sekres­tyék boltozatát leszámítva, az összes boltozatok lesza­kadtak, ■ vagy olyan erősen megroskadtak, hogy lebon­tásukkal számolni kell. A sekrestyék feletti levéltár és a Madonna-kápolna feletti oratorium csehsüveg bol­tozata teljesen elpusztult, a kereszthajó nagy kupolája, a szentély félkupolája oly erősen rongált, hogy részbeni lebontásukkal számolni kell. Elpusztult a kórust tartó három csehsüveg boltozat is, valamint a szentély nagy boltozata. Belső berendezések tekintetében: az oltárok, kivéve a főoltárt, annyira elpusztultak, hogy még az architek­­tonikus keretet is csak fényképek után lehet rekon­struálni. Az eredeti 9 oltárkép közül csak ötöt lehetett rongyaiban felismerni, ezék restaurálása később talán lehetséges lesz, A falfestményekből csak a leszakadt szentélykupóia négy szegélyében maradt meg valami, az is sérült állapotban. A főoltár feletti Gloria annyira megsérült, hogy leszakadását megelőzendő, okvetlenül le kell bontani, A bútorzat egyéb része, padok, gyón­tatószékek stb. teljesen megsemmisültek. A romokból előkerült darabjaikat legfeljebb csak az új bútorzat megtervezésénél lehet felhasználni, mint az eredeti for­mák tanulmányozására alkalmas dokumentumokat. Az összes kapuk és ajtók elpusztultak, az ablakok üvege­zése szintúgy, csupán az ablakszerkezetek 50%-a ma­radt meg épségben. Ezen kívül rengeteg olyan művészi érték ment ve­szendőbe, melyeknek pótlása nemcsak nagyon nehéz és bizonytalan, de .sok esetben lehetetlen is. Elég, ha itt az eredeti kehlheimi kő lapburkolatra, a falsíkok márvá­­nyözására, valamint a külső és belső párkányzatok és szoborművek kőanyagának pótlására utalunk, nem is beszélve Winterhalder és Spreng világhírű freskóiról, Maulbertsch és Dorffmeister nem kevésbbé hínes vászon­képeiről.

Next

/
Thumbnails
Contents