Püspöki körlevelek 1945 (Szombathely, 1946)
— 12 — Biztonság a halálban. A kegyelem apostola érzi, hogy e földi élet útját hamarosan befejezi. Az, aki egész életében az Isten kegyelmének hordozója és hirdetője volt, békés megnyugvással, boldog biztonságérzettel néz az örökkévalóság felé: „A jó harcot végigharcoltam, a pályafutást bevégeztem, a hitet megtartottam, készen vár már reám az igazság koronája, melyet megad nékem azon a napon az Űr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, kik sóvárogják az ő eljövetelét" (II, Tím. 47 8). Ez a boldog biztonságérzés tölti el a halál óráján minden Istengyermekét, aki féltő gonddal őrzi, bátor küzdelemmel védi és buzgó tevékenységgel növeli lelkében a megszentelő kegyelmet, Jézus örököstársa lettem, Isten fogadott gyermeke, helyem, lakásom van az örök otthonban. Mily nagy biztonság, megnyugvás és béke a lelkemnek. Bármikor kopogtat életem kapuján az Űr, lelkem kegyelmének világító mécsesével indulok felé s boldogan borulok szentséges Szívére: Istenem, Mindenem! Hazaérkeztem az örök, boldog hazába! Nézzetek és lássatok. Krisztusban szeretett Hiveim! Amikor a feltámadt Üdvözítő megjelent a riadt, reményvesztett tanítványainak, ezekkel a szavakkal bátorította őket: „Nézzétek és lássátok" (Lk, 24.39), hogy meggyőződhessetek a feltámadás isteni valóságáról. Nézzétek és lássátok! Ezt kiáltom felétek. Az ístengyermekség nagy kegyelmével szemben ne álljatok kételkedőén, közönyösen, vagy reményvesztetten, mint az első húsvét remegő tanítványai. Isten a kezünkbe adta a legnagyobb boldogságot, az ístengyermekség kegyelmét. Jöjjetek és lássátok, hogy ez nem elérhetetlen, kínzó vágyakozás, hanem boldog valóság. Ha elvesztetted a keresztség első kegyelmét, szerezd viss'za mielőbb a bűnbánat szentségében és őrizd meg. Szülők, keresztszülők kötelessége. Szeretettel kérem a szülők és keresztszülők segítségét a lelkipásztorok eme fenséges munkájához. A szülőnek nemcsak az a hivatása, hogy gyermekének testi életét világra hozza és gondozza, hanem a názáreti szent ház példája szerint a keresztségben nyert isteni életnek is legyen nevelője. Féltő gonddal őrizzétek gyermekeitek lelkében az Isten kegyelmét. Sokszor kössétek lelkűkre az Anyaszentegyház intelmét: Gyermekem, őrizd meg a keresztség, az istengyermekség kegyelmét. De ez legyen a keresztszülők szent kötelessége is. Nem a keresztelési ajándék a fontos, hanem az. a kötelezettség, hogy keresztgyermekének lelkében megőrzi a keresztség kegyelmét. Imájával, példás életével, buzdító intelmeivel tehet eleget eme szent kötelességének. Maradj velünk Uram! „A keresztfához megyek, mert máshol nem lelhetek nyugodalmat lelkemnek." „Kedvező időben érkezünk: éppen akkor, amikor szétosztod javaidat Jézusom! Minthogy mindenkinek odaadod mindazt, amid csak van, én is kérem az én részemet. Édesanyádnak fiat adtál, a tanítványnak anyát, a latornak mennyországot, Atyádnak lelkedet — hogyan lehetnék én egyedül oly szerencsétlen, hogy üres kézzel álljak a sok örökös között?" (P. Plus). Nem! Nem maradok üresen. Nekem is adsz... a legszentebbet, legdrágábbat, szentséges véredet, hogy ennek árán Isten fogadott gyermeke legyek. Ó Uram! Légy ezerszer áldott ezért a szent örökségért. Én boldog szolga, ki halálra voltam ítélve és most nagy Királynak, az Istennek gyermeke vagyok! Szent esküvel ígérem, hogy megváltó szenvedésedről soha nem feledkezem el és a véred árán szerzett Istenfiúság kegyelméhez halálomig hű maradok. Amen. Szombathely, 1945. Árpádházi Szent Margit ünnepén. f SÁNDOR s. k. püspök apostoli kormányzó. Tisztelendő Testvérek! Első nagybő j ti főpásztori szózatomat az Istenfiúság kegyelméről azzal küldöm meg, hogy f. é. nagyböjt 1. és folytatólagosan II. vasárnapján híveinknek a szószékről olvassátok fel. Bizonyára emlékeztek rá, hogy főpásztori célkitűzéseim legelseje közé tartozik az öntudatos kegyelmi életre való nevelés. „Krisztus szombathelyi egyházának organizmusában — írtam első szózatomban a papságnak — necsak a főütőerek, az összetartó izmok, hanem a legkisebb sejtek is isteni élettel legyenek telítve. Meggyőződéssel vallom és hirdetem, hogy a lelkipásztori munkának elsődleges főcélja: „ut vitam habeant“, minden lélek a meg
