Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)

- 84 —

anya, a Gondviselésben bizakodó munkás szent József még gondolni sem mertek arra, hogy Heródes palotájában micsoda gyilkos tervet forralnak a Gyermek ellen. A békés és boldog napok után egy éjjel angyali riadó ébreszti, fel Józsefet álmából, Isteni parancsot közvetít: azonnal vedd a Gyermeket és anyját és meneküljetek! Hová? Talán viss'za Názáretbe? Vagy más hazai földre? Az angyal megmondja, hogy hová kell menekülniök. Arra a földre, amelynek neve minden húsvétkor a bibliát szerető lelkűkbe oly keserű emlékeket idézett fel. Egyiptomba, amelyet nem ismernek, amelyről csak azt tudják, hogy őseik ott rabszolgasorban sínylődtek. Ismeretlen vidékre, idegen emberek közé, akik gyanakodva fogadják. Nyelvüket sem ismerik!

A Szűz Anyának joga lett volna panaszt emelni a mennyei Atyánál. Azt üzente az angyal által, hogy a Gyermek Isten Fiának fog hivatni. így védi, oltalmazza aZ Isten Fiá, hogy számkívetésbe kell menekülnie?! Várjuk, hogy ez a panasz a Szűz Anya ajkáról elhangozzék. Panasz helyett azonban alázatosan szívére szorítja Gyermekét és engedelmesen indul el a sötét éjszakában, könnyezve suttogja: íme az Űr szolgáló leánya, legyen nekem a Te akaratod szerint. Isten akaratába megnyugodva, a Gondviselő szeretetében bizakodva mennek az idegenbe. Verejtékes munkával keresik az elhelyezkedést és a mindennapi kenyeret. A napok múlnak, a menekülés fájdalmai elsimulnak, már-már otthon érzik magukat az idegen földön is, amikor az Istennek újabb parancsa hangzik és új vándorlásnak indítja őket, vissza a régi földre, vissza Názáretbe!

Kedves jó Híveim! Az Űr Jézus életének minden perce, minden része a mi megváltásunkért, üdvösségünkért, boldogságunkért történt. Előttünk járt és elviseli az élet minden szenvedését, hogy ezzel nekünk kegyelmet szerezzen a szenvedések türelmes viselésére és a szenvedések legyőzésére. ,,A szenvedés mindent és mindenkit egyenlővé tesz, de mindjárt két osztályba különíti az emberekeűa jó szenvedők és rossz szenvedők osztályába. Vannak, akik úgy tűrnek, hogy a szenvedés célja bennük megvalósul s vannak olyanok, akik a célt meghiúsítják. Ezek a gyáva, amazok a hős szenvedők, rám és enyéimre, szeretteimre és az emberiségre nem közömbös az, hogy az egész világot hogyan viselem. Hogyan teljesítem kötelességemet a szenvedésben, hogy a kín rabszolgája, vagy a fájdalom legyőzője vagyok-e? (Kepler: A szenvedések iskolája 23—24.)

Az isteni Mester megízlelte a menekülés és számkivetés keserű kenyerét. Az emberiség világtörténetében úira meg újra visszatér a menekülés kegyetlensége és a számkívetés keserűsége. Gondoljatok csak az őskeresztények szenvedéseire! Gondoljatok a népvándorlás harcainak nyomában menekülésre kényszerült keresztények sorsára. Gondoljatok a tatárdúlás és a török hódoltság idejének szenvedéseire, vagy a katolikus Lengyelország sorsára, ahol a menekülés és a számkivetés napirenden volt. Amióta isteni Mesterünk megízlelíe a menekülés és számkivetés keserű kenyerét, a'zóta sok millió ember indult el ezen az úton. De hány ember kereste itt is Krisztus nyomait, hogy lelki vigasztalást és lelkének békességet tudjon szerezni Krisztus követéséből. Aki Krisztusban keresi a meneküléssel, hontalansággal járó szenvedések vigasztalását és megoldását, annak nem lesz pusztulására a menekülés, hanem minden szenvedést legyőző erővel felül tud emelkedni a kínokon és otthont tud találni az Istenben.

Azt hiszem, hogy szent Péter apostolnak a lelkében is a számkivetésbe m-nekülő Gyermek képe lebegett a többi krisztusi szenvedések mellett, amikor híveit szeretettel arra kéri és apostoli tekiniélylyel figyelmezteti: „mivel tehát Krisztus testben szenvedett, ti is ugyanazon gongolattal fegyverkezzetek fel, mert aki testben szenved, megszűnik vétkezni, hogy már nem az emberi kívánságoknak, hanem az Isten akaratának éljen. Örüljetek, ha Krisztus szenvedéseiben részt vehettek, hogy az Ő dicsőségének kinyilatkoztatásában is vigadva örvendezzetek." (I. Pét, 4. 1. 13.) Az apostolfejedelem Krisztus számkivetésében és szenvedéseiben látja meg ezt az igazságot s maga is végig járja ezt az utat, amíg el nem érkezett egészen Krisztushoz. Milyen más annak a szenvedése, aki Krisztussal tudja egyesíteni és Krisztus nyomdokait követve legyőzi a szenvedések keserűségét és nem engedi, hogy letörje és kislelkűvé tegye. Krisztus kegyelme nem ígéri azt meg, hogy külső szenvedések nem fognak meglátogatni, de igen is biztosít arról, hogy ezzel a kegyelemmel a szenvedés minden keserűségét le tudjuk győzni és olyan lelki erőt kapunk, amellyel a szenvedéseken keresztül tudunk jutni és legyőzzük a szenvedés terhét, keserűségét.

De ezekben a szenvedésekben hitünk világával meg kel! látni azt a mulasztást is, amely az egész keresztény világot felelőssé teszi az Isten előtt azért, hogy elmulasztotta a világnak Krisztusban való megújhodását elősegíteni. Egyiptomi számkivetésbe menekülő Krisztust Heródes gonoszsága üldözi. Azóta minden menekülő