Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
2800/1944. szám. Sub secreto absolutissimo! Tisztelendő Testvérek! A háború megpróbáltatásai mind fokozottabb mértékben nehezednek ránk és híveinkre. Aggodalommal telik ei a lelkünk, ha a jövőre gondolunk, de mégis nekünk még a mai nehéz idők közepette is bizalommal kell eltelve lennünk az isteni Gondviselés iránt. Bármilyen bizonytalannak látszik is a holnap, mi jól tudjuk, hogy a mi Atyánk nem feledkezett el rólunk és az esetleges szenvedéseket és csapásokat is javunkra fogja fordítani, ha mi ezt bizalommal kérjük. Nagy szeretettel kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy a súlyos idők követelményeinek megfelelően az Istenbe vetett rendíthetetlen hittel és bizalommal, az isteni jó Pásztor lelkületével és odaadó áldozatkészségével végezzék a hívek lelki gondozását. Ne legyenek éppen a lelkipásztorok azok, akik a bizonytalanságot szítják, hanem sziklaszilárdan állva, a hívek lelkében is mélyítsék el az Isten iránt való bizalmat. Mégis minden eshetőségre felkészülve, szigorúan bizalmasan kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy bármilyen fordulat állj an elő, mindenki maradjon a helyén. Erre nemcsak jogilag vagyunk kötelezve, ez hivatásunk legelemibb követelménye is. „A béres elhagyja a juhokat és elfut, a jó pásztor életét adja juhaiért." (János: 10, 11, 12.) Természetesen ha a lelkipásztor! okosság óvatosságot kíván tőlünk, ezzel élni kötelességünk, de az óvatosság sohasem keltheti a gyáva, megfutamodás látszatát (különösen az első napokban a felelőtlen elemek elől való átmeneti okos elrejtőzésre gondolok, a plébánia elhagyására csak a legeslegvégső esteben kerülhet esetleg sor). A szerzetesházakat is kérem, hogy amíg csak a legkisebb lehetőség van, a testvéri közösséget a végsőkig tartsák meg. A kölcsönös vigasztalásra és erősítésre, és a hívek előtti példaadásra sohasem volt nagyobb szükség, mint ma Az egyházi ruhát, amíg a hivatásunk betöltésében nem akadályoz, viseljük. Kai. egyesületeinket a végsőkig tartsuk össze. Legyünk nagyon óvatosak szavainkban, beszédeinkben, nemcsak a szószéken, ahol a dolgok bármilyen politikai beállítását kerüljük hanem, magánbeszélgetéseinkben is. Hirdessük Krisztus evangéliumát, az isteni Gondviselésbe vetett hitet és reményt, hogy a jó Isten mindent jóra fordíthat és ha buzgó odaadással kérjük, jóra is fogja fordítani. Legyünk ezekben a nehéz időkben nemcsak egyházunknak, hanem hazánknak is rendíthetetlen pillérei. Egy ember is igen sokat tehet és okos határozottsággal tömegek hangulatát fordíthatja meg és menthet meg sok mindent. Különös szeretettel kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy menekült testvéreink, elsősorban paptestvéreink iránt legyünk nagy szeretettel. Igen sokan közülük már átélték a 20 éves kesrves megszállást és átmenetileg helyesebbnek tartották, hogy helyüket elhagyják, de mihelyt a viszonyok megengedik, vissza kívánnak térni híveik körébe. Addig is azonban, amíg ez megtörténik, testvéri szeretettel fogadjuk és segítsük őket. Legyen gondunk a menekültek lelki gondozására és anyagi érdekeik elősegítésére is. Kapcsolódjunk bele a hivatalos hatóságok munkájába és abból fáradságot nem kímélve teljes mértékben vegyük ki részünket. Már most jelzem, hogy minden eshetőségre készen, több szerzetesrend fordult hozzám azzal a kéréssel, hogy szükség esetén átmenetileg a szerzetesek elhelyezésében segítségére legyek. Egészen természetesnek és az evangélium követelményének tekintem, hogy ezen kérelemnek a lehetőségekhez képest eleget tegyek és már most kérem Tisztelendő Testvéreimet, hogy ha az egyházi hatóság átmenetileg kisegítő lelkészt küld meg nem szervezett állomás, ' Tájékoztató a i-SZ OMBATHELYI PÜSPÖKTŐL
