Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)

I — 69 — íme az Anyaszentegyház világos taní­tása és határozott parancsa! Ezt a tanítást és parancsot az élet az egész vonalon iga­zolta. Nem külföldi példákra hivatkozom, amelyekre könnyen kifogásokat lehet tenni, hanem a magyar katolikus élet gyönyörű eredményeire, amelyek már eddig is több városban és községben megvalósultak. — Egerben minden elemi iskolából már az első osztályos gyermekeket viszik az első­áldozáshoz. Magam is személyesen tapasz­taltam, hogy ezek az elsőosztályos ártatlan gyermekek sokkal nagyobb áhítattal, több összeszedettséggel és maradandóbb ered­ménnyel mentek az elsőáldozáshoz, mint a későbbi osztályokból. Szatmár-egyház­­megyének egyik lelkipásztora kis községé­ben tíz év óta elsőosztályból viszi a gyer­mekeket az elsőáldozáshoz. Az eredmény az, hogy abból az alig ezer lelket számláló kis községből tíz év alatt 14 papi és apáca hivatás lett. Amíg azt látjuk, hogy egyházunk és hazánk Szent István országában élet-halai harcot vív, akkor nem szabad meghátrál­nunk a nehézségek előtt, hanem a krisz­tusi újjászületés érdekében minden áldo­zatot vállaljunk és gyermekeinket elsőosz­tályból kell vinni az elsőáldozáshoz. A 7-ik életévében lévő gyermekek első­áldozása ellen felhozott érvek nem gya­korlati tapasztalatokra támaszkodnak, ha­nem abból a rideg és aggályos felfogásból, amely az Életkenyerét elzárja az életet szomjazó lelkek elől. Ezzel szemben Anya­­szentegyházunk tanítását és utasítását a legszebben igazolják azok a példák, ame­lyek bizonyítják, hogy az elsőosztályos gyermekek megható áhítattal, páratlan lelki eredménnyel járulnak az elsőáldo­záshoz. Ha jól meggondoljuk, hogy hazánk igazságos békét és boldogabb jövőjét csak Krisztustól várhatjuk, akkor nekünk is karjainkba kell venni gyermekeinket és az Eucharisztíához vinni, hogy az ő szentál­dozásuk eszközölje ki számunkra az Isten irgalmát és Krisztus békéjét. Ezeknek megfontolása után kívánom Szent Márton egyházmegyéjének papjai­tól, hogy 1945. húsvéti időtől kezdve min­den elsőosztályba járó gyermeket vezes­senek elsőáldozáshoz. Ezen Eucharísztiás tervünk megvalósí­tása érdekében a következő útbaigazítást adom Tisztelendő Testvéreimnek. Értesülésem szerint, amelyet az S. D. 149. §-a is alátámaszt, egyházmegyémben a második osztályból mennek a gyermekek elsőáldozáshoz, A gyermekek ez idén a második és elsőosztályból is mennek. A gyóntatásban való torlódás elkerülése vé­gett két különböző vasárnapon, vagy ünne­pen lehet megcsinálni. Ha azonban a gyer­mekek száma nem nagy, akkor mindkét osztály együtt is mehet a szentáldozáshoz. A lényeg az, hogy minél bensőségesebb áhítattal járuljanak az Ür asztalához. Az elsőosztályos gyermekek megáldoztatása abban az esetben sem hagyható el, ha a háborús nehézségek miatt összevont, vagy váltakozó rendszerű tanítás van, vagy pe­dig a tanerők hiánya miatt az iskola mű­ködése szünetel. Ha máskép nem lehet, külön tanfolyamokat kell a gyermekek előkészítésére rendezni, esetleg buzgó úri­­nők bevonásával. Egyes országokban, ahol kötelező hitoktatás nincs, a lelkipásztorok a templomokban készítik elő a gyermeke­ket az elsőáldozáshoz. Valamennyi épeszű elsőosztályos gyer­meket vinni kell az elsőáldozáshoz. Nem volna igazságos dolog ezt a lelki orvossá­got éppen a gyengébb tehetségű, vagy fe­gyelmezetlenebb viselkedésű gyermekek­től elvonni. Általában szakítani kell azzal a liberális szellemű felfogással, amely a szentáldozást besorozza az iskolai jutal­mak közé. A sZentáldozás kitüntetés, de másrészről kötelesség. Orvosság és véde­lem a bűnök ellen. Minthogy az Anya­szentegyház általában kevés tudást kíván a szentáldozáshoz, sokkal kevesebbet, mint amennyi az elsőosztály sikeres elvég­zéséhez szükséges, azon aZ alapon egy gyermek sem tartható vissza a szentáldo­zástól, hogy az elsőosztály profán tantár­gyait (pl. számtan) kielégítően megtanulni nem tudja. Ha valamelyik gyermek beteg, vagy más ok miatt elmarad, az elsőszentáMo­­zástól, nem szabad a következő évre halasz­tani, hanem ha a gátló ok megszűnik, a következő vasárnapon a gyermeket az első­­áldozáshoz kell vinni. Ilyenkor a szent­beszédben a plébános megemlítheti, milyen kedves esemény történik a templomban e napon és az ünnepélyességet egyes külső­ségek, mint szebb oltárdíszítés, fehér ko­szorú, fátyol, stb. is megengedheti. Ha a III. osztályban volnának még olyan gyermekek, aki tavasszal a szentáldo­zásban nem részesültek, ezek még az ősz folyamán, esetleg Krisztus Király vagy Szeplőtelen Fogantatás ünnepén vagy bár­melyik vasárnapon a szentáldozáshoz bo­­csátandók. Tisztelendő Testvéreimnek az elsőosz­tályosok elsőáldozásának előkészítésében igen nagy segítséget fog nyújtani Pétery József dr.: „Eucharisztikus gyermekneve­lés“ (Szalézi művek kiadása) és ,,A gyer­mekek korai szentáldozása“ (Szent István- Társulat kiadása) című könyvek, további Joríó bíboros: „A Quam singulai decre-

Next

/
Thumbnails
Contents