Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)
i 1664. sz. Papi recollectio. A lelkipásztor lelki gondozása. Főpásztori szózatomban határozottan megjelöltem azokat az irányelveket, amelyekkel Szent Márton egyházmegyéjét kormányozni akarom. Legelső feladatomnak tekintem az egyházmegye papságának lelki gondozását, amit a főpásztori szózatomban így fejeztem ki: „az egyházmegyei papság spirituálisa akarok lenni". A főpásztor kötelessége, hogy törődjék papjainak leikével. A lelkipásztor mindenkinek mindene. Neki mindenkire kell gondolnia. Mennyi gondot kell fordítania az örökkévalóság felé közeledő híveinek lelki ellátására! Mennyire igénybe veszi az egyesületi élet, az irodai munka. De arra nem gondolunk, hogy a lelkipásztor is ember, akinek ereje szintén fogy. Neki is szüksége van lelki eligazításra, vigasztalásra, örömre és boldogságra. Mennyi szenvedés jut ki a buzgó lelkipásztornak! Szándékainak félremagyarázása, megnemértés. Aztán ha a lelkipásztorok összejönnek, egyik sem meri a másikat megkérdezni, hogy mi lelkednek bánata, miben segíthetnék, hanem tárgyalják az egyházi adókezelést, a gazdálkodást vagy elkezdődnek a panaszok áriái... és a szegény papi lélek továbbra is árván marad. A spanyol papság példája. A világ megzentelése. Az idők megnehezült járása még több nehézséget okoz a lelkipásztornak, A polgárháború vérfürdőjén átesett spanyol papság büszkén vallja és hirdeti, hogy a véres üldözések idején voltak vértanúik, de judásaik nem. Magyarázata pedig a polgárháborút megelőző évek lelki gondozása, föpásztorok vezetése és irányítása mellett. Egyik spanyol kiadvány írja a papoknak: „Az engesztelés lényege ngm merül ki fohászokban, böjtökben. Saját áldozatunk (saját költségünkön) vállalkozzunk mindannak visszaállítására, amit Krisztus Királytól elvettek. Ennek értelmében küzdjük le természetes rossz hajlamainkat, ellenkezésünket, szenvedélyünket. Annál nagyobb erőfeszítéssel, szeretettel, hűséggel szorgalmazzuk a jóvátételt, minél nagyobb a közömbösség, rosszakarat, harag, amely Krisztus megbántását előidézi.“ Ezért tudott a spanyol papság helytállni a viharban. A C. J. C. kötelezően előírja, hogy „clerici debent sanctiorem prae laicis vitam interiorem et exteriorem ducere eisque virtute et recte factis in exemplum excellere“ (Can. 124.). Ez nemcsak azt jelenti, hogy nekem szentebb és jámborabb életet kell élni, mert Isten kiválasztott szolgája vagyok és eZ vezet az üdvösségemhez, hanem azt is jelenti, hogy a világ megbékélését, a megváltás kegyelmének kiárasztását csakis a szentéletű papok munkája fogja meghozni. A kereszténység XX. századában, a keresztény Európában pogányabb az élet, mint az afrikai missziókban. Ahol pedig a kereszténység háborítatlanul él, ott is még messze vagyunk az egész életet átfogó és megszentelő krisztusi élettől. Gondoljunk csak a templomba járó, szentségekhez járuló híveinkre, akiknek közösségében mégis pusztít az egyke, a kapzsiság, az önzés, a szeretetlenség. A rendkívüli idők rendkívüli erőfeszítéseket követelnek. A nagymértékben elkereszténytelenedett életet csak az átlagosnál magasabbra fokozott kegyelmi élettel és apostoli munkával lehet meggyógyítani. Ehhez a munkához a lelkipásztornak újabb segítségekre és erőforrásokra van szüksége. Valamikor azt gondoltuk, hogy a három évenként elvégzett lelkigyakorlat elég lelki felkészülést ad a lelkipásztori munkához. Ma már látjuk, hogy mennyire szükségünk van újabb lelki segítségekre. Ezért van szükség arra, hogy havonként egy kicsit visszavonuljunk és a mindennapi élet rohanásából, tülekedéséből egészen kikapcsolódjunk és egyedül maradjunk a jó Istennel. Alázatos hittel tekintsünk Isten arcába és utána a lelkűnkbe. Ez a tekintet rádöbbent a különbségre. Arra, aminek lennem kellene, és amivé lettem — minden jóföltételem ellenére — egy hónap alatt, őszinte bűnbánattal rendbehozom a lelkemet, megtisztulva, megerősödve, pesszimizmusomból meggyógyulva, újra kezdem a lelkimunkát. Ez a recollectio. Az „unum est necessarium" isteni igazságától áthatva, egyházmegyém papsága részére alkalmat kívánok nyújtani arra, hogy minden pap résztvehessen recollectiókon. Ezért az egyházmegye különböző helyein recollectiós központokat létesítek, ahol az egyházmegye minden papjának alkalma nyílik havonként egyszer recollecűj segítség kell. Mi a recollectio? A recollectiók megszervezése. IX.
