Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)

i

— 41 —

zatlan marad, a terhelés mértékét az adóhatóságoknak újabb vizsgálat tárgyává tenni nem kell, s a község (város) azt együttes adókezelésben tarthatja. Az egyházi adók folytatólagos együttes kezelésbevonása során a községeknek (városoknak) és a m. kir. adóhivataloknak évenkint tehát kizárólag az adó kivetési kulcsára kellett figyelemmel lenni, s amennyiben az adókulcs nem emelkedett, az egyházi adókat továbbra is az együttes kezelésben lehetett megtartani.

Az egyházi adók alapjául szolgáló földadónak 23.2%-ról 40% ra történt felemelése következtében az egyházi adóteher változása az egyházi adó kivetési kulcsának az összehasonlítása útján 1944. évtől kezdve már meg nem állapítható, meri a felemelt földadó után még az azonos kulccsal kivetett egyházi adó is magasabb megterhelést jelent. Például 100 korona tiszta kataszteri jövedelem után az 1940. évi 23.2%-kal kivetett földadó 23 P 20 fill, volt. Ez után 30%-os egyházi adóteher 6 P 96 f. Az 1944. évre 40%-kal kivetett földadó azonban már 40 P, ez után a 30% -os egyházi adóteher pedig 12' P.

Az azonos 30%-os egyházi adó tehát a földadó felemelését megelőző és azt követő időben nem jelent egyúttal azonos terhelést is.

Azt a. kérdést, hogy az 1944. év előtt megadott engedély alapján az egyházi adók folytatólagosan bevonhatók-e az együttes adókezelésbe, a jövőben nem az egyházi adó kivetési kulcsának, hanem az egyházi adókkal fedezett szükségletek (egyházi adók) összegének az összehasonlítása útján kell megállapítani. Például: Ha az egyházközségnek az egyházi adókkal tedezett költségvetési szükséglete (tehát az egyházi adók összege) az együttes adókezelés engedélyezésének idejében 1940- ben 2000 P volt s 1944. évben is ugyanannyi, az adóval fedezett szükségletek összegében (egyházi adóban) emelkedés nincs, tehát az egyházi adó folytatólagos együttes kezelésének nincs akadálya.

A fizetésemelések és az áreltolódások következtében az egyházközségek költségvetési szükségletei azonban — még a kellő takarékossági elvek alkalmazása esetén is — indokoltan emelkedhetnek. Megengedem ennélfogva, hogy olyan esetekben, ha az egyházi adó összegében 30%-ot meg nem haladó emelkedés állott elő (pl. az együttes adókezelés engedélyezésének idején 2000 P-t tevő egyházi adó 1944. évben 2600 P-re emelkedett, tehát a növekedés 30%-a), a kivetett egyházi adókat az esetenkint már megadott engedélyem alapján — s újabb engedélyem kikérése nélkül — továbbra is az együttes adókezelésben tarthassák.

Ha azonban az egyházi adókkal fedezett költségvetési szükségletek (egyházi adók) összegében az emelkedés 30%-nál több (pl. az együttes adókezelés engedélyezésének idejében 2000 P-t tevő egyházi adó 1944. évben 2800 P-re emelkedett, tehát a növekedés 40%), az egyházi adó csakis abban az esetben vonható be folytatólagosan az együttes adókezelésbe, ha az egyházközség által előterjesztett újabb kérelem alapján az adók együttes kezelését továbbra is engedélyezem.

Meghagyom az igazgatóságnak, hogy erről a m. kir. adóhivatalokat és a községi elöljáróságokat (városi adóhivatalokat) tudomásulvétel és szigorú alkalmazás végett megfelelően tájékoztassa, s egyúttal hívja fel az érdekelt egyházközségek figyelmét arra, hogy az együttes adókezelés engedélyezésének idejében egyházi adóval fedezett szükségletük (egyházi adók) összegében 30%-ot meghaladó növekedés esetén az egyházi adót csakis újabb engedélyem alapján lehet az együttes adókezelésbe továbbra is bevonni.

A m. kir, adóhivatalokat utasítsa, hogy a K. K. H. Ö. 18. §-ához fűzött utasítás (6) bekezdése alapján az egyházközségek által évenként beterjesztett előírási kimutatásnak a számfejtőkönyv adataival történő összehasonlítása útján esetenként állapítsák meg, hogy az együttes adókezelés engedélyezésének évében előírt egyházi adókhoz viszonyítva az adók összegében 30%-nál nagyobb emelkedés nem mutatkozik-e. Ha a kivetett egyházi adók összege az együttes adókezelés engedélyezésének évében előírt egyházi adók összegét 30%-kai meg nem haladja, a m, kir. adóhivatal hatalmazza fel a községi elöljáróságot (városi adóhivatalt) az adónak az együttesen kezelt főkönyvben való előírására. Ha azonban az emelkedés a 30%-ot meghaladja, az egyházi adók együttes kezelésébe vonását mellőzni kell. Ez esetben utasítsa a m, kir. adóhivatal az érdekelt egyházközséget, hogy az adóknak az együttes kezelésébe vonására irányuló kérelmét a pénzügyigazgatóság útján terjessze elő. Köteles ezenkívül a m. kir. adóhivatal a községi elöljáróságot (városi adóhivatalt) azonnal értesíteni, hogy a kivetett egyházi adóknak az együttesen kezelt közadók főkönyvében való előírását mellőzze s a lajstromokat az egyházközség részére küldje vissza.

A pénzügyigazgatóság utasítsa a községi elöljáróságokat (városi adóhivatalokat), hogy a K. K. H. Ö. 18. §. (6) bekezdés alapján hozzájuk beterjesztett egyházi adókivetési lajstromok könyvelését a jövőben mindaddig mellőzzék, míg a m. kir. adóhivataltól arra engedélyt nem kapnak.