Püspöki körlevelek 1944 (Szombathely, 1945)

— 33 Ezt az igazságom hirdetem. Krisztus útja az egyházban. Szeretett jó Híveim! Mennybemenetele ^előtt búcsúzó Ür Jézus utolsó nagy pa­rancsa volt: „Elmenvén tehát, tanítsatok minden népet.. , tanítván őket megtartani mind, amiket parancsoltam nektek." (Mt. 28. 20.) Az apostolainak szól ez a parancs. — A püspökszentelés fenséges szertartá­sában külön kifejezést nyer ez a parancs. Mikor a szentelés elérkezik a legszentebb pillanathoz, hogy a kézfeltétel és imádság által megkapja a szentségi kegyelmet az apostolutód, előzőleg vállaira teszik az evangéliumos könyvet és egész szentelés alatt ott tartják azt. — Mi ez, ha nem annak a nagy kötelezettségnek liturgikus kifejezése, hogy Krisztus igazságának hir­detése a püspök legelső feladatai közé tartozik. A kézfeltétel és a felkenés végén ezekkel a szavakkal adják kezébe az evangéliumos könyvet: ,,Vedd az evangé­liumot és menj, hirdesd a rád bízott nép­nek; hatalmas az Isten, nevelje benned malasztját." Ez az én első küldetésem hozzátok: hirdetni Krisztus kimeríthetetlen gazda­ságát: az ő igazságát, evangéliumát. — Evangelizare... jó hírt, boldogságot akarok hirdetni minden hívemnek. Nemcsak szó­val, de lelkem minden hitével és lángoló buzgóságával lelketekbe írni, égetni! Ennek az evangéliumi igazságnak világossága igazít el az élet sokszerű ügyeiben, a háború veszedelmeiben. Ez vigasztal a szenvedésekben, ad erőt az élet kereszt­jének viselésére. Ez hoz békét és boldog­ságot a léleknek. Ennek az igazságnak szeretetében és megvallásában akarlak megerősíteni, hogy minden kísértés, megpróbáltatás ellenére is rendíthetetlen hűséggel ragaszkodjatok katolikus hitetekhez, Péter sziklájához, az Anyaszentegyházhoz és annak látható fejé­hez, Szentséges Atyánkhoz. A Katolikus Anyaszentegyházban foly­tatódik tovább Krisztus útja. Micsoda föl­­tárhatatlan gazdagság bányája ez. Előttünk ragyog az Ö isteni fönségű, emberiségében hozzánk ereszkedő és annyira vonzó, sze­retetreméltó példája. Hol lehetne bizton­ságosabb életutat találni, mint Anyaszent­­egyházunk vezetésében? Ismét csak a kétezer esztendős tanúságra hivatkozom, amelyik mindennél jobban bizonyítja, hogy krisztusi erkölcsi elvek útján boldogság felé halad az emberiség. De ha ezeket a tör­vényeket kiveszik az emberi életből, akkor összeomlások következnek. Csillagászok megcsodálják a csillagvilág milliárdjainak páratlan útját, a természeti törvények kérlelhetetlen pontosságát. Ha ezeket meg­szüntetnék a világegyetemben, rettenetes összeomlások következnének be. És most nézzetek, szeretett Híveim, a világegyetem legkisebb bolygójára, erre a földre, amely­nek életét isteni kegyelmének bőséges osztogatása és törvényeinek irányítása mellett rábízta az Ür az emberre. Szabad­ságát tisztelve, elhatározására bízta a törvények követését. Mit tett az ember? Bár kereszténynek tartja magát, de a krisztusi törvényeket csak félig-meddig valósítja meg és ezért megszületett a poklok fajzatja, a rettenetes világháború, minden pusztításával, átkával, és boldog­talanságával. Nem lehet kifogásul hozni, hogy Krisztus törvényeinek az útja elvisel­hetetlen igát rak az emberre. Mennyivel kegyetlenebb rendeleteket és úgynevezett törvényeket hajt végre a világ, amelynek útját milliók holtteste szegélyezi! Krisztus útja az Anyaszentegyházban az Ö isteni példájával és emberiségünkhöz lehajló alázatosságának vonzásával nyílik meg. Megmutatja nekünk, hogy lehet fele­barátot szeretni érzékiség nélkül, engedel­meskedni akaratgyengeség nélkül, aláza­tosnak lenni meghunyászkodás nélkül. Jöjj és kövess engem. (Mk. 2. 14.) Milliók értették meg hívó szavát és indultak el nyomában. Ez a milliós sereg csupa öröm és boldogság Krisztus követésében. Nem félnek akadályoktól, nem félnek áldoza­toktól, mennek kitartóan Krisztus nyomá­ban. És ott, ahol ezek élnek és járnak a Krisztus útján az Anyaszentegyházban, ott boldogság derűje sugárzik a lelkekből, béke allelujázík a családi életben és meg­szépül a földi lét a síralomvölgyében. Ott, ahol Krisztus törvényeinek az útján halad­nak, megszűnik a társadalmi ellentét, az osztályharc kegyetlensége, ott a krisztusi testvéri szeretet boldog családi együttese énekel dicséretet a „Nagy Királynak, kinek minden él, a jó Királynak, kiből minden él, a Szívkirálynak, kiben minden él." (Sík: A Krisztus Királyhoz.) Amikor assziszi Szent Ferenc hivatásá­nak tudatára ébredt, azt énekelte: a nagy Király követe vagyok. És követsége a XII. század kirobbanni készülő forradalmát megállította és a társadalmi ellentétek üszkösödő sebeit meggyógyította. Ez a főpásztor másik nagy küldetése, hogy Krisztus kimeríthetetlen gazdagságából mindenkihez közelvigye Krisztus útját, amelyiken az egyedüli igaz boldogsághoz jut el az ember. Ezen az úton ott járok Előttetek, de nem egyedül. Veletek akarok menni Krisztus nyomában. Titeket reám bízott az Űr és csak akkor leszek boldog, ha magam mögött érezlek Benneteket. Biztos vagyok benne, hogy a szombathelyi egyházmegye 420 ezer híve zárt sorban jön utánam a krisztusi úton. Jézus isteni példája. Krisztus útján előttetek járok.

Next

/
Thumbnails
Contents