Püspöki körlevelek 1943 (Szombathely, 1944)

— 40 —

4

ötvözi nemes lelkesedéssel a magyar haza és a katolikus Egyház jövőjét. Isten, vallás, haza nélkül nevelt ifjúság, mint azt a háború folyamán nem egy példa mutatta, nem tudja megállni helyét a népek nagy küzdelmében. Viszont a legjobban sújtott nép is, Szentséges Atyánk szavai szerint jogot szerzett ahhoz, hogy a viharok elmúltával érvényesíthesse Isten és a természet adta jogait ifjúságán keresztül új korszaka felépítésében. A magyar történelem tanúsága szerint a törökvész, az elnyomatás nehéz idején a magyarság regenerálódása a Kelemen Didákok, Károlyi Sándorok munkájából fakadt, akik nemcsak politikával és karddal, hanem elsősorban iskolák, kollégiumok, internátusok építésével hozták helyre mindazt, amit szörnyű pusztítással semmivé tett a háború, a 150 éves megszállás, a vallásszakadás, a nagyszámú nemzetiség betelepítése. Hogy ma élünk, van katolikus magyarságunk, hogy az ország lakosságának 69%-át tesszük ki, az a névtelen és neves nagy magyarok, hü katolikusok érdeme. Amikor az országban szerte adófillérekből és pengőkből fenntartunk számos állami elemi iskolát, középiskolát, ugyanakkor fenntartunk külön a magunk megadóztatásával 3648 katolikus elemi iskolát, 59 gimnáziumot, 39 líceumot, 35 tanító- és tanítónőképzőt, 16 gazdasági középiskolát és 184 egyéb középfokú iskolát. Természetes szaporodásunk mellett ifjúságunk száma több mint 70 százalékos.

1.050.000 elemi iskolás gyermekünk van

400.000 másvallású mellett. Polgári iskolába 92.000. gimnáziumba 55.000, egyetemekre és főiskolákra kereken 12.000 katolikus fiú és leány jár.

Elemi iskoláztatását ma minden faluban. minden városban megtalálja gyermekei számára a katolikus szülő. De egyre nagyobb aggodalommal vagyunk kénytelenek szemlélni, hogy a magyar társadalom vezető rétegeiben számarányunkhoz mérten egyre hanyatló mértékben vagyunk képviselve. Itt csak egy mód lehet a segítség: alkalmas, rátermett vezető réteget kell kitermelnünk! Lelkiismereti feladat, hogy a ielen társadalma szerezze meg annak a lehetőségét. hogy a jövőben erkölcsi és számbeli erőnkhöz mérten résztvehessünk országunk sorsának és jövőjének irányításában. Ennek eszköze: a diákotthonok, katolikus diákházak létesítésének megvalósítása.

Hány szülő és hány tanító látta már nagytehetségű, sokat ígérő gyermekének szomorú szegénység miatt való otthonmaradását, elszürkülését, holott ha lett volna csak egy olcsó diákinternátus, lett volna egy megfelelő hely, ahol gyermeke nemcsak a testi élet fenntartásához szükséges feltételeket kapta volna meg, hanem amellett a lelki nevelést és katolikus szellemet is, akkor ma katolikus vezetőrétegünk, katolikus iparostársadalmunk lenne szerte az országban, s akkor nem kellene a nagy átállítással kapcsolatban akárhányszor keservesen keresni megfelelő embert a megfelelő helyre.

Okulással kell szemlélnünk az áldozatkészségnek azt a példáját, amelyet nem katolikus testvéreink oldalán látunk. Egymásután épülnek hatalmas diákinternátusaik és pedig úgy, hogy jelentős állami és közületi támogatás mellett, amely egyébként nekünk is rendelkezésünkre fog állani. felsorakozott egész társadalmuk és igen jelentős összegekkel járult hozzá nevelőintézetek felépítéséhez.

A magyar katolikus társadalom a legutolsó órában elérkezett jövőt biztosító nagy erőpróbája megvalósításához. Az a nem kicsi feladat áll előttünk, hogy felépítsük a magyar jövő bástyáit, a katolikus magyar ifjúság főiskolai, középiskolai otthonait és az iparosifjúság jövendő lélekkiképző és edző műhelyeit: szerte az országban a katolikus diákházakat. Egyszerű, olcsó és mégis igazi otthont pótoló házakat, ahová nyugodtan küldheti főiskolás fiát vagy lányát a vidéki szülő, középiskolásait megkímélheti az egészségtelen és erkölcsileg káros vasutaztatástól a vidéki, falusi ember, ki megyei, járásszékhelyen taníttatja fiát vagy lányát. Ne gyalúpad alatt, műhelysarokban hányódjék meg nem felelő környezetben az iparra menő fiatalság, (ne ágyraj áróként férfiakkal vegyesen hányódjanak gyárban, üzemben foglalkoztatott lányaink., Óriási a feladat valóban, ami elibénk tornyosul.

Minél nagyobb azonban az erőpróba, annál nagyobbnak kell lenni az erőfeszítésnek is, hogy ennek a gigántikus feladatnak meg tudjunk felelni A legnagyobbtól a legkisebbikig minden katolikusnak össze kell fognia, hogy a nagy cél megvalósulhasson. Most válik el, ért-e valamit tíz éves munkánk az A. C. vonalán, valóságos szervezetünk él-e minden faluban és városban, vagy csak papíron voltak meg szervezeteink, él-e egyházközségünk, vagy szűk és korlátolt helyi feladatok világába eltemetkezve érzéketlen a magyar katolikus ifjúság, és ezen keresztül a magyar katolikus jövő iránt. Egyszer már egész országra szóló propagandával a béke utolsó esztendejében megmutattuk az egész világ előtt az Eucharisztikus Kongresszus alkalmával, mily erők rejtőznek a magyar katolikus lélek mélyén, ez a mostani erőpróba a nemzeti történelem előtt leteendő nagy vizsgánk lesz.

Határszéli egyházmegye vagyunk. Eleink valamikor széles, elhagyott, s csak nagy távolságokban visszahagyott őrségekkel