Püspöki körlevelek 1943 (Szombathely, 1944)
— 17 — Oltáregylet, Kongregáció, Jézus Szíve Szövetség, Credo, Leány és Legényegylet, Szívgárda stb. keretén belül lehetne az Opus Vocationist megszervezni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a társulat tagjain kívül más ne kapcsolódhassák bele az opus vocationis munkájába, sőt az opus vocationis egyik jellegzetessége az, hogy minél nagyobb számban igyekszik a híveket munkájába bevonni. Ä tagok — tag lehet bármely katolikus hívő vagy akár katolikus intézmény is — kötelessége hármas: 1. Jézus Szíve pénteket követő szombaton vagy vasárnap szentmisét hallgatnak és szentáldozást végeznek a papi hivatásokért és aznapi munkájukat, szenvedéseiket is erre a célra ajánlják fel, 2. Minden szombaton, de lehetőleg naponként imádkozzanak papi hivatásokért. Gyakran mondják e röpimát: .,Urunk, küldj egyházadnak szent papokat.“ (300 napi búcsú.) 3. A megajánlott havi támogatást — amely 10—50 fillér között mozoghat —, ez természetesen nem zárja ki a tehetősebbek részére a magasabb megajánlást — pontosan megfizetik. A hívek a tagsággal a következő búcsúkat nyerhetik: teljes búcsút a beiratkozás napján, dec. 8-án és Szent Péter és Pál ünnepén. A kántorböjtök egyik napján, ha egv óráig imádják az Oltáriszentséget, a szokott feltételek mellett az opus vocationis szándékára is imádkoznak. Haláluk óráján, ha gyóntak, áldoztak, vagy legalább bűneiket megbánva, Jézus Nevét hívják segítségül. Részleges búcsúk: Minden imáért, adományért, amit az. opis vocationis céljára adnak, 100 napi búcsú. A fenti röpimáért 300 napi búcsú. Az Op. Voc. szervezésének munkáját a plébános felügyelete alatt a plébániai megbízott végzi — aki lehet a s. lelkész, de lehet világi személy is — a megfelelő helyi egyesület segítségével. IV. Az Opus Vocationis eredményeinek használása. Az elemi iskolában kiszemelt, a papi hivatásra alkalmas fiúkat, akiknek további iskoláztatására a szülőknek nincs anyagi lehetőségük, már első gimnáziumtól fogva kell taníttatni, mert különben nincs módjukban az alsó négy osztályt elvégezni, mely után vehetők csak fel az ú. n. kisszemináriumba. Legfőképpen itt van nagy jelentősége az opus vocationis anyagi támogatásainak. Természetesen számolni kell azzal, hogy a növendékeknek csak bizonyos százaléka választaná véglegesen a papi hivatást, illetőleg nyerné el a hivatás kegyelmét. De a kiesőkre fordított erkölcsi és anyagi segítség azért nem menne veszendőbe, mert részben legalább is ezekből kerülhetnének ki az A. C. megfelelő világi vezetői, másrészt ezekért is kárpótlást adnának azok, akik buzgó papjai válnának az Űr szőllőjének. Hiszem, hogy T. Papjaim megértik az idők sürgette Opus Vocationis szükségességét és szívesen hoznak híveimmel együtt áldozatot, hogy az Űr aratásába minél többen állhassanak be. Tudom, hogy ma, amikor úgyis olyan sokfelé veszik igénybe a hívek áldozatkészségét, sokan talán nem tartják alkalmasnak az időt az Op. Vocationis Szervezet kiépítésére, de talán éppen a mai küzdelmes időkben értik meg a hívek is ennek szükségszerűségét, amit kérünk tőlük s az Isteni Főpásztor bőségesen fogja megjutalmazni áldozatkészségüket. Ne felejtsük el azt sem, hogy az egyház mindig elölj árt ezen a téren s ma, amikor az államhatalom is intézményesen karolja fel a tehetségesebb falusi gyermekek taníttatását, nekünk sem szabad az áldozatkészségben alulmaradnunk. Egyik buzgó papom máris szép példáját adta híveivel együtt az áldozatkészségnek. Egyházközségében nem formálisan ugyan, de megszervezte az Oj. Vocationist s a családok által megajánlott fillérekből — a megajánlott összegeket a Kalász tagjai gyűjtik össze — jelentős összeget juttat az Op. Vocationis céljára. Kérem T. Papjaimat, indítsák meg egyházközségükben a szervezés munkáját, a most következő tavaszi koronagyűlésen tárgyalják meg az Op. Vocationis szervezetét, kiépítését, lehetőségeit, s koronagyülés alkalmával minden plébános tegye meg írásbeli jelentését, amit a kerületi esperes urak összegezve szíveskedjenek hozzám felterjeszteni. Ezen jelentések alapján fogom aztán a további útmutatásokat megadni. Miheztartás végett közlöm a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr j 80.796 1943. V. 1. ü. o. számú rendeletét: ; ,,A folyó évi március 15-i ünnepélyek súlypontja nemzetünk mai élet-halál küzdelmének hőseiről való megemlékezés legyen. A szónokok világítsák meg valamennyi ünnepélyen az ifjúság előtt a magyarság ezer év óta meg-megújü.ló harcának történetét e földért és nemzetünk függetlenségéért; mutassanak rá arra, hogy a mai harcoknak, a történelem egyik legnagyobb küzdelmének hősei, akik a fenyegető veszély elhárításáért harcolnak, vagy megsebesültek, vagy életüket áldozták, azoknak a hősöknek utódai, akik ezer éven át megvédték népünket és földünket keresztény nemzeti műveltségünket minden ellenséggel szemben. 677. sz. Megemlékezés a keleti harctér hőseiről.