Püspöki körlevelek 1943 (Szombathely, 1944)

— 12

gyermekeire gondolt. Ki fogja gondjukat viselni? Kire hagyja, kire bízza őket? Szeme ráesik Krisztus alakjára, amely a festményen már készen állott. Az ő oltalmára bízza szeretteit: a Krisztuskép szíve tájára odaírja a saját nevét, felesége nevét és gyermekei nevét, aztán nyugodtan hal meg abban a tudatban, hogy Krisztus nem hagyja el azokat, akiknek neve szívébe van írva. Izaiás prófétánál azt mondja az Ür: „Vájjon elfeledkezhetik-e az asszony magzatáról, hogy ne könyörüljön az ő méhe fián? Ha ő elfeledkeznék is, én nem feledkezem el rólad.“ Az Űr Jézus sem hagyhatja el azokat, akik ünnepélyesen neki szentelték és ezzel az ő oltalmára bízták magukat. A zsoltáros azt mondja: „Ifjú voltam és megöregedtem, de még nem láttam, hogy az igaz magára hagyatott lett volna.“ Az Űr Jézus nyilvános működése alatt előszeretettel keresett fel egy családot: Lázár házát Bethániában, ahol békés egyetértésben élt együtt a három testvér: Lázár, Mária és Márta. Jézus szerette ezt a három testvért, szívesen időzött náluk, mert a bethániai házban mindig szeretettel fogadták. Márta örült, ha valamilyen szolgálatot tehetett neki, Mária pedig odatelepedett lábaihoz és áhítattal hallgatta szavait az emberek iránt való szeretetéről, terveiről, Isten országáról, az erény szépségéről és a mennyei Atyáról. És Jézus hálás volt azért a szerétéiért, amelyet ebben a házban kapott. Messze járt Betháníától, amikor mélységes bánat érte ezt a neki olyan kedves családot. Lázár megbetegedett. Nővérei gondosan ápolták, de csakhamar aggódva látták, hogy a beteg állapota egyre rosszabra fordul. Akkor üzenetet küldtek házuk hatalmas barátjának: „Uram, akit szeretsz, beteg.“ Jézus nem sietett. Még két napig maradt, aztán elindult Bethániába. Mikor megérkezett, Mária és Márta sírva fogadták: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérünk." És az evangélista azt mondja: „Amint Jézus látta őket sírni és a zsidókat is, akik velük voltak, hogy sírnak, elbusula lelkében és megrendüle és mondá: Hová tettétek őt? Mondák neki: Uram, jöjj és lásd. És könnyeze Jézus." Sírt azokkal, akiket szeretett, aztán odament a sírhoz és feltámasztotta a halottat, hogy megvigasztalja azokat, akiket szeretett.

K. K. H. Minden család, amely őszintén és komolyan szentséges Szívének van szentelve, ilyen kedves hajléka az Üdvözítőnek, ahol szívesen pihen meg, ahol örömmel időzik ma is. És az ilyen család fölött szeretettel őrködik: oltalmazza és ha kell, segíti és vigasztalja. A szenvedésektől ugyan nem kíméli meg teljesen az ilyen családot, amint nem kímélte meg a bethániai ház lakóit sem, mert a keresztet hordozó Krisztus barátainak és tanítványainak nem lehet a földön különb sorsuk mesterüknél és mert nem akarja kisebbíteni égi koronájuk fényét, de a szenvedésben velük érez, gondol rájuk, erőt ad nekik a szenvedésben, szeretetével és vigasztalásával öleli körül őket és a nehéz napok után szebb napokat virraszt rájuk. A családfelajánlással tehát egy gyengédszívű, segíteni kész és hatalmas barátot szerzünk magunknak, akire mindig biztosan számíthatunk. Éppen azért a családot felajánlani Jézus szentséges Szívének annyit jelent, mint biztosítani magunknak a legjobb és leghatalmasabb jóbarát szeretetét, áldását, oltalmát és segítségét.

Bárcsak minél több családba vonulhatna be a családfelajánlás által Jézus szentséges Szívé! Sajnos, amint az Üdvözítő földi életében nem értette meg a világ, hogy mi válik üdvére, éppen úgy ma sem érti meg. Legalább mi teljesítsük minél nagyobb számban az édes Üdvözítő kívánságát! Minél nagyobb gyűlölettel kiáltja a világ: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk", annál nagyobb odaadással ismerjük el mi magunk fölött az ő szentséges Szívének uralmát és annál nagyobb buzgósággal iparkodjunk terjeszteni az ő országát, amely Szent Pál apostol szerint „igazság, béke és a Szentlélek öröme.“ Amen.

Elrendelem, hogy ezen főpásztori szózatom az egyházmegye minden templomában nagyböjt első vasárnapján felolvastassék. A muravídéki apostoli adminisztratúra vend anyanyelvű plébániáinak lelkipásztorait kérem, hogy szíveskedjenek e vasárnapon jelen főpásztori szózatomat tartalom szerint a nép anyanyelvén híveikkel ismertetni.