Püspöki körlevelek 1942 (Szombathely, 1943)
X. 3295. sz. Declaratio circa Indulgentiam plenariam Crucifixis adnexam, solummodo in articulo mortis lucrandam. Declaratio circa Indulgentiam plenariam Crucifixis adnexam, solummodo in articulo mortis lucrandam. Aliquo iam tempore, magna cum fidelium admiratione, Crucifixi imagines praebentur, quibus asseveratur Indulgentiam plenariam adnexam esse, ab infirmis lucrandam quotiescumque iidem, corde contrito et amoris dolorisque actum elicientes, unum ex hisce Crucifixis osculaverint; quos quidem dicunt ab aliquo Praelato, ex peculiari a Summo Pontifice accepta facultate, fuisse benedictos. Nec desunt qui recens praesertim ad hoc sacrum Tribunal recurrerint, ab eodem postulantes utrum haec gratia reapse, ut exponitur, concessa fuerit; itemque significantes rem, utpote omnino extraordinariam, haud mediocrem commovisse admirationem. Quamobrem hoc sacrum Tribunal — cuius est de Indulgentiarum concessione et usu iudicare — ad falsam praecavendam interpretationem circa S. Matris Ecclesiae hac in causa benignitatem, non modo opportunum, sed necessarium ducit duas illas Declarationes in omnium memoriam revocare hac super re iam editas; illam nempe Supremae S. Congregationis S. Officii d. d. 10 mensis Iunii a. 1914 (Acta Apóst. Sedis, vol. VI. pag. 347), et alteram Sacrae huius Paenitentiariae d. d. 23 mensis Iunii a. 1929 (Acta Apóst. Sedis, vol. XXI, pag. 510). Atque iterum declarat Crucifixos, qui nostris etiam hisce temporibus eiusmodi gratia ditati distribuuntur, ad normam harum Declarationum benedictos censendos esse; ita ut Indulgentia plenaria solummodo in articulo mortis lucrifieri possit, necessariis habitis conditionibus. Quae omnia, cum Summo Pontifici relata fuerint ab infra scripto Cardinali Paenitentiario Maiore in Audientia diei 4 mensis Iulii vertentis anni, idem Ssmmus Dominus declarationem S. Paenitentiariae Apostolicae approbavit, confirmavit et publicandam mandavit. Datum Romae, e Sacra Paenitentiaria, die 22 Septembris 1942. N. Card. Canali, Paenitentiarius Maior. L. t S. S. Luzio, Regens. Supremae huic Sacrae Congregationi Sancti Officii haud infrequenter parvi libri pietatis ac folia precum deferuntur quae, etsi ab erroribus sunt immunia, quaedam tamen continent genuinae pietati christianae parum congruentia, et insueta cultus seu devotionis genera inducunt non conformia cum Decreto S. Officii, diei 26 Maii 1937, „De novis cultus seu devotionis formis non introducendis“. Ut igitur haec vitentur, Ordinarii ad praeviam librorum foliorumque pietatis censuram doctos et prudentes viros deputent, qui in suo obeundo munere nedum doctrinae puritati, sed et sacri cultus gravitati consulant; iidemque Ordinarii licentiam edendi huiusmodi scripta ne concedant nisi maxima adhibita cautela. Datum Romae, ex Aedibus Sancti Officii, die 17. Aprilis 1942. — Joannes Pepe, Supr. S. Congr. S. Officii Notarius. A magyar házasságok szilárdságának biztosítása céljából a világi bíróságok az eléjük kerülő bontópereknél hatályosabbá kívánják tenni a békéltetést és evégett az illetékes lelkészeket is bele kívánják vonni a békéltető eljárásba. Ezzel kapcsolatban felhívom Tisztelendő Papjaim figyelmét arra, hogy magán a világi törvényszéken békéltető eljárást nem végezhetnek, mert közvetve sem ismerhetik el azoknak a szentségi házasságok felbontására tulajdonított jogát. 3296. sz. Decretum S. Officii de praevia censura librorum pietatis. 3297. sz. Békéltető eljárás polgári bontópereknél.
