Püspöki körlevelek 1942 (Szombathely, 1943)
I. 371. sz. Illeték -egyenértékel fizetni a javadalmas tartozik, nem az egyházközség. Tájékoztatásul és miheztartás végett közlöm a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisz- 1 temek egy konkrét fellebbezési esetben 146.430/ 1941. VI. főoszt. szám alatt Somogy vármegye Közigazgatási Bizottságához intézett és elvi döntést tartalmazó határozatát: ,, . . . A fellebbezésnek helyt adok, következésképen a tek. közig. Bizottság határozatát feloldom. Megállapítom, hogy a tek. közig. Bizottság a tanító illetékegyenértékügyében hatáskör híján határozott. A hitfelekezeti népiskolai tanítók illetményügyeiben a tek. közig. Bizottság hatáskörét legutóbb az 1913: XVI. te. 30. §-a állapította meg. A törvény említett §-ának a hatáskör és jogorvoslat megállapítására vonatkozó rendelkezései nem érintik a hitfelekezeti népiskolai tanítók törvényben megállapított illetményeit terhelő köztartozásokat. A tanítók illetményeit terhelő köztartozások mérvét és az azokkal kapcsolatos jogorvoslati lehetőségeket más törvények, illetve törvényerejű jogforrások tartalmazzák. így az illetékegyenérték fizetési kötelezettségének alanyát az 1920: XXXIV. te. 125. §-ának (1) bekezdése világosan megjelöli a következőkben: „Az illetékegyenértéket rendszerint az illetékegyenérték alá eső vagyon élvezetére jogosult személy a saját haszonélvezetének tartamához képest fizeti. Ha azonban az illetékegyenérték fizetését a tulajdonos magára vállalta, vagy azt illetékes felsőbb hatóságának reá nézve kötelező erővel bíró intézkedése folytán viselni tartozik, akkor a fizetési kötelezettség elsősorban a tulajdonost terheli“. Ha az illetékegyenérték fizetési kötelezettségének alanya tekintetében jogvita jön létre, az ílletékügyi hatóságok illetékesek megállapítani, hogy adott esetben az illetékegyenértéket a vagyon haszonélvezője, vagy pedig a vagyon tulajdonosa köteles-e fizetni. A 19.343/ 1933. P. számú közigazgatási bírósági elvi döntés szerint az illetékegyenértéket a vagyon élvezetére jogosított „egyházi tanító" köteles fizetni, ha nincs bizonyítva, hogy az illetékegyenérték fizetését az egyház magára vállalta, vagy hogy azt felsőbb hatósági intézkedés folytán viselni köteles. Kétségtelen, hogy az illetékegyenérték fizetési kötelezettségének az illetményföldet élvező kántortanítóra való hárulása, illetve hárítása viszonylagosan illetménycsorbulást von maga után. A szolgálati viszony azonban jogkomplexum, s annak alkotó elemei jogforrásokból származnak. A szolgálati viszonynak mint jogkomplexumnak megvalósulása, létrejötte az érdekelt tanító akaratától is függ: ha tehát a szolgálati viszony a tanító és az egyházközség között létrejött, a tanítónak számolnia kell a szolgálati viszonyból származó kötelezettségekkel (mint pl. az illetékegyenérték fizetésével). Törvénnyel vagy törvényerejű jogforrással megállapított köztartozás lerovása nem tekinthető olyan illetményelvonásnak, amellyel kapcsolatban folyamatba tett jogvitában az 1913: XVI. te. 30. §-a a tek. közigazgatási Bizottságnak hatáskört biztosítana. Budapest, 1941. évi december hó 1-én. — A miniszter rendeletéből: Dr. Boreczky Elemér s k. miniszteri tanácsos." Adott esetből kifolyólag a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 7466/1941. I. ü. o. szám alatt egyházközségi adózás, illetve párbérváltság fizetése ügyében a következő véghatározatot hozta, amelyet közérdekű jelentőségénél fogva itt közlök: „Véghatározat. N. N. felülvizsgálati kérelme alapján tárgyalás alá vettem X. vármegye alispánjának 35.975/1940. szám alatt hozott azon határozatát, melyben a t__.i róm. kát. egyházközség részéről nevezettre az 1938. és 1939. évekre kivetett, összesen 9 P 60 fillért kitevő kántortanítói párbérjárandóság behajtását elrendelte, a felülvizsgálati kérelem elutasításával X. vármegye alispánjának fent számjelzett határozatát helyes indokainál fogva jóváhagyom. így kellett határoznom azért, mert N. N. saját bevallása szerint néhány hetes megszakí-372. sz. Egyházközségi adózás ügyében miniszteri véghatározat.
