Püspöki körlevelek 1941 (Szombathely, 1942)
— 2 is nagyobb összeget vetnek ki. Kisebb egyházközségekben a személyi kiadások is nagy terheket rónak az adózókra. így iskolai, hitközségi adó és párbérváltság címén az egyházközségi adók elérik, sőt jelentékenyen meg is haladják az állami adók összegét. Az ilyen túladóztatások veszélyeztetik az adózók fizetőképességét és meghiúsítják a közterheknek a szociális követelményeknek megfelelő mérséklését. Az együttes adókezelés előnyeinek biztosítása érdekében felhívom az egyházközségeket, hogy költségvetésük összeállításánál mindenkor a legmesszebbmenően alkalmazzák az okos takarékosság követelményeit. Tartózkodjanak a jelentékenyebb beruházásoktól és építkezésektől, a kiadások közé elodázhatókat ne vegyenek fel és az adókat a teherbíró képességhez mérten állapítsák meg. Ahol az egyházi adóztatást ilyen szempontok vezérlik és az adó összege nem veszélyezteti az adózók fizetőképességét, az együttes adókezelés kedvezményének igénybevételét az illetékes állami hatóságok lehetővé teszik. Kívánatosnak tartom, hogy ahol csak lehetséges, vegyük igénybe az egyházi adózásnak ezt a legszerencsésebb módját. 176. sz. Az „Egyházközségek ig. szabályzata" 1. §-ának értelmezése. % Az „Egyházközségek igazgatási szabályzata“ 1. §-ában ez áll: „Minden katolikus plébánia egyházközséget képez“. E szöveg té vés értelmezésre adott alapot és voltak akik úgy értelmezték, mintha az egyházközség és a plébánia egy jogi személy volna. így előfordult, hogy egy plébániát elmarasztaltak az egyházközség tartozásáért. A Nm. Püspöki Kar az 1940. évi őszi konferencián hivatalos magyarázatkép kimutatta, hogy az egyházközség és a plébánia különböző jogi személyek. 177. sz. Illetékegyenérték új kivetése. A nm. pénzügyminiszter úr 156.055 1940. P. M. számú rendeletével az illetékegyenértékek új kivetését rendelte el. Az új kivetés az 1941. évi január hó 1-től 1950. évi december hó 31-ig terjedő időszakra lesz érvényes. Az új kivetés a fizetésre kötelezettek bevallása alapján történik. Bevallást kötelesek benyújtani, mégpedig külön felhívás bevárása nélkül, az 1941. évi január hó 1-én fennálló állapot szerint a különböző, illetékfizetésre kötelezett jogi személyek, így az ingatlannal bíró egyházközségek, templomok (maga a templom illetékegyenértékmentes), plébániák és egyéb javadalmak (pl. kántori), intézetek (zárdák), alapítványok (misealapítványok is), alapok (pl. kegyúri váltságalap) stb. A bevallás tárgya csak az ingatlan vagyon; az ingó vagyon illetékegyenértéktöl mentes. A bevallást az erre a célra rendszeresített illetékegyenértéki bevallási íven 1941. évi március hó 31-íg kell benyújtani. A bevallási ívet és az ahhoz esetleg szükséges belíveket az adóhivatalok az igénylőknek ingyen kiadják, illetékmentes írásbeli kérelemre postán is megküldik. A bevallási ívet a legnagyobb gondossággal kell kiállítani és abban az illetékegyenérték alá eső összes ingatlanvagyont fel kell sorolni, tehát azokat is, amelyek mint új szerzemények egyelőre még illetékegyenértéket nem fizetnek, ez utóbbiakat megfelelő megjegyzéssel (1 alább!). A tudatosan helytelen bevallás mint adócsalás büntetendő. A bevalláshoz csatolni kell földingatlannál az illetékegyenérték alá eső ingatlan 1940. évi kataszteri tiszta jövedelmét (1941. évi földadó alapját), házbirtoknál pedig az 1940. évi nyers házbérjövedelmet vagy haszonértéket) (1941. évi házadó alapját) igazoló adó- és értékbizonyítványt. Nem kell külön adó- és értékbizonyítványt csatolni akkor, ha a bevallás adatainak helyességét az adó- és értékbizonyítvány kiállítására illetékes hivatalos személyek a bevalláson igazolják. A kiállított és felszerelt bevallást szabályszerű aláírással, pecséttel ellátva a fizetésre kötelezettnek lakóhelye szerint illetékes adóhivatalnál kell benyújtani. Aki a bevallásnak a fentiekben meghatározott időben és módon pontosan eleget nem tesz, az az egy évi illetékegyenérték kétszeres összegét tartozik bírság fejében megfizetni. A kivetést a bevallások alapján az adóhivatalok végzik. A kivetést 1941. évi június hó 30-ig be kell fejezni és addig az időpontig az új fizetési meghagyásokat ki kell bocsátani. Az illetékegyenértéket rendszerint csak olyan ingatlanok után kell 1941. évi január hó 1-től kivetni, amelyekre nézve ebben az időpontban a szerzéstől számított tíz év már eltelt. (Az ingatlanszerzéskor tényleg fizetett vagyonátruházási illeték ugyanis az illető ingatlant az illetékegyenérték fizetése alól tíz évre mentesíti.) Az illetékegyenérték fizetésére kötelezettek mindaddig, amíg az új fizetési meghagyást meg nem kapják, az illetékegyenértéknek időközben esedékessé váló részleteit az előző idő-
