Püspöki körlevelek 1941 (Szombathely, 1942)

V. 989. sz. Ima a világ békéjéért. 990. sz. A déli részek hazatérése. A világ nagy szenvedései felett atyai szív­vel virrasztó Szentatya április hó utolsó nap­jaiba« újból levelet intézett a bíboros állam­titkárhoz azon óhajának kifejezésével, hogy május hónapban, a béke királynőjének, a Szűz Anyának hónapjában imádkozzunk és imádkoz­­tassunk a világ békéjéért. Mivel az ártatlan gyermek imája az Űr előtt rendkívül kedves, külön kéri a Szentatya a kis gyermekek imáját, hogy az alázatos és egyszerű gyermek­szívek enyhítsék és csititsák azt a pusztítást, amelyet a fékevesztett szenvedélyek okoznak a föld kerekségén. Felhívom papjaim, tanítóim és általuk a szülők figyelmét a Szentatya óhajának telje­sítésére. Egyben elrendelem, hogy a főhatóságom alatt álló iskolákban minden tanítási napon egy Üdvözlégyet imádkoztassanak a gyermekekkel e fohásszal: Szűz Mária, béke királynője, könyörögj érettünk. Ugyanezt tegyék a hitok­tatók a hittanóra elején a fennhatóságom alá nem tartozó iskolákban. Kétszeres örömmel köszöntjük a déli vé­geken visszatérő testvéreinket. Örülünk orszá­gunk gyarapodásán és ezen örömünknek új színt ad, hogy e területek visszatérésével telje­sebb lesz a Trianonban megtépázott szombat­­helyi egyházmegye is. Gyászolt az egyházmegye, amikor a kény­szerítő körülmények miatt 1923-ban elszakad­tak az egyházmegye szívétől a déli részek. Az apostoli szentszék kegye a lehetőségekhez ké­pest enyhítem igyekezett fájdalmunkat azzal, hogy csak a joghatóságot engedte át, de e terü­letet nem szakította el soha az egyházmegye testétől. Amilyen nagy volt akkor a gyászunk, ép oly nagy most az örömünk. Buzgó, vallásos nép, munkás, kötelességtudó és magyar szívű papok, sok papi hivatást nevelő föld tér vissza az egyházmegye kebelébe. Ezért hiszem, hogy gyarapodásunk nemcsak szám és területbeli lesz. Gyarapodni kívánunk lélekben és hűség­ben Istennel, az Anyaszentegyházzal és szere­tett magyar hazánkkal szemben. Ha visszatérő testvéreink ajkukon részben nem is magyar szót hordanak, szívükben és hűségükben ma­gyarok lesznek; mert az a körülmény, hogy más nyelven beszélünk, nem választhat szét olyanokat, akik évszázadok viharain és öröm­teljes napjain át testvérek voltak. E körlevelemet azzal küldöm meg a haza­térő plébániáknak is, hogy megtettem a szük­séges lépéseket arra, hogy felettük a jogható­ságot a lehetőségekhez képest mielőbb átve­hessen!. Az átmeneti időre nézve bizonyára történt, vagy rövidesen történni fog intézkedés. Ez ügyben is eljártam. Alábbiakban egész terjedelmében közlöm a S. C. pro Ecclesia Orientali rendeletét a szer­tartásváltozás engedélyezése ügyében. Felhívom T. Papjaim figyelmét, hogy ezen rendelet értel­mében az apostoli Nunciusnak adott felhatal­mazás megszűnt és minden egyes esetben az Apostoli Szentszéktől kell kérelmezni a szer­tartásváltozás engedélyezését. 991. sz. Szertartás­változtatásra engedélyt Apostoli Szentszék adhat (AAS 1941, n. 2, pg. 28). DECRETUM Facultas concedendi transitum ad alium ritum deinceps uni S. Sedi reservatur Quo firmior teneatur disciplina de cuiusvis fidelis ad nativum ritum pertinentia, Ssmus D. N. Pius div. Prov. Pp. XII., in Audientia diei 23 mensis Novembris anno 1940, referente in­­frascripto Cardinali a secretis statuere dignatus est facultatem transeundi ab uno ad alium ri­tum a S. Sede tantum esse concedendam. Cessat igitur facultas qua fruebantur Nuntii ac Delegati Apostoliéi ex Decreto „Nemini li­cere“, die 6 mensis Decembris, anno 1928 dato (Cfr A. A. S., 1928, p. 416), atque huic S. Con­gregationi directe reservatur iudicium de iis

Next

/
Thumbnails
Contents