Püspöki körlevelek 1941 (Szombathely, 1942)

— 14 —

várták, és mást hozott, mint amit vártak. Azok a kevesek pedig, akik hittek benne, félelmükben elrejtőztek vagy csak messziről nézték, hogy mi történik a helytartó palotája előtt.

Ez a Krisztuskirály sorsa a mai napig. A nagytömegnek nem kell, mert nem elégíti ki vágyait. Azok pedig, akik hisznek benne, túlságosan visszahúzódók, túlságosan türelmesek, túlságosan megalkuvók. Hagyják, hogy Krisztust kiszorítsák a közéletből; hagyják, hogy visszaszorítsák a templomba. Pedig ő nem akar sekrestyekirály lenni. Ő uralkodni akar a nyilvános életen, a közéleten is. És uralkodni is fog, ha türelmetlenebbek leszünk, ha erőszakosabbak leszünk, ha az ő királyi jogainak elismerését hangosabban követeljük.

Azoknak a szavát, akik akkor hittek benne, mikor Pilátus előtt állt, elnyomta volna a nagytömeg kiáltása. Mi többen vagyunk. Ne engedjük hát, hogy továbbra is csak ellenségeinek kiáltása zúgjon körülötte! Harsogja túl az ellenség hangját a mi kiáltásunk: Éljen Krisztus, a mi királyunk!

Az ő kegyelme legyen mindig veletek. Amen.

j.

r

Elrendelem, hogy ezen főpásztori szózat nagyböjt első vasárnapján a szószékről minden plébániatemplomban felölvastassék.

j,

T

449. sz.

Párbér ügyben miniszteri

határozat.

Gyakorlati tárgyánál fogva felhívom T. Papságom figyelmét VKM közérdekű döntésre, melyet szószerint alább közlök:

„A m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium 591—1940. I. ü. o. sz.

V éghatározat.

B. J. g . . . í lakos felülvizsgálati kérelme folytán tárgyalás alá vettem a g .. . i uradalomban alkalmazott cselédek párbérügyét és ebben az ügyben meghoztam a következő

v ég határozatot:

S. vármegye alispánjának az 1938, évi december hó 1. napján 12.769—1938. szám alatt hozott határozata — felülvizsgálati kérelemmel meg nem támadott — ama részét, amellyel a b . . . i kántortanítónak és a b . . . i harangozónak az 1936. évre járó párbérek megfizetésére a véghatározatban felsorolt gazdasági cselédeket kötelezte, nem érintem;

ugyanennek a határozatnak a b . . . i plébánost illető, 1936. évi párbérre vonatkozó részét B. J. felülvizsgálati kérelme folytán az 1929. XXX. te. 50. §-ának második bekezdése alapján félreteszem és végrehajtás terhével kötelezem a plébános által előterjesztett I. számú kimutatásban felsorolt gazdasági cselédeket — G. J.-t és társát, — hogy a kimutatásban feltüntetett párbérszolgáltatásokat 30 napon belül teljesítsék.

Indokolás:

A tárgyalás alá vett közigazgatási eljárás alapjául N. N. b . . . i plébánosnak a k . . . i járás főszolgabírájához intézett az a kérelme szolgál, amelyben a plébános az 1936. évre maga, továbbá a kántortanitó és harangozó részére járó párbér megállapítását és behajtását kérte.

A k . . . i járás főszolgabírája — az 1781. évben kelt egyházlátogatási jegyzőkönyvben a „szolganépre“ is vonatkozó rendelkezése alapján —- kötelezte a plébános kérelméhez csatolt kimutatásában felsorolt gazdasági cselédeket, hogy a kántortanítót és a harangozót megillető párbérszolgáltatásokat teljesítsék. A gazdasági cselédek fellebbezését elutasító másodfokú határozatot felülvizsgálati kérelemmel senki sem támadta meg; e határozatnak ezt a jogerőre emelkedett részét tehát nem kellett felülvizsgálnom.

Ami a plébánosi párbért illeti, a plébános kérelméhez csatolt kimutatásban párbérkölelezettekként a gazdasági cselédeket sorolta fel ugyan, e kérelmét kiegészítő beadványaiban azonban ismételten előadta lényegében azt, hogy a plébánosnak járó párbért a F. család g .. . i uradalmában alkalmazott gazdasági cselédek helyett emberemlékezet óta mindig az a személy fizette, aki ezt az uradalmat a F. család tagjától, mint tulajdonostól haszonbérletben bírta.

Az alsóbb fokon eljárt közigazgatási hatóságok lényegében azon az alapon kötelezték