Püspöki körlevelek 1941 (Szombathely, 1942)
II. 448. sz. Böjti szózat Krisztusban Kedves Híveim! Múlt évi nagybőjti körlevelemben Krisztusnak, a világmindenség királyának földi meg■ koronáztatásáról és trónfoglalásáról szóltam hozzátok. Most ennek a történelemben egyedül álló királykoronázásnak és trónfoglalásnak okáról kívánok hozzátok szólni és arról, hogy miért nem kell a Krisztuskirály ma sem az embereknek. ,,Pilátus tehát — írja Szent János evangélista — fogta Jézust és megostoroztatá. A katonák pedig tövisekből koronát fonván fejére tevék és bíborszínű köpönyeget veiének rája és hozzálépdelvén mondogatták: Üdvözlégy, zsidók királya! És arculverék őt.“ így koronázták az emberek királlyá Krisztust és így hódoltak a Krisztuskirály előtt az első nagypénteken. „Aztán — folytatja az evangélista — kezükbe adá őt, hogy megfeszítsék. Átvevék tehát Jézust és elvivék. Aki keresztjét hordozván kiméne az úgynevezett koponyahelyre, mely héberül Golgotának mondatik, ahol megfeszítek őt... Címtáblát is ír a Pilátus és a kereszt fölé tévé. Vala pedig írva: Názáreti Jézus, a zsidók királya \ Ez volt a Krisztuskirály trónfoglalása. így még nem koronáztak királyt! így még nem foglalta el király a trónját! Hogyan történhetett ez? Volt idő, amikor a nép maga akarta őt királynak kikiáltani. A pusztában történt, mikor csodálatos módon megszaporította az öt árpakenyeret és a két száraz halat. Akkor el kellett rejtőznie a nép elől, mert királlyá akarta tenni. Volt idő, amikor egy-egy csodája láttára százak, ezrek lelkesedtek érte és magasztalták Istent, aki ilyen hatalmat adott embereknek. Volt idő — csak öt nappal előbb történt —, amikor diadalmenetben vitték be Jeruzsálembe, ruhájukat terítették lába elé, pálmaágakat lengettek feléje és hozsannát énekeltek neki. Hogyan történhetett ezek után, hogy mikor ott állott Pilátus előtt vádakkal terhelten, a hatalmas néptömegben nem akadt senki, aki szót emelt volna mellette? Hogyan történhetett, hogy mikor Pilátus meg akarta menteni, a római helytartó minden kísérletére csak egy feleletük volt: „Vidd el és feszítsd meg őt?“ Hogyan történhetett, hogy annyi csoda, annyi jótétemény után tövisből kapott koronát és keresztet királyi trónusul? Mikor a keresztfán függve ellenségeiért imádkozott, azt mondotta: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.“ „Nem tudják, mit cselekszenek.“ Ezzel mentegette később Szent Péter, az apostolfejedelem is honfitársai viselkedését Krisztussal szemben. „Tudom, testvéreim — mondotta nekik, mikor a templomajtóban kéregető koldus csodálatos meggyógyítása után beszédet intézett hozzájuk — tudom, testvéreim, hogy tudatlanságból cselekedtetek, mint ahogy a ti elöljáróitok is.“ A tudatlanság. Ez volt az oka a zsidók érthetetlen viselkedésének Krisztussal szemben. És ez a tudatlanság abból a hamis képből táplálkozott, amelyet a Messiásról maguknak alkottak. Ők másféle Messiást vártak. Földi királyt, aki fényben és pompában jelenik meg, egy új Machabeus Judást, aki sereget gyűjt és annak élén először kiveri a gyűlölt rómaiakat Palesztina szent földjéről, aztán elindul meghódítani a világot. Ilyen Messiást vártak.
