Püspöki körlevelek 1940 (Szombathely, 1941)

— 64 -járulékot és egyéb járulékokat a jelen fejezet szerint járó összegek után kell megállapítani és levonni,

(2) A polgári szolgálat alatt felvett fizetési előleget, továbbá a fizetésre előjegyzett követeléseket és térítményeket arra az időtartamra, amelyre az alkalmazott a teljes összegű fizetését (nyugdíjba beszámítható javadalmazását) kapja, az eredetileg megállapított összegekkel, arra az időtartamra pedig, amelyre az alkalmazott csak csökkentett összegű fizetést (nyugdíjba beszámítható javadalmazást) kap, ennek az összegnek alapulvételével kell a fennálló szabályok szerint levonni.

(3) A (2) bekezdésben felsorolt levonásokat arra az időtartamra, amely alatt a bevonult polgári állása után illetményekben egyáltalában nem részesül, továbbra is előjegyzésben kell tartani addig az időpontig, amikor az alkalmazott ismét részesül polgári illetményekben.

20. §.

Illetmények felvételére jogosultak.

(1) A bevonult alkalmazott polgári illetményeit annak kell kifizetni, akit a bevonult főnökéhez, illetőleg az illetményeit számfejtő hivatalhoz intézett írásbeli nyilatkozatában a honvédelmi kötelezettség teljesítésének tartama alatt illetményeinek felvételére meghatalmazottjaként kijelöli.

(2) Mindaddig, amíg a bevonult meghatalmazottat ki nem jelölt, a bevonult polgári illetményeit az óvatossági szempontok szem előtt tartásával annak a családtagnak kell kifizetni, akinek eltartásáról a bevonult tartozott gondoskodni és akiről vélelmezhető, hogy a bevonult őt fogja meghatalmazottja gyanánt kijelölni.

21. §.

Bevonult alkalmazott állásának betöltése.

(1) A rendes tényleges katonai szolgálatra bevonult alkalmazott állását (alkalmazását) — a (2) bekezdésben foglalt kivétellel — kinevezés (választás, végleges alkalmazás) útján csak a legközelebbi időszaki kinevezéseknél (választásoknál, végleges alkalmazásoknál) lehet betölteni. Eddig az időpontig a bevonult alkalmazott állását (alkalmazását), amennyiben annak betöltésére a szolgálat zavartalan ellátása érdekében feltétlenül szükség van, kisegíő munkaerővel (díjnokkal, napidíjassal, tiszteletdíjassal, napibéessel, stb.) lehet csak betölteni.

(2) Az (1) bekezdés első mondatában foglalt rendelkezést nem lehet alkalmazni akkor, ha nincs biztosítva, hogy a bevonult alkalmazottat a rendes tényleges katonai szolgálatból való elbocsátás után költségvetésileg rendszeresített (szervezett) és üresedésbe jövő állásba (alkalmazásba) vissza lehet helyezni. Ilyen esetben a bevonult állását (alkalmazását) csak kisegítő munkaerővel lehet betölteni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett kisegítő munkaerővel félfogadása esetén közölni kell, hogy az alkalmaztatása legfeljebb a bevonult katonai szolgálatának tartamára szól, de alkalmaztatása a bevonultnak esetleges korábbi időpontban bekövetkezett szolgálatra jelentkezése esetén is minden jogigény nélkül azonnal megszűnik.

(4) A póttartaléki kiképzésre vagy közérdekű munkaszolgálatra bevonult alkalmazott állását (alkalmazását) betölteni nem lehet. A bevonult alkalmazott munkakörének betöltésére kisegítő munkaerőt csak akkor lehet alkalmazni, ha a bevonult különleges szakismereteket megkívánó állást (alkalmazást) töltött be, amely szakismeretekkel a hatóság (hivatal, intézet) más alkalmazottja nem rendelkezik vagy ha a bevonult munkakörében egyetlen alkalmazott volt.

22. §.

Leventekötelezettség általában.

(1) Minden magyar állampolgár ifjú annak az évnek szeptember hó 1. napjától, amelyben tizenkettedik életévét betölti, mindaddig míg tényleges katonai szolgálatát meg nem kezdi vagy a katonai szolgálatra való alkalmatlanságát végleg meg nem állapítják, az alábbi szabályok szerint leventeköteles. A leventekötelezettség általában megszűnik legkésőbb anak az évnek szeptember hó 30. napján, amelyben az ifjú a huszonharmadik életévét betölti. Ezen az életkoron túl is leventekötelesek maradnak tényleges katonai szolgálatra való bevonulásukig azok, akik a tényleges katonai szolgálat megkezdésére halasztást kaptak (1939:11. te. 7. §, (1) bek.).

(2) A leventék évente legfeljebb tíz hónapon át és legfeljebb heti négy órában kötelesek leventekiképzésben résztvenni. Ezenfelül minden levente abban a naptári évben, amelyben tizennyolcadik életévét betölti, összefüggőgyakorlaton köteles résztvenni. Ennek a gyakorlatnak időtartama három hetet nem haladhat meg (1939: II. te. 9. x. (1) bek.).