Püspöki körlevelek 1940 (Szombathely, 1941)
162. sz. Vallásváltoztatási eset. I. A m. kir. belügyminiszter úr 290.891/11. sz. 1939. évi határozatából: „Az utólagos házassággal törvényesített gyermekek vallási hovatartozására nézve az 1868; Lili. te. 15. §-a, továbbá a 80.000/1906. B. M. számú rendeletben foglalt Anyakönyvi Utasítás (R, T. 1778. o.) 90. §-a, valamint a 99.156/1914. B. M. számú körrendelet (R. T. 1486. o.) rendelkezései értelmében az a szabály, hogy az ilyen gyermeket a vallási hovatartozás szempontjából úgy kell tekinteni, mintha már eredetileg törvényes származású lett volna, mindamellett a gyermek eddig követett vallása az utólagos házassággal történt törvényesítés következtében csak abban az esetben változhatik meg, ha a gyermek törvényesítésének anyakönyvi feljegyzésére irányuló kérelem előterjesztésének időpontjában életének hetedik évét még nem töltötte be. Ez a jogszabály irányadó akkor is, ha az utólagos házasságra lépő szülők gyermekeik vallására nézve az 1894: XXXII. te. 1. §-ában szabályozott megegyezést kötötték. Nyilvánvaló, hogy az életének hetedik évét már betöltött törvénytelen gyermek vallása akkor sem változhatik meg törvényesítés következtében, ha a szülők házasságkötése vagy a közöttük létrejött vallási megegyezés időpontjában még nem volt hétéves, mert ebben a kérdésben csak a törvényesítés anyakönyvi feljegyzése iránti kérelem időpontjának van jogi jelentősége. A T. Gyula és J. Mária utólagos házasságával törvényesített mindkét gyermek elmúlt már hétéves, amikor törvényesítésük után is megmaradtak az I. vallásban, amelyet eddig anyjuk vallásaként az 1894: XXXII. te. 5. §-ának első bekezdése alapján követtek. Ez okból helyesen állapította meg Alispán úr, hogy a gyermekek vallásául bejegyzett I. vallás a törvényesítés következtében nem változott meg. T. Gyula családjának vallási egysége mindazonáltal megvalósulhatna olyan módon, ha a törvényesített gyermekek a gyámhatóság beleegyezésével áttérnének a II. vallásra. T. Gyula és J. Mária 1936 november 7-én az anyakönyvvezetőtől kérték 1922 szeptember 10-én és 1927 július 2-án született gyermekeiknek utólagos házasság által történt törvényesítésük megállapítását és hogy a gyermekek vallásául a házasságkötésük előtt szabályszerűen kötött megegyezésük szerint a II. vallás állapíttassák meg. Az 1868: Lili. te. 15. §-ában foglalt abból a rendelkezésből, hogy az utólagos házassággal törvényesített gyermekek vallásos nevelés tekintetében a törvényesen született gyermekekkel egyenlő szabály alatt állanak, következik, hogy az 1894: XXXII. te. 3. és 4. §-ának a hét és tizennyolc év között levő gyermekek áttérését megengedő rendelkezései az utólagos házassággal törvényesített 7—18. év közötti gyermekekre is irányadók. A felmerült esetben nem látom az áttérés megengedhetőségének akadályát abban sem, hogy T, Gyula a görög katolikus vallást követi, felesége pedig a római katolikus vallásra tért át. A különböző szertartású katolikusok ugyanis csupán szertartásra nézve térnek el egymástól, de hitelveikben egyezve ugyanazon egyházhoz tartoznak és így egyvallásúaknak tekintendők. Ebből a .felfogásból indult ki a 13.831 1898. B. B. számú körrendelet is (R. T. 229. o.), amely kimondja, hogy az' ilyen házasulok között a gyermekeik vallására nézve létre sem jöhet aZ 1894: XXXII. te. 1, §-a értelmében különböző vallásfelekezetű házasulok között köthető megegyezés, kimondja továbbá azt is, hogy az 1894: XXXII. te. 1—4. §-ainak a különböző vallásfelekezethez tartozó szülők gyermekeire vonatkozó rendelkezései sem alkalmazhatók a különböző szertartású katolikusok házasságából származó gyermekekre. Ebből következik, hogy az említett törvény alkalmazása szempontjából a különböző szertartású katolikusok házasságát nem vegyes házasságnak, hanem egyvallásúak házasságának kell tekinteni és ennélfogva J. Máriának az I. vallásról a II. (római katolikus) vallásra áttérése következtében a görög katolikus vallású
