Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)
63 — iparkodik ezeket jóvátenni. Az igazi szeretet iparkodik ezekért az Üdvözítő megbántott Szívét megengesztelni. De hát mit tehetünk mi az ő megengesztelésére, az ő vigasztalására, a bántalmak feledte* tésére? Az idézett Oltártüzek című könyvecskében van egy fejezet, amelynek ez a címe: Az isteni kéregető. Ebben a fejezetben a többi között ezeket mondja a szerző: „Mikor a monstranciában kitéve látom az Üdvözítőt, vagy mikor körmenetben az utcán végigviszik, mindig úgy tűnik fel előttem, mintha egy kéregetőt látnék, aki kezét nyújtja az emberek felé... Vájjon mit kér? A jóakaratnak egy szavát; időközönkint egy fohászt, egy üdvözletét. .. Egy kis társalgásért esedezik. Órákhosszat teljesen egyedül van sokszor a templomokban. Olyan kevés fáradságomba kerülne a napnak néhány percét neki szentelni, de inkább elunatkozom órákhosszat, semhogy egy rövid látogatást tennék nála, inkább elfáradok a szórakozások keresésében, semhogy néha odaülnék lábaihozIgen, K. K. H., ezt kéri tőlünk az Üdvözítő és ez az, amivel neki egy kis örömet szerezhetünk, amivel egy kis engesztelési, vigasztalást nyújthatunk neki, amivel feledtethetjük vele azokat a bántalmakat, amelyek az emberek részéről érik: egy-egy gondolat reá munkánk közben, egy pár üdvözlő szó, amikor elmegyünk a templom mellett, egy pár perces szentséglátogatás, egyegy szentmisehallgatás hétköznapon is, egy-egy engesztelő szentáldozás különösen a hónap első péntekén és Jézus szentséges Szívének ünnepén. Van-e, aki ezt ne tudná megtenni? Aki ne tudna néha rágondolni, aki ne tudna néha egy köszöntő szót mondani neki, aki ne tudna eljönni hozzá egy pár percre, aki ne tudna egy-egy szentmisét, egy-egy szentáldozást felajánlani engesztelésül, elégtételül? Mikor ezeket a csekélységeket sem kívánja tőlünk ingyen. Minden kinyilatkoztatásban, amelyet Alacoque Szent Margit kapott tőle, visszatér az ígéret, hogy az Üdvözítő hálás a szeretetnek minden jeléért, amelyet szent Szívének nyújtunk, és áldásának, kegyelmeinek bőségével fizet érte. Az igazi szeretet azonban még itt sem áll meg. Az igazi szeretet nem elégszik meg azzal, hogy ő maga tartózkodik mindentől, ami az Üdvözítőnek fájdalmat okozhatna; nem elégszik meg azzal sem, hogy ő maga iparkodik az Üdvözítőnek kedvében járni és neki örömet szerezni, hanem arra törekszik, hogy minél többen legyenek, akik ugyanezt teszi k; arra törekszik, hogy napról napra növekedjék azoknak a tábora, akik Szívért szívet adnak, akik az Üdvözítő szeretetét szeretettel viszonozzák. Az igazi szeretet apostolkodik az Ür Jézusért. Hogy hogyan, az mindenkinek az egyéni körülményeitől függ. Mindenkinek van valakije: rokona, ismerőse, akit szeretettel, türelemmel, jó szóval és példájával elvezethet az Üdvözítőhöz, és mindenki imádkozhatik azért, hogy minél többen megismerjék és szeressék azt a Szívet, amely „sohasem szűnt meg szeretettől lángolni értünk“ és amely azért nyílt meg a kereszten, hogy mint „az isteni bőség szentélye az irgalomnak és kegyelemnek patakjait öntse ki reánk“ (praefatio). K. K. H.! Alacoque Szent Margit, aki az Ür Jézustól azt a feladatot kapta, hogy szentséges Szívét az emberekkel megismertesse, és akinek az Ür Jézus e célból többször megmutatta szentséges Szívét, önéletrajzában a többi között ezeket írja: „Ezt a Szívet lángokból álló trónuson láttam. Ragyogóbb volt a napnál és átlátszóbb a kristálynál. Rajta az imádandó seb. Tövískorona övezte, jelezve azokat a szúrásokat, amelyeket bűneink okoznak neki. Felül kereszt magaslott ki rajta“. Azóta is így ábrázolják Jézus szentséges Szívét: kereszttel, töviskoronával és azzal a sebbel, amelyet a római katona lándzsája ütött rajta, és a Szívből lángok törnek ki. A kereszt, amelyen meghalt értünk, a töviskorona, amellyel királyunkká koronázták, a seb, amelyen át utolsó csepp vérét is kíontotta értünk, és a lángok, amelyek szentséges Szívéből kitörnek, mindmegannyi beszédes jelei annak a szeretetnek, amely az Ür Jézus Szívében élt és él mindnyájunk iránt. Valahányszor ezt a képet látjuk, dobbanjon meg a szívünk és tegyen szent fogadást: Szívért szívet, szeretetért szeretetet adok, Uram, tettekben, odaadásban, áldozatokban megnyilvánuló szeretetet, és tőlem telhetőleg rajta leszek, hogy egyházmegyénk területén minden ajk azt hangoztassa: „Üdv az isteni Szívnek, mely által üdvösségünk támadt; dicsértessék és áldassék mindörökké“. Jézus szentséges Szíve oltalmazzon meg benneteket és halmozzon el mindazokkal a kegyelmekkel, amelyeket az Űr Jézus az ő szentséges Szíve tisztelőinek megígért és velünk együtt oltalmazza meg ezekben a nehéz időkben hazánkat is! Amen. j. 'i*
