Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)
3 — 7. sz. Kettős szentévünk emlékének megörökítése. 8. SZ. Zsidók megkeresztelése. Kettős szentévünk elmúlott. A hála még él szívünkben a Gondviselés ajándékaiért, amelyekben országunk ez év folyamán részesedett. Ügy érezzük, hogy a rohanó idő elmúltával ennek a hálának nem szabad lankadnia, Hogy hálánkat állandóan ébren tartsuk és jubileumi szentévünk gyümölcseit minél gyakrabban felújítsuk, úgy rendelkezem, hogy a jubileumi szentév és hazánkban megtartott Eucharisztikus Világkongresszus emlékére az egész egyházmegyében minden első péntek előtti csütörtökön este egy ólás szentségímádás tartassák, hálaadásul azokért a kegyelmekért, amelyekkel a Szentséges Szív a jubileumi év folyamán hazánkat különösképen elárasztotta. Amint a déli harangszó naponként emlékeztet a kereszténységnek a pogányság felett kivívott diadalára, úgy az Eucharisztíában értünk dobogó Szent Szív kultuszát és elmélyülő tiszteletét ezen havonként visszatérő áj tatossággal törekedjünk szentévünk emlékére hatékonyabbá tenni. Minthogy az első pénteket megelőző csütörtökön a szentséges litánia már úgyis általános, nincs másról szó, minthogy a litániával kapcsolatban a hívek rövid eucharisztikus elmélkedést kapjanak, amely vehető bármely jóváhagyott ima-, vagy hitbuzgalmi könyvből is. Napjainkban szokatlanul nagy számban jelentkeznek izraelita vallásúak a keresztség szentségének felvételére. Bár az Anyaszentegyház mindenféle korlátozás nélkül megnyitja a jószándékú Krisztust keresők előtt kapuit, mégis fennforog felelősségérzetének teljes tudatában annak az aggálya, hogy nincsenek-e a szokatlanul nagyszámú jelentkezők közül olyanok, akik nem belső meggyőződéstől és a kegyelem hívásától indíttatva, hanem a külső események hatása alatt nagyon is külső érdekből és anyagi, vagy társadalmi előnyök miatt keresik Krisztus Egyházát. Amilyen szeretettel fogadunk minden igaz és lélek szerinti megíérőt, ép oly szigorral kell elhárítanunk mindenkit, akit nem igaz és őszinte szándék mozgat. A lelkipásztorok tehát éber gonddal és nagy felelősségtudatai kezeljék a megtérni szándékozók ügyét. Hogy a tiszta szándékról, amely nélkül nincs megtérés, minél alaposabban megbizonyodhassunk, úgy rendelkezem, hogy a keresztségre jelentkezőket legalább három hónapig kell oktatni heti 2—3 órában. Ettől eltérni csak a halálveszedelem esetében lehet. Minden megtérni szándékozó csak lakóhelye szerint illetékes lelkipásztornál rendezheti megtérésének ügyét, aki körülményeit és szándékait legjobban megítélheti. Ha a jelentkező a polgári törvények alakiságainak eleget tett, a plébános keresztelési engedélyt kér az Ordináriustól, ahol jelenteni tartozik, hogy mi a véleménye a megtérő szándékának tisztaságáról. Ezen tájékoztatás nélkül keresztelési engedélyt ki nem adok. E felterjesztésben a megtérő házasságának érvényességét, vagy esetleges szanálhatóságát is jelezni kell. Ha a megtértek között a házassági kötelék akadálya forogna fenn, nem lenne lehetséges a szent keresztség kiszolgáltatása. Viszont zsidóknak egymásközt természetjog! akadálytól mentes házassága a keresztség után sem szorul convalidációra, vagy szanációra, mert ez természetjogon érvényes. Felhívom Papjaimat, hogy a megtérteket a keresztség után is különös gonddal kísérjék. Tudomásulvétel céljából közlöm a m. kir. pénzügyminiszter úrnak 1938. február 18-án a pénzügyi hatóságokhoz intézett 95.268T938. VIII-a számú rendeletét. a A kereseti adóról szóló 1927. évi 300 P. M. számú hivatalos összeállítás 16, §-ának (2.) bekezdéséhez fűzött utasítás (4.) bekezdése szerint, ha a lelkész a saját költségén segédlelkészt alkalmaz, úgy a segédlelkésznek eltartási költségeit — mint a szolgálati illetményt terhelő kiadást — a lelkész szolgálati járandóságából csak abban az esetben lehet levonni, ha a lelkésznek ebbel! minőségben nincsen föld-, vagy házhaszonélvezete, mert ellenkező esetben ezeket a kiadásokat még akkor is a haszonélvezetül átengedett ingatlanok jövedelmét terhelő kiadásnak kell tekinteni, ha abból a lelkész a segédlelkész alkalmazásának költségeit csak részben tudná fedezni. Helyes adóztatás azonban csak úgy vihető keresztül, ha a segédlelkész tartási költségei abban az arányban osztatnak meg, amily arányban a földből származó jövedelem és a készpénzjárandóság egymáshoz állanak. A helyes adóztatás és az egyöntetű eljárás biztosítása érdekében ennélfogva a kereseti adóról szóló 1927. évi 300 P. M. számú hivatalos utasítás idézett 16. §-ának (2.) bekezdéséhez fűzött Utasítás (4.) bekezdését a következőképen módosítom: Ha a lelkész — akár a saját elhatározásából, akár egyházhatósági intézkedés alapján — segédlelkészt tart, a segédlelkésznek kiszolgáltatott pénzbeli járandóságot, valamint természetbeni járandóságának pénzbeli értékét — mint hivatali kiadást alkotó terhet — a lelkész-9. sz. Káplántartás költségei a lelkészek időalapjából levonandó.
