Püspöki körlevelek 1939 (Szombathely, 1940)
IV. 394. sz. Föpásztor böjti szózat Krisztusban Kedves Híveim! Szent János apostol és evangélista a Jelenések könyvének 19. fejezetében leírja egyik í látomását. „Látám a megnyílt eget — írja — és íme egy fehér ló, és aki azon ült, Hűségesnek " és Igaznak hivaték, és igazságosan ítél és harcol. Szeme olyan, mint a tűznek lángja, és fején számos korona... És vértől ázott ruhába volt öltözve, és neve Isten Igéjének hivatik. És égi seregek követék őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És szájából kétélű kard jőve ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket; és ő fogja őket kormányozni vasvesszővel, és ő tapossa a Mindenható Isten bosszúálló haragjának borsajtóját. És ruhájára és ágyékára írva vagyon: Királyok Királya és uralkodók Ura!" így írja le Szent János apostol és evangélista egy látomását a Jelenések könyvében, így látta ő Patmos szigetén, ahová a római császár számkivetésbe küldte, egyik látomásában azt a Krisztust, akit valamikor véresen, piszkosan, a kereszt súlya alatt roskadozva látott végigmenni Jeruzsálem utcáin és aki gonosztevő módjára fejezte be életét a Golgota keresztjén. Milyen vigasztaló lehetett ott a számkivetésben számára ez a látomás! Krisztus egyháza akkor már évtizedek óta vívta véres harcát a zsidósággal és pogánysággal. Apostoltársai közül már senki sem élt. Mind elestek abban a véres harcban, és velük együtt ezrek és ezrek hullottak el a kereszten, a hóhér pallosa alatt vagy a vadállatok karmai között. Vértanúk vére öntözte a földet a római birodalom egész területén Spanyolországtól Perzsiáig. Az üldözés vérzívatarában, amelybe most ő is belekerült mint egyik áldozat, milyen vigasztaló lehetett a számára látni azt a fehér lovon ülő, fehér sereg élén járó diadalmas Krisztust, akinek egész alakja, megjelenése felséget, erőt és hatalmat sugárzott: felséget, amely térdre kényszeríti az embert, erőt és hatalmat, amellyel hiába mérik össze fegyvereiket a római birodalom császárai; a fegyvert akkor üti ki a kezükből, amikor akarja. Ha ideig-óráig úgy látszik is, mintha a győzelem az övék volna, ez a győzelem olyan csak, mint amilyen a zsidó főpapoké volt az első nagypénteken. A végső győzelem azé, akinek neve: Isten Igéje, és akinek ruhájára és ágyékára ezek a szavak vannak írva: Királyok Királya és uralkodók Ura. K. K. H.! Szent János apostol és evangélistának ez a látomása jutott eszembe, mikor arról gondolkoztam, hogy miről szóljak hozzátok ezévi böjti szózatomban. Mert úgy, mint 1900 esztendővel ezelőtt és annyiszor az elmúlt évszázadokban, ma megint sötét felhők tornyosulnak az egyház egén. Vértanúk vére öntözi a földet nem egy országban, máshol pedig vér nélkül ugyan, de éppen olyan kérlelhetetlenül folyik a harc az egyház ellen: feloszlatják a katolikus egyesületeket, megszüntetik a katolikus újságokat, bezárják a katolikus iskolákat, kolostorokat foglalnak le, apácákat kergetnek ki zárdáikból, gyalázzák és gúny tárgyává teszik a papokat, és ha a templomokat nem is csukják be, minden eszközzel rajta vannak, hogy azokat feleslegesekké, üresekké tegyék. A kelet és nyugat felől áramló eszmék nálunk is kísértenek. Azok az eredmények, amelyeket az egyházzal harcban álló népek anyagi téren elértek, sokakat elkápráztatnak és sokakat csábítanak arra, hogy utánozzák őket mindenben, a Krisztustól és egyházától való elfordulásban is; sokakat pedig elfog a kislelkűség. Ilyen időkben jó nézni azt a Krisztusképet, amelyet Szent János Patmos szigetén látott, hogy Krisztushoz való hűségünkben meg ne inogjunk. A látomás Krisztusa fehér lovon ül.
