Püspöki körlevelek 1938 (Szombathely, 1939)

V. 1504. sz. Eucharisz­tikus Kon­gresszusról megemléke­zés. Az isteni Gondviselés iránt érzett mély­séges hálával gondolunk vissza az Eucharisz­tikus Világkongresszus felejthetetlen napjaira. Annyi nehézség, a gonosz léleknek fondorlatos ármánykodásai ellenére is nemcsak fényes külső manifesztáció, hanem elsősorban gazdag kegyelemhullás volt Eucharisztikus Világkon­gresszusunk. Az eucharisztikus szentév bősé­gesen meghozta termését. A lelkek újjászület­tek ;és megerősödtek. A tökéletes rendezés, hatóságaink példaadó megértése és támogatása ezen belső tartalomnak oly fényes keretet ad­tak, hogy csak büszke boldogság tölthet el bennünket a káprázatos ünnepnapok után a nemzetek előtt, akik itt voltak és szemlélhet­ték a magyarok hitét, buzgóságát, kultúráját és fegyelmezettségét. Ugyanez az imponáló áhitat járta át egy­házmegyénk buzgó népét a dicsőséges Szent Jobb itt tartózkodása alkalmával is. Soha nem látott tömegek özönlöttek Szombathelyre és Zalaegerszegre és az állomásokra, ahol az Aranyvonat keresztülhaladt. Vajha ez a köz­tünk járó Szent Jobb megerősítené a lelkek­ben azt a száz százalékos katolikus és magyar szellemet, amely ezt a hazát megalapította és fenntartotta vérzivataros évszázadokon keresz­tül. Bárcsak állandósítaná köztünk ez az áldott Szent Kéz az Eucharisztikus Világkongresszus kegyelmi gyümölcseit! Nincs szükségünk ide­gen eszmékre, legyen elég ez az évszázadok viharai, küzdelmei által kipróbált szentistváni világnézet, amely ízig-vérig katolikus és ma­gyar, a jövő évezred megalapozásához. Az a mély áhítat és buzgóság, amely diadalmasan lángolt fel az Eucharisztikus Kongresszus világ­raszóló ünnepségein a magyar szívekben íaz egész világ szemeláttára, úgyszintén az a káp­rázatos színekben kibontakozó hódolat, amely a dicsőséges Szent Jobbot országszerte fogadta, annak a reménynek záloga, hogy a gyengék és gyávák megerősödnek, az erősek kitartást nyernek, a tévelygők pedig visszatérnek. Június hó 26-án immár ünnepélyesen hálát adtunk egyházmegyeszerte a szentév, elsősor­ban az Eucharisztikus Kongresszus nagy ke­gyelmeiért. Felhívom T. Papjaimat, hogy min­den lelkípásztori okossággal és buzgósággal azon legyenek, hogy ezen nagy kegyelmi aján­dékokat híveik lelkében ápolják, védjék és gya­rapítsák. Ez a munka lesz a legméltóbb hála a kapott nagy és messze kiható kegyelmekért. Sacra Congregatio Consistorialis. Sabarien­­sis—Veszprimiensis. De mutatione finium dioe­cesium. Decretum. Nuper expostulatum est ab Apostolica Sede ut, pro utiliore fidelium regi­mine, pagus Fityeháza a paroecia Szepetnek, dioecesis Sabariensis, separetur et paroeciae Murakeresztur, dioecesis Veszprimiensis, incor­poretur; locus vero Óbornak a paroecia Homok - komárom, dioecesis Veszprimiensis seiungatur et curatiae Eszteregnye, dioecesis Sabariensis, attribuatur. Porro Ssmus Dominus Noster Pius Div. Prov. PP. XI., rei opportunitate perpensa, 1 attento consensu Ordinariorum Veszprimiensis et Sabariensis, praehabito quoque favorabili voto Exemi P. D. Angeli Rótta, archiepiscopi titula­ris Thebani in Graecia ac Nuntii Apostoliéi in Hungária, oblatas preces benigne excipiendas decrevit. Quapropter, vi praesentis Consistoria­lis Decreti, statuit, ut praefatus pagus Fitye­háza a paroecia Szepetnek et a dioecesisi Saba­­riensi separetur atque paroeciae Murakeresztur et dioecesi Veszprimiensi perpetuo incorporetur. Itemque decrevit ut locus Óbornak a paroecia Homokkomárom et dioecesi Veszprimiensi se­iungatur et viciniori curatiae .Eszteregnye in dioecesi Sabariensi aggregetur, ad haec autem exsecutioni mandanda, Sanctitas Sua deputare dignata est praefatum Excmum D. Angelum Rótta, eidem tribuens facultates ad id necessa­rias et opportunas, etiam subdelegandi ad effe­ctum de quo agitur quemlibet virum in eccle­siastica dignitate constitutum; eidem facto 1505. sz Mutatio finium dioecesis.

Next

/
Thumbnails
Contents