Püspöki körlevelek 1937 (Szombathely, 1938)
— 32 Quam quidem concessionem Sibi relatam eadem Sanctitas Sua, in audientia infrascripto Cardinali Paenitentiario Maiori die 10 vertentis mensis concessa, benigne approbare et confirmare dignata est ac, quo solet modo, publicandam mandavit. Datum Romae, ex Sacra Paenitentiaria die 12 április 1937. L. Card. Lauri, Paenitentiarius Maior. L. f S. S. Luzio, Regens. 1797. sz. Toborzás az eucharisztikus kongresz szusra. Bár a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus voltaképeni propagandája a külföld felé még el sem indult, az egyes országok episcopátusa egymás után létesíti azokat a kongresszusi szervezeteket, amelyek arra vannak hivatva, hogy előkészítsék a Budapestre szóló utazást. Ezen intézkedések következtében az érdeklődés olyan fokon tapasztalható egész Európában, sőt a tengereken túl is, mely a kongresszus főbizottságát a legkörültekintőbb előkészületek megtételére kényszeríti. A budapesti szállodaipar maximálisan 7—8000 ágyat bocsáthat csak a kongresszus rendelkezésére. Elgondolható a főbizottság óriási gondja, hogy a világegyházból minimálisan várható 50—60,000 külföldi részére az ország jó hírnevéhez mért elszállásolást biztosíthasson. Azért kívánja igénybe venni a budapesti és környékbeli magánlakásokat és intézeteket és készül egyéb rendkívüli intézkedések megtételére. A szállítás kérdését rendkívül megnehezíti a MÁV. nagyon szerény teljesítőképessége, mondhatni sivár helyzete. Mindössze csak 750 tartalékkocsival rendelkezik, de ezzel is csak akkor, ha a kongresszus napjaiban rendes járatait nem kell felerősítenie. Ez Ínséges állapoton enyhít ugyan valamit a külföldi államoktól kölcsön kérendő kocsipark, a helyzet azonban mégis sivár marad, mert a MÁV. legégetőbb hiánya a vontatóeszközökben mutatkozik. Mozdonyokat nem lehet kikölcsönözni. A kongresszusra legalább 100 külföldi különvonat érkezik, ezek bevontatásáról gondoskodni kell. S ha a rendes járatokat is fenn kell tartani, e nehéz körülményekkel számolva bele kell nyugodnunk abba a keserű változhatatlanságba, hogy a belföldi zarándokok közül csak 250.000-et vihetünk fel a kongresszusra, egyegy egyházközségből tehát átlagosan 5'fc-ot. De ennyit is csak úgy, ha 2 turnusban utaztatjuk őket. Az első 125.000 május hó 25-én utazhatik fel Budapestre és május hó 27-én kénytelen lesz hazajönni, hogy ugyan ezen szerelvény a második 125.000-el töltse meg magát, akik május hó 30-án délután utaznának otthonukba. E roppant nehézségek láttára a Főbizottság közlekedési és elszállásolási bizottságának vezetője, vitéz Kárpáthv Kamilló gyalogsági tábornok, számolva a lehetőségekkel, egy olyan — mondhatnám —- mozgósítási tervet dolgozott ki, amelyhez ha az országban mindenki alkalmazkodik, úgy a Főbizottság garantálni tudja, nemcsak a külföldiek, hanem a belföldiek megnyugtató utazását és elszállásolását is. A Főbizottság nem biztosíthat a belföldiek részére elszállásolást szállodákban, magánlakásokban és intézetekben, minthogy e helyeket a külföldiek részére kénytelen fenntartani. A tervezet arra kéri a magyar közöniséget, hogy a rokonoknál és ismerősöknél maga szerezzen magának bármily szerény elhelyezkedést A Főbizottság azok utazásáért -sem vállal felelősséget, akik a kongresszusi napokban a rendes vonatjáratokkal kívánnak Budapestre utazni. Az ilyen egyéni utasok a leghelyesebben teszik, ha már a kongresszus előtt felutaznak Budapestre és csak a kongresszus után térnek vissza otthonukba. Az előkészítő Főbizottság ellenben garantálni tudja azoknak az utazását, akik a kongresszusi különjáratokat veszik majd igénybe. Sőt az ezen járatokon felutazók részére iskolákban és egyéb helyeken tiszta tömegszállást is biztosit. Mindezen nagy feladatok megoldásához azonban már most hozzá kell látni. A Budapestre utazók toborzásának már most a nyáron el kell kezdődnie és legkésőbb október 1-ig be kell fejeződnie, mert a főbizottság csak úgy teheti meg az utazásra és az elszállásolásra vonatkozó rendkívül nagy körültekintést igénylő előkészületeit, ha már októberben tudja, h-ogy az egyes egyházközségekből kik utaznak fel a kongresszusra. Ezért a főbizottság már július havában elindítja a toborzás munkálatait és e célból július első napjaiban valamennyi egyházközséghez toborzó íveket küld. Tudatában vagyok annak, hogy papjaim-
