Püspöki körlevelek 1936 (Szombathely, 1937)
Krisztusban Szeretett Híveim! Huszonnégy évvel ezelőtt Vízkereszt ünnepén köszöntöttem először a jeles szombathelyi egyházmegye híveit és keletről, Erdélyből jőve három ajándékot hoztam nekik: aranyat, tömjént és mirhát — mondván, hogy az arany a szeretet egyházmegyém iránt, a tömjén az imádság, amely híveim üdvösségéért szünet nélkül az Éghez fog szállni, a mirha pedig a keserűség, melyet kész vagyok híveimért elszenvedni. Most, mikor betegségemre való tekintettel egyházmegyém kormányzásáról lemondottam és a Pápa őszentsége ismételt kérésemre ezen lemondásomat elfogadta, újra mondhatom, hogy főpásztori tevékenységem alatt mindenkor az egyházmegye iránti szeretet vezérelt engem; minden imám mint tömjén szállt fel az Éghez híveimért s a keserűség mirháját, amelyből bőségesen volt részem, panasz nélkül elfogadtam. Nagy keserűség nekem, hogy meg kell válnom szeretett egyházmegyém kormányzatától, miután jó papságom és Ti, Kedves Hívek, annyi éven át engedelmességgel és odaadással ragaszkodtatok hozzám, szereteteteket pedig legjobban éreztem, amióta a jó Isten betegséggel látogatott meg engem. Nehéz megválni azon egyházmegyétől, amelyhez annyi kötelék fűz, de meg vagyok győződve arról, hogy éppen a mai nehéz viszonyok között a főpásztornak állandó és személyes érintkezésben kell lennie a lelkipásztorokkal és hívekkel, s mivel erre már nem vagyok képes, jobb, ha új erő veszi át elgyengült kezemből a kormányzatot. Tehát, Szeretett Híveim, fogadjátok hálás köszönetemet azért a sok lelki örömért, amit nekem szereztetek. Huszonnégy év alatt a mély hitnek, a tiszta erkölcsnek, az áldozatkész önzetlenségnek, az alázatos gyermeki engedelmességnek annyi szép példáját láttam egyházmegyémben, hogy ez bátorsággal fog eltölteni egykor engem, amidőn az Isteni Bíró előtt híveimről számot kell adnom. Ragaszkodjatok ezután is hű odaadással szent Egyházunkhoz és ne felejtsétek el, hogy Krisztus Egyháza isteni alkotás, amely örök és csalhatatlan; ezen isteni alkotásnak földi hordozói gyarló emberek, akik természetüknél fogva hibázhatnak és hibáznak is, de ha gyarlók és bűnösök lennének is, mégis Isten szolgái s az isteni kegyelemnek kiszolgáltatói. Szeressétek Egyházatok elöljáróit s ahelyett, hogy bírálnátok, támogassátok őket imáitokkal, mint a csata alatt az imádságban lankadó Mózes karjait jobbról is, balról is támasztották övéi, nehogy a földi nehézség lenyomja azokat. Azt a tiszteletet és szeretetet,
