Püspöki körlevelek 1936 (Szombathely, 1937)
- 8 — ahhoz a hivatáshoz, amelyet nyertünk. A szentelő püspök még az utolsó pillanatban is elénk tárta ezt a kötelezettséget és még egyszer ünnepélyesen felszólított bennünket: „Dum tempus est, cogitate et si in sancto proposito perseverare placet, in nomine Domini huc acoedite“ (Pont. Rom.). És mi odajárultunk az oltárhoz vállalt kötelezettségünk tudatában, mert bíztunk abban, hogy Ő, aki meghívott bennünket, meg is segít, hogy vállalt kötelezettségünket teljesíteni tudjuk. És ebben a bizalmunkban nem is csalódtunk. Mikor ezek után újból szívem egész melegével köszöntelek benneteket, Tisztelendő Testvéreim, az Isten bőséges áldását kérem mindnyájatokra, hogy mindig méltó módon tudjatok élni ahhoz a hivatáshoz, amelyet nyertetek. Az Ür kegyelme legyen veletek! Krisztusban Kedves Híveim! Szentséges Atyánk, XI. Pius pápa — amint erről már értesültetek — teljesítette a ti 24 éven át volt főpászorotoknak, gróf Mikes János megyéspüspök úrnak kérését és elfogadva lemondását a szombathelyi püspökségről apostoli kormányzói minőségben további intézkedésig engem volt kegyes megbízni a szombathelyi egyházmegye vezetésével. Mikor most az egyházmegye kormányzását tényleg is átveszem, Isten után első gondolatom az örök városba száll, hogy a gyermeki hódolat és szeretet adóját rójjam le Krisztus földi helytartója előtt nemcsak a magam nevében, -hanem a ti nevetekben is azért az atyai gondoskodásért, amelyet a főpásztor lemondásával elárvult szombathelyi egyházmegye iránt tanúsított. Hódolatunk és szeretetünk jele legyen hő imánk, amely ajkunkról az égbe száll: „Tartsd meg Isten Szentatyánkat, Krisztusnak helytartóját!“ Második gondolatom a volt főpá-sztorhoz száll, akit betegsége kényszerített arra, hogy a nagy felelősséggel és sok gonddal járó püspöki teendőktől felmentését kérje. Huszonnégy éven át járt közietek Krisztus követségében. Huszonnégy éven át volt a ti tanítótok, a ti főpaptok, a ti vezetőtök a krisztusi igazság és élet útján. Huszonnégy éven át szórta szét közietek lelkének kincseit: adta nektek, beiktatása napján tett Ígérete szerint, szeretetének aranyát, küldte értetek az égbe imádságának tömjénét és fogadta el közietek az Ür kezéből annak a keserűségnek mirháját, amelyből a főpásztornak éppen úgy kijut a maga része, mint papjainak és híveinek. Huszonnégy éven át volt a ti melegszívű, mindig javatokat akaró püspökatyátok. Mikor most huszonnégy évi, küzdelmekben és eredményekben gazdag munka után elhagyja püspöki székét és elbúcsúzik papjaitól és híveitől, abban a megnyugtató tudatban távozhatik, hogy nemcsak alkotásaiban él tovább, hanem papjainak és híveinek szívében is. Egyházmegyéje, amellyel az elmúlt 24 év alatt olyan szorosan összeforrt, továbbra is változatlan tisztelettel és szeretettel veszi őt körül és imáival kíséri őt a kényszerű nyugalomba. Én pedig, az ő főpásztori gondjainak ideiglenes örököse, papjaival és híveivel együtt szeretettel őrzöm emlékét és arra kérem őt, hogy szeretett egyházmegyéjével együtt engem is tartson meg eddig tapasztalt jóindulatában és támogasson imádságával nehéz és felelősségteljes munkámban. És most szívem egész melegével köszöntlek benneteket, Krisztusban Kedves Híveim és arra kérlek benneteket, hogy fogadjatok engem azzal a szeretettel és bizalommal, amellyel én jöttem közétek. Krisztusban Kedves Híveim! Mikor Szentséges Atyánk hét évvel ezelőtt kinevezett orthosiai címzetes püspökké és a beteg, immár Istenben boldogult akkori győri püspök mellé segédpüspökké rendelt, Jézus Szent-
