Püspöki körlevelek 1936 (Szombathely, 1937)

- 6

a munkát és elviselhetővé fogja nekem tenni a felelősséget addig, amíg az apostoli Szentszék az egyházmegye kormányzásáról máskép nem intézkedik.

Ezzel a bizalommal köszöntelek benneteket, Tisztelendő Testvéreim.

Távozó főpásztorotok egy pár mondatban összefoglalta mindazt, amit búcsúzóul jónak és szükségesnek látott lelketekre kötni. Amire ő kért benneteket, arra kérlek én is, mikor az apostol szavaival fordulok hozzátok: „Kérlek titeket, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet nyertetek“ (Ef. 4, 1).

Félelmetesen nagy és szent a mi hivatásunk. „Istennek vagyunk munkatársai“ (I. Kor. 3, 9), „Krisztus szolgái vagyunk és Isten titkainak sáfárai“ (U. o. 4, 1), „Krisztus követségében járunk“ (II. Kor. 5, 20), felruházva olyan hatalommal és tekintéllyel, amelyhez fogható nincs a földön. Évről-évre olvassuk az Űrnap nyolcada alatt aranyszájú szent János szavait: „Sive quis dux militiae sit, sive praefectus, sive princeps diademate coronatus..., maiorem illo potestatem habes.“

Nem szándékozom előttetek, Tisztelendő Testvérek, részletesen fejtegetni a papi hatalom nagyságát és fenségét, hiszen ezeket ti nagyon jól ismeritek, csak két szent ténykedésünkre akarok röviden rámutatni: az egyik az átváltoztatás, a másik a bűnök megbocsátása. Szent Ambrus az előbbit a világ teremtésével állítja párhuzamba. „Mert — mondja — amint a teremtés előtt nem volt sem ég, sem föld, sem állat, hanem minden teremtmény a mindenható Isten legyen szavára állott elő, ép úgy az átváltoztatás előtt nincs egyéb az oltáron a puszta kenyérnél. Ámde a pap igéire: „Ez az én testem“, a kenyér természete megsemmisül s Krisztus teste jelenik meg. Van ugyan az Isten „legyen“ igéje és a pap „ez az én testem“ szavai között különbség is. Ámde miben áll ez? Abban, hogy míg az Isten „legyen“-jére csupán teremtmények létesültek, a papi igék azt hozzák elő, aki mindeneket teremtett, aki által mindenek lettek“ (1. Müller: Az egyházi rend, 21. lap). Mások az Istenanya szerepével hasonlítják össze a pap szerepét a szentmisében. Miért amint a Szentszűz iszavaira: „íme az Ürnak szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint“, megnyilt az ég és az örök Atya Igéje leszállt a földre, a Szűz méhébe, éppen úgy a pap szavára is: „Ez az én testem“, megnyílik az ég és leszáll az oltárra az Isten Fia. Azonban amíg a Szentszűz szavaira csak egyszer szállott le az Isten Fia, addig a pap szavára naponkint, annyiszor, ahányszor azokat a szent igéket a kenyér fölött kimondja.

Mi, Tisztelendő Testvérek, megcsodáljuk a szenteket. Mélységes tisztelet fog el bennünket, mikor azokról a csodákról hallunk vagy olvasunk, amelyeket az ő közbenjárásukra művelt az Ür. Mózes szavára, vesszejének érintésére szétváltak a Vörös tenger vizei és víz fakadt a kősziklából. Jozsue kérésére megálltak a Jordán folyó vizei és megállt a nap. De mik ezek ahhoz a csodához viszonyítva, amely a mi szavunkra naponkint végbemegy az oltáron! A szentek szavának teremtmények engedelmeskedtek, a mi szavunknak pedig az engedelmeskedik, aki „az Atyától minden idő előtt született, aki Isten az Istentől, világosság a világosságtól, igaz Isten az igaz Istentől“ — amint ezt a szentmise Credojában valljuk az Ür Jézusról; a mi szavunknak az engedelmeskedik, akinek „megadatott minden hatalom az égben és a földön“ (Mt. 28, 18), aki által „mindenek lettek“ (Jn. 1, 3), aki „mindent fenntart hatalmának erejével“ (Zsid. 1, 3) és akinek nevére minden térdnek meg kell hajolnia az égben, a földön és a föld alatt (Fii. 2, 10).

Másik szent ténykedésünkről, a bűnök megbocsátásáról azt mondja aranyszájú szent János, hogy olyan hatalom ez, amelyet „a Mindenható sem az angyaloknak, sem a főangyaloknak nem adott meg. Mert a mennyei lelkeknek sem mondotta azt, amit a papoknak: Amit megkötöztök a földön, meg lesz kötözve mennyekben is és amit feloldoztok a földön, fel leszen oldozva mennyekben is. Igaz, a földi fejedelmeknek is van kötöző hatalmuk, de ez csak a földi életre szorítkozik és csupán a testekre terjed ki. A pap azonban hatalmát a lelkek fölött gyakorolja és elér vele a mennyekig. Oly nagy az irgalom atyjának jósága, oly nagyok kegyei,