Püspöki körlevelek 1935 (Szombathely, 1936)
I. 35. sz. Szózat a papsághoz Tisztelendő Testvérek, Krisztusban Kedvelt Fiaim! Midőn az új esztendőben első körlevelemet szétküldöm, nem tehetem, hogy a hála és szeretet néhány szavát ne intézzem Kedves Testvéreimhez és Fiaimhoz, akik betegségem alatt a szeretetnek és ragaszkodásnak annyi jelével halmoznak el. Mélyen meghatottak a levelek, melyeket klérusom köréből kaptam és mintegy éreztem imádságuk és kedves rámgondolásuk hatását. Kérem ezután is szeretett Testvéreim és Fiaim imádságát, hogy, ha a jó Isten is úgy akarja, néhány hónap múlva régi egészségemben folytathassam egyházmegyém kormányzását. Ha betegségem alatt az egyházmegyém kormányzata lazább is lenne, meg vagyok győződve, hogy papságom minden egyes tagja az én akadályoztatásomat pótolva kettőzött szorgalommal és lelkiismeretességgel fogja kötelességeit végezni. Legyen a jó Isten áldása ebben a jubileumi szent évben oltártestvéreimen, buzgó híveimen, egész egyházmegyémen, hogy az anyagilag megnehezült idők lelki megkönynyebbülést és felemelkedést hozzanak mindnyájunknak. Visszatekintve az elmúlt esztendőre, hálatelt szívvel kell megemlékeznünk arról, hogy a Szentatya jóvolta a jubileumi szentévet kiterjesztette az egész világra; megnyitotta a kegyelem forrásait azok számára is, akik nem zarándokolhattak Rómába a jubileumi búcsú elnyeréséért. Papságom és híveim igyekeztek — főleg missziók, triduumok által, — hogy e búcsúkegyelmek minél gyümölcsözőbbek legyenek. Az Actio Catholica egyházmegyénkben jótékony, irányító munkájával, határozott célkitűzésével törekszik mind a hitélet, mind pedig a közélet terén a katolikus öntudatot ébrentartani és növelni. A katolikus napok, amelyek több helyen tartattak (Hegyfalu, Celldömölk, Pornóapáti), megmutatták, hogy hívő népünkben van fogékonyság a katolikus ügy iránt, de elvárja vezetőitől, hogy helyes utat mutassanak neki s büszke örömmel győződhettünk meg arról, hogy vannak világi apostolaink, akik nemcsak a templomban, hanem a közéletben is síkra mernek szállni a katolikus érdekeink védelmére. A jó Isten különös áldása legyen e megkezdett munkán. A katolikus cselekvésnek azonban alapja a virágzó hitélet. Nevelnünk kell híveinket, hogy Krisztusból éljenek. Hitéletüket erős alapra kell helyezni; ennek egyik legkiválóbb eszköze a szentmisszió. Nem buzdíthatom T. Papjaimat eléggé, — s a szentév kitűnő alkalom — népmissziók tartására. Minél közelebb jönnek híveink Krisztushoz, annál többet tudunk közülük világi munkatársainkká, apostolokká avatni. Főpásztori örömmel állapítom meg, hogy az elmúlt évben szép számmal tartottak népmissziót; így; Alsóságon, Bögötön, Jákon, Kőszegpatyon, Kemenesmihályfán, Meszlenben, Náraiban, Ölbőn, Pornóapátiban, Pusztamagyaródon, Rábahidvégen, Szentléránton, Vámoscsaládon. Isten kegyelméből és a S. V. D. atyák buzgólkodása folytán múlt évi június hó 27-én megnyílt a kőszegi missziósház a zárt lelkigyakorlatok számára. A nyár folyamán 12 kurzust állíthattak be: 4 kurzuson papok, 7 kurzuson világiak vettek részt. A résztvevők összes száma 212. Követendő példának említem, hogy Tamás Imre kőszegpatyi kurátor 2 lelkigyakorlatot is megtöltött 37 résztvevő földmíves híveivel. Bizton remélem, hogy a folyó évben T. Papjaim ügybuzgósága folytán a résztvevő világi hívek száma emelkedni fog.
