Püspöki körlevelek 1934 (Szombathely, 1935)
Tisztelendő Testvérek! Krisztusban Kedves Fiaim! 400. sz. Szózat a papsághoz A szentév vége felé közeledünk, és nem kételkedem, hogy ez az esztendő sok kegyelmet hozott nemcsak az anyaszentegyháznak, hanem az én egyházmegyém szeretett ‘papjainak és híveinek is, hogy sokan részesültek ez esztendő kegyelmeiben, hogy ön magukat a szeretet és alázatosság szellemében megtisztítva felemelték lelkűket az idők nehézségeiből az örökkévalóság perspektíváiba. Én magam szerencsés voltam pünkösd ünnepét Rómában tölteni, a szentévi búcsú elnyerésére törekedni és Szentséges Atyánk térdeihez borulva az ő áldását egyházmegyémre kérhetni, mely egyházmegyéről az apostolok sírjának látogatása alkalmából a szokásos jelentést megtettem. Ezen jelentésben nem egy örvendetes tényről adhattam számot, mert erős a meggyőződésem, hogy az idők nehézségei nem sújtották le papjaim és híveim lelkét, hanem ellenkezőleg pálma módjára emelkedtek az ég felé. dacára a rájuk nehezedő nyomásnak. Ügy Szentséges Atyánk, mint többen az ő közvetlen munkatársai azon óhaját fejezték ki előttem, hogy egyházmegyémben az Actio Catholica minél nagyobb felkarolásban részesüljön. Amint tudjátok, a múlt esztendőben az Actio Catholica az egész országban és egyházmegyémben is véglegesen megalakult. De a megalakulás csak keret, a képet a keretben ezután kell megalkotnunk. De talán tévesen mondom ezt, helyesebben fejezném ki magamat, ha azt mondanám, hogy a képhez, mely egyházmegyémben már régen meg lett festve, az Actio fogja a keretet képezni. Mert hiszen az Actio Catholica nem egyéb, mint a hívek szoros együttműködése a papsággal, a hívek egyes osztályainak és egyesületeinek a hitközséggel. Ezen munka terjedjen ki a hitbuzgalomra, karitászra és művelődésre, és ezen munkába a világi hívek fokozottabb mértékben kapcsolódjanak be. Az Actio Catholicában némikép egy visszatérést látok az őskeresztények idejére, mikor a laikusok ecclesiastikusok, és az ecclesiastikusok laikusok voltak, midőn az episcopus és presbiterek mellett ott voltak a diakónusok és diakonisszák, hogy a karitász mezején dolgozzanak; ott voltak a katechéták, hogy az ismeretet terjesszék; az ostiáriusok és acolithusok, hogy a templomot gondozzák és ott voltak az énekesek rendjei, hogy az istentiszteleteket széppé ás fényessé tegyék. Egyházmegyémben az Actio Catholica kereteivel újra és újra ki akarom fejezni, hogy híveim nincsenek itt a papokért, hanem a papok a hívekért, amint Krisztus is Egyházáért s nem önmagáért van közöttünk. Egyházmegyémben az Actio Catholica létesítésében három irányú elgondolás vezet: 1) kibővíteni a munka kereteit és új munkaerőket bevonni; 2) a munkások közt szoros kapcsolatot szervezni, az egyes testületek, egyletek és szervezetek munkáját összhangba hozni, hogy egyházmegyémben és az egyes hitközségekben ne lehessen mondani, hogy a jobb kéz nem tudja azt, mit tett a bal kéz, hanem legyen minden kéznek kiosztva a neki megfelelő munka; 3) végre ezt a munkát az egyházközség szervezetébe akarom beállítani. Az Actio Catholica országos elnöksége megküldötte minden plébániának a jelen év tartamára kidolgozott programmját. Ez a programra a magyar katolikus közélet számos égető és sürgős problémájának tömegéből kiragad egynéhányat azzal a szándékkal, hogy ezeknek megvalósítására egységesítsen minden erőt. A programm országos elgondolás szülöttje. Magától értetődik, hogy helyenként a plébánia városi vagy falusi mivolta, különleges helyi körülmények erősen befolyásolják annak végrehajtását. Az is valószínű, hogy vidékenként olyan feladatok szüksége mutatkozik, melyek vagy eltérnek egészben az országos elgondolástól, vagy azt részletekben erősen módosítják. Ennek a szempontnak szem előtt tartásával a következőkben néhány feladatra szeretnék Előttetek reámutatni azzal a céllal, hogy az én főpásztori meglátásom irányítást szabjon az egyházmegye lelki, szellemi és szociális szükségleteit illetőleg. Magától értetődik, hogy ezek a tanácsok csak atyai jóakaratból és jószándékból fakadó szorgalmazások akarnak I. i
