Püspöki körlevelek 1932 (Szombathely, 1933)

8

engesztelési és a könyörgést. Járuljanak tömegesen a szentáldozáshoz, az oltárok előtt leborulva imádják az Oltáriszentségben jelenlevő Megváltót. Gondoskodjatok róla — Tisztelendő Testvérek —, hogy az ünnepen minden templomban iinnepies szentségkitétel legyen.

A végtelen irgalmasságú Szívbe, amely az emberi fájdalmak minden tőrszúrását megtapasztalta, sírják bele gyötrelmeik egész árját, öntsék bele erős hitöket, biztos reményüket, égő szeretetöket. Imádkozzanak buzgón a legszentebb Szívhez, az ő szent Anyjának, minden kegyelmek közvetítőjének hatalmas közbenjárása mellett — önmagukért és kedveseikért, a hazáért, az Egyházért, Krisztus földi helytartójáért és a többi pásztorokért, akiknek a lelkek kormányzásának nehéz hivatása jutott, embertársaikért, akár ugyanazt a hitet vallják, akár elpártoltak tőle, akár az istentelenség vagy hitetlenség mételyezte meg őket, végül az Isten és az Egyház ellenségeiért, hogy megtérjenek és életök legyen.

Az imádságot és az engesztelést folytassák az egész nyolcad alatt, amelyet liturgikus kiváltságként Mi csatoltunk a szent Szív ünnepéhez. Végezzenek a nyolc napon alkalmas ájtatosságokat, amelyeket ti — Tisztelendő Testvérek — a helyi viszonyok ismeretével jónak láttok előírni vagy ajánlani, arra a szándékra, amelyet föntebb jeleztünk, «hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk alkalmas időben való segítségre». (Zsid. 4, 16.)

Az imádság és az engesztelés nyolcada.

Ez a nyolcad legyen az egész világon a bűnök engesztelésének, a lelki komolyságnak, az önmegtagadásnak és a könyörgésnek szent ideje. A hívek tartózkodjanak még a megengedett szórakozásoktól, látványosságoktól és élvezetektől is. A gazdagabbak vonjanak el valamit megszokott, ha

mindjárt szerény életmódjukból s adjanak alamizsnát a szegényeknek, mert a szegények iránt tanúsított áldozatkészség igen alkalmas a bűnök kiengesztelésére és az isteni irgalmasság elnyerésére. A szegények pedig és mindazok, akik a mai időben a munkanélküliség vagy a szűkösebb kereset keserű megpróbáltatását szenvedik, a bűnbánati idő szellemében viseljék Isten iránt való szerétből türelemmel a nélkülözéseket, amelyeket az idők mostohasága vagy társadalmi helyzetűk a gondviselő Isten titokzatos, de mindig szerető intézkedése folytán rájuk rótt. Fogadják a szegénység szenvedéseit engedelmes és bizakodó lélekkel a jó Isten kezéből, ha azok súlyosabbak is most az általános és mindenkit egyaránt meggyötrő nyomorúság miatt. Emeljék föl lelkűket egészen az isteni példa magasságáig, az Űr Jézus keresztjéig s fontolják meg, hogy ha a munka az élet egyik legnagyobb értéke is, mégis a szenvedő Isten szeretete az, amely megváltotta a világot. Találjanak erőt és vigasztalást abban a biztos tudatban, hogy az ő áldozataik és keresztény türelemmel viselt szenvedéseik hathatósan siettetik a szeretet és a béke órájának eljövetelét. Az Űr Jézus szentséges Szíve meghallja majd az ő egyházának kiáltó könyörgéseit s a fájdalmak és aggodalmak terhétől roskadozó és fölsíró szeretett jegyesének azt mondja : «Nagy a te hited ; legyen neked, amint kívánod». (Máté 15, 28.)

Ebben a bízó reménységben, amelyet a szent keresztre, az emberek váltságának jelére és drága eszközére való emlékezés is támogat, mert ma üljük a kereszt föltalálásának ünnepét, szívből adjuk apostoli áldásunkat rátok — Tisztelendő Testvérek —, papságtokra és híveitekre és az egész katholikus világra.

Kelt Rómában szent Péternél 1932 május 3-án, a kereszt föltalálásának ünnepén, pápaságunk tizenegyedik évében.

XI. Pius pápa.

Nihil obstat. Dr. Joannes Drahos, censor dioecesanus. — Nr. Í577/Í9S2. Imprimatur. Strigonii, 27. Maji 1932. Dr. Julius Machovich, vicarius generalis.

Kiadja a Szent István-Társulat.

Stephaneum nyomda és könyvkiadó r. t. Budapest. Nyomdaigazgató. Kohl Ferenc.