Püspöki körlevelek 1932 (Szombathely, 1933)
2 megvetőleg átkos aranyéhségnek nevezett, az a piszkos önzés, amely a magán és szociális érintkezésben gyakran az egyetlen mozgató erő, a legkülönfélébb nevek alatt és ezerféle alakban jelentkező kapzsiság a legfőbb oka annak, hogy az emberiség ebbe a végső sanyarúságba került, amelyet könnyes szemmel nézünk? Belőle sarjadt a kölcsönös bizalmatlanság, amely elsorvaszt minden jogi és gazdasági kapcsolatot az emberek közt; az irigység, amely a saját kárát látja mások javaiban ; a rendetlen önszeretet, amely mindent a saját hasznára fordít és a saját érdekének alárendel, mások érdekét nemcsak figyelmen kívül hagyja, hanem egyenesen eltiporja ; az igazságos jogrend fölforgatása és a javak helytelen elosztása, aminek folytán az államok javai kevesek kezében fölhalmozódnak, akik — mint a múlt évben Quadragesimo anno körlevelünkben rámutattunk — a népek nagy kárára az egész világ gazdaságát kényök-kedvök szerint intézik. Az önszeretet még a hazafiassággal is visszaél és a kellő mértéken túlhajtja a nemzeti érzést, amelyet a keresztény szeretet helyes rendje nemcsak nem kifogásol, hanem szabályozó erejével megszentel és hatályosabbá tesz. Ha a túlzó nemzeti elfogultság és faj szeretet a nemzetközi viszonylatokban érvényesülni kezd, akkor nincs többé olyan erkölcstelenség, amelyet mentegetni nem lehetne, mert amit általános fölfogás szerint magánemberek közt mindenki mint bűntényt ítélne meg, azt a hazafiasságra hivatkozva tisztességesnek és dicséretesnek tartják. így azután a felebaráti szeretet isteni törvénye helyébe, amely az összes népeket és nemzeteket kötelezi s ezeket a mennyei Atyának egyetlen családjaként foglalja össze, föltétlenül a mindenkire végzetes gyűlölet lép. Következőleg a közéletben lábbal tapossák azokat a szent törvényeket, amelyek a társadalmi együttélés és a kultúra haladásának szabályozói; a jognak és a hitelnek szilárd alapjait fölforgatják, amelyeken a közélet nyugszik ; meghamisítják és megszüntetik az őseinktől ránk maradt általános emberi meggyőződést, hogy az államok virágzásának és biztonságának végső biztosítékai a vallásosság és a törvénytisztelet. A legnagyobb veszedelem. Ami pedig minden bajok közt a legrettenesebb veszedelem, a társadalmi rend fölforgatói — a kommunisták, vagy akárhogyan nevezik magukat — a nagy erkölcsi zűrzavarban a gazdasági bajokat még túlozzák és elszánt vakmerőséggel arra törekednek, hogy az emberiség nyakáról minden erkölcsi féket, az isteni és emberi törvények minden kötelékét lerázzák s azért egyenesen a vallás és az Isten ellen indítsanak irtó háborút. Az a céljuk, hogy az emberek leikéből már a zsenge gyermekkortól a vallásos ismereteket és érzéseket gyökerestől kitépjék, mert jól tudják, hogy miután az isteni igazságot és törvényt az emberek leikéből száműzték, nekik már minden lehetséges. Azért manapság olyasmit tapasztalunk, ami az emberiség történelme folyamán soha meg nem történt. Istentelen emberek a legvadabb gyűlölettől fűtve a földkerekség minden népénél vakmerőén kitűzik a harci zászlókat az Isten és minden vallás ellen. Akadtak ugyan eddig is vallástalan és istentagadó emberek, de kevesen voltak — különleges egyéniségek — s istentelen nézeteiket részint nem merték nyíltan terjeszteni, részint nem is tartották a propagandát okosnak. Erre utal már a Zsoltáros is, mikor isteni sugalmazás alapján írja : «Mondá az esztelen szívében, nincs Isten». (Zsolt. 13, 1. és 52, 1.) Úgy állítja be az istentelent, mint aki az emberek sokaságában elvétve találkozik, a teremtő Istent tagadja ugyan, de bűnét szíve rejtekében őrzi. Azonban napjainkban ez a pusztító tévely már mélyen a tömegek közé furakodott, sőt még a népiskolákba is belopódzott s a színházakban nyíltan jelentkezik. Sőt, hogy ez a szörnyű eltévelyedés minél szélesebb körben elterjedjen, a hívei már a legmodernebb találmányokat is fölhasználják: a filmet, a grammofont és a rádiót. Saját nyomdáik és könyvkiadóvállalataik vannak, minden nyelven könyveket jelentetnek meg, nyilvános tüntető felvonulásokat rendeznek s az istentelenséget hirdető müveket nyilvános kiállításokban bemutatják. Politikai pártokat, gazdasági és katonai alakulatokat szerveznek. S a megszervezett ateizmus fáradhatatlanul dolgozik pokoli művén, agitál népgyüléseken, szemléltető előadásokon, minden eszközzel űzi a titkos és a nyílt propagandát minden néposztályban, minden rendelkezésre álló helyen. Mozgalmuknak súlyt adni törekednek saját egyetemeik tekintélyével és támogatásával. Lázas tevékenységgel hálózzák be a tapasztalatlanokat szervezeteikbe. Amikor a leggonoszabb cél érdekében ezt a hihetetlen buzgóságot és szívósságot látjuk, aj