Püspöki körlevelek 1932 (Szombathely, 1933)

2 megvetőleg átkos aranyéhségnek nevezett, az a piszkos önzés, amely a magán és szociális érint­kezésben gyakran az egyetlen mozgató erő, a leg­különfélébb nevek alatt és ezerféle alakban jelent­kező kapzsiság a legfőbb oka annak, hogy az em­beriség ebbe a végső sanyarúságba került, amelyet könnyes szemmel nézünk? Belőle sarjadt a köl­csönös bizalmatlanság, amely elsorvaszt minden jogi és gazdasági kapcsolatot az emberek közt; az irigység, amely a saját kárát látja mások javai­ban ; a rendetlen önszeretet, amely mindent a saját hasznára fordít és a saját érdekének aláren­del, mások érdekét nemcsak figyelmen kívül hagyja, hanem egyenesen eltiporja ; az igazságos jogrend fölforgatása és a javak helytelen elosztása, aminek folytán az államok javai kevesek kezében fölhal­mozódnak, akik — mint a múlt évben Quadra­gesimo anno körlevelünkben rámutattunk — a népek nagy kárára az egész világ gazdaságát kényök-kedvök szerint intézik. Az önszeretet még a hazafiassággal is visszaél és a kellő mértéken túlhajtja a nemzeti érzést, amelyet a keresztény szeretet helyes rendje nem­csak nem kifogásol, hanem szabályozó erejével megszentel és hatályosabbá tesz. Ha a túlzó nem­zeti elfogultság és faj szeretet a nemzetközi viszony­latokban érvényesülni kezd, akkor nincs többé olyan erkölcstelenség, amelyet mentegetni nem lehetne, mert amit általános fölfogás szerint ma­gánemberek közt mindenki mint bűntényt ítélne meg, azt a hazafiasságra hivatkozva tisztességes­nek és dicséretesnek tartják. így azután a fele­baráti szeretet isteni törvénye helyébe, amely az összes népeket és nemzeteket kötelezi s ezeket a mennyei Atyának egyetlen családjaként foglalja össze, föltétlenül a mindenkire végzetes gyűlölet lép. Következőleg a közéletben lábbal tapossák azokat a szent törvényeket, amelyek a társadalmi együttélés és a kultúra haladásának szabályozói; a jognak és a hitelnek szilárd alapjait fölforgatják, amelyeken a közélet nyugszik ; meghamisítják és megszüntetik az őseinktől ránk maradt általános emberi meggyőződést, hogy az államok virágzásá­nak és biztonságának végső biztosítékai a vallásos­ság és a törvénytisztelet. A legnagyobb veszedelem. Ami pedig minden bajok közt a legrettenesebb veszedelem, a társadalmi rend fölforgatói — a kom­munisták, vagy akárhogyan nevezik magukat — a nagy erkölcsi zűrzavarban a gazdasági bajokat még túlozzák és elszánt vakmerőséggel arra töre­kednek, hogy az emberiség nyakáról minden erkölcsi féket, az isteni és emberi törvények min­den kötelékét lerázzák s azért egyenesen a vallás és az Isten ellen indítsanak irtó háborút. Az a cél­juk, hogy az emberek leikéből már a zsenge gyer­mekkortól a vallásos ismereteket és érzéseket gyö­kerestől kitépjék, mert jól tudják, hogy miután az isteni igazságot és törvényt az emberek leikéből száműzték, nekik már minden lehetséges. Azért manapság olyasmit tapasztalunk, ami az emberi­ség történelme folyamán soha meg nem történt. Istentelen emberek a legvadabb gyűlölettől fűtve a földkerekség minden népénél vakmerőén kitűzik a harci zászlókat az Isten és minden vallás ellen. Akadtak ugyan eddig is vallástalan és isten­tagadó emberek, de kevesen voltak — különleges egyéniségek — s istentelen nézeteiket részint nem merték nyíltan terjeszteni, részint nem is tartották a propagandát okosnak. Erre utal már a Zsoltáros is, mikor isteni sugalmazás alapján írja : «Mondá az esztelen szívében, nincs Isten». (Zsolt. 13, 1. és 52, 1.) Úgy állítja be az istentelent, mint aki az emberek sokaságában elvétve találkozik, a teremtő Istent tagadja ugyan, de bűnét szíve rejtekében őrzi. Azonban napjainkban ez a pusztító tévely már mélyen a tömegek közé furakodott, sőt még a népiskolákba is belopódzott s a színházakban nyíltan jelentkezik. Sőt, hogy ez a szörnyű eltéve­lyedés minél szélesebb körben elterjedjen, a hívei már a legmodernebb találmányokat is fölhasznál­ják: a filmet, a grammofont és a rádiót. Saját nyom­dáik és könyvkiadóvállalataik vannak, minden nyelven könyveket jelentetnek meg, nyilvános tüntető felvonulásokat rendeznek s az istentelen­­séget hirdető müveket nyilvános kiállításokban bemutatják. Politikai pártokat, gazdasági és ka­tonai alakulatokat szerveznek. S a megszervezett ateizmus fáradhatatlanul dolgozik pokoli művén, agitál népgyüléseken, szemléltető előadásokon, minden eszközzel űzi a titkos és a nyílt propagan­dát minden néposztályban, minden rendelkezésre álló helyen. Mozgalmuknak súlyt adni törekednek saját egyetemeik tekintélyével és támogatásával. Lázas tevékenységgel hálózzák be a tapasztalat­lanokat szervezeteikbe. Amikor a leggonoszabb cél érdekében ezt a hihetetlen buzgóságot és szívósságot látjuk, aj­

Next

/
Thumbnails
Contents