Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
34 — 1926. sz Kölcsönkönyvtér használatár beszámoló 1927. sz. Tanköteles gyermekek behatási költségeine mérséklése jós és Hatt András hitoktatók fogják képviselni, akik a gyűlésre ezennel szintén meghivatnak. A Papi Kölcsönkönyvtár-ral kapcsolatban a koronagyűlési beszámolókból, valamint a ólkönyvtár kikölcsönzési naplójából igaz örömmel állapítottam meg, hogy T. Papságom főpásztori intencióimat, melyek a könyvtár alapításakor szemeim előtt lebegtek, megértette és az önművelődésnek s továbbképzésnek az olvasásban rejlő kiváló eszközét várakozásaimnak megfelelő mértékben használta és élt vele. Én az olvasmányokról szóló jelentéseket nagy érdeklődéssel olvasom, ezekből ismerem meg T. Papságom igényét, azonfelül máris látom azt, hogy minél intenzívebb lelkipásztori munkát végez valaki, annál inkább jut ideje az olvasásra is. Nem kívánom, hogy a koronagyűlésen az olvasott munkák bővebben ismertessenek, elég a paptársak figyelmét a jó i és hasznos művekre felhívni. Egyedül ezen praktikus cél, valamint hogy én is jobban megismerhessem T. Papjaimat olvasmányaikból, teszi szükségessé azt a korábbi rendelkezésemet, hogy az olvasmányokról a fenti értelemben a tavaszi koronagyűléseken a beszámolók beadassanak és ismertettessenek. A tanköteles gyermekek beiratásával kapcsolatban fölmerült költségek mérséklése tárgyában kiadott 820—05/1093—1931. számú val< lás- és közokt. m. kir. miniszteri rendeletet tudomásvétel és miheztartás céljából közzéteszem : M. kir. Vallás- és Közoktatásügyi Minisztertől. 820—05/1093—1931. sz. Múlt évi október hó 18-án 820—05—659. sz. a. kelt rendeletemmel már rámutattam azokra a súlyos terhekre, amelyek a szülőkre a gyermekeik beiskolázásával kapcsolatban fölmerült nagy költségek miatt nehezednek. Ezek a terhek az általános gazdasági válság miatt ma még fokozottabbak, mint az elmúlt tanévben voltak. Ez a tény parancsoló kötelességünkké teszi, hogy a szegény iskoláztató szülőkkel szemben a legnagyobb kímélettel járjunk el s minden eszközzel odahassunk, hogy tanköteles gyermekeik beiskolázása akadálytalanul megtörténhessék. Értesülésem szerint sok iskola most sem veszi tekintetbe a súlyos helyzetet és olyan terheket hárít a szegény szülőkre, amelyek elkerülhetők vonának. így a többi között a tanítók sok helyen ma is kíméletlenül szorgalmazzák az összes tankönyvek beszerzését, sőt egyes helyeken olyan könyvek és tanszerek beszerzésére kényszerítik a szülőket, amelyekre szükség nincs, de amelyeknek használata tilos is. (Számtani példatárak az I-ső osztálytól kezdve, nyelvgyakorló könyvek a Il-ik osztálytól kezdve, földrajzi atlasz a Ill-ik osztályban stb.) Felhívom a kir. Tanfelügyelő urat, intézkedjék a legnagyobb eréllyel, hogy tankerületének tanítósága fent idézett rendeletemnek megfelelően az olvasókönyveken kívül (olvasókönyvnek tekintendő az ÁBC-és könyv is) semmiféle más tankönyv beszerzésére ne kényszerítse a tanulókat. Aki ezzel a rendelettel szembehelyezkedik, az ellen a megtorló eljárás teendő folyamatba. Természetesen ezen intézkedés a hittan könyvekre nem vonatkozik. Panasz érkezett hozzám arra nézve is, hogy a tanítók az egy pengőben megállapított beiratási díjat a szegény gyermekektől is behajtják, sőt előfordult olyan eset is, hogy azokat, akik a beiratási díjat nem fizetik meg, a tanítók nem akarták fölveni az iskolába. Az 1921. évi XXX. te. értelmében minden tanköteles kivétel nélkül beiskolázandó, a fölvétel tehát a beiratási díj befizetésétől semmi esetre sem tehető függővé. Tartsa a tanítóság szigorúan szem előtt, hogy a szegénysorsú szülők gyermekei után beiratási díj nem szedhető. A szegénység igazolására okirat vagy bármi írásos igazolás nem követelhető. Akinek szegénysége nyilvánvaló, a 882—04—674 —1930. sz. rendeletemnek megfelelően mentes a beiratási díj fizetésének kötelezettsége alól. Felhivom a kir. Tanfelügyelő urat, hogy a beiratási díj befizetésének módját kísérje állandó figyelemmel és gondoskodjék arról, hogy annak beszedése a fentieknek megfelelően történjék. Folyó évi május hó 30-án 392—57. sz. a. kelt rendeletemben kimondottam, hogy az elemi népiskolák, az önálló gazdasági népiskolák, általános és gazdasági irányú továbbképző iskolák rászorult tanulóinak 25%-a ingyen vehet részt az oktatófilmelőadásokon. Ezen rendelet végrehajtásánál a tanítóság nem járt el mindenkor az ügy érdekeinek megfelelő gondossággal. Többnyire a jó magaviseletű és kedvező előmenetelű tanulók részére tartotta fenn a kedvezményt, minek folytán a szegény tanulóknak az a része, amelynek
