Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
19 Egyéni választás gyászt, kölcsönös megvetést, veszekedéseket, lelki meghasonlást, az együttélés undorát — sőt, ami a legrosszabb — önmagukat találják féktelen ösztöneikkel. Azért a jegyesek jó lelki készültséggel lépjenek házasságra, hogy egymást kölcsönösen támogathassák az élet sorscsapásainak elviselésében s még inkább az örök üdvösség kiérdemlésében és a lelki ember kialakításában, aminek mértéke Krisztus teljessége.1 így elérik, hogy kedves gyermekeik előtt olyanoknak mutatkoznak, amilyeneknek az Isten akarta a szülőket a gyermek szeme előtt. Az apa legyen igazi atya, az anya igazi anya, akiknek nagy szeretete és fáradhatatlan gondja nyomán a szülői ház még a legnagyobb szegénységben s itt a siralom völgyében a gyermekek számára annak a boldog paradicsomnak hasonmása lesz, amelybe az Isten az első embereket helyezte. így gyermekeiket tökéletes emberekké és tökéletes keresztényekké nevelhetik. Beléjük olthatják az igazi katholikus egyházi érzést és azt az igazi hazaszeretetei, amelyre minket a kegyelet és a hála kötelez. Akik házasságkötésre gondolnak s akik a keresztény ifjúság nevelésével foglalkoznak, fektessenek rá kiváló súlyt, hogy a jó házasságokat előkészítsék és a rosszakat megakadályozzák. S idézzék emlékezetükbe, amire a nevelésről szóló körlevelünkben intettünk: «A korai gyermekségtől kezdve kell a rossz hajlamokat fékezni, a jókat kifejleszteni s azért a gyermek értelmét az isteni igazságokkal megvilágítani, az akaratát az isteni kegyelemmel erősíteni, mert nélkülük nem lehet a rendetlen hajlamok fölött úrrá lenni s az egyház nem érheti el a nevelés tökéletes és teljes célját. Pedig Krisztus azért látta el az egyházat a mennyei igazságokkal és az isteni szentségekkel, hogy az emberek hathatós nevelője legyen.»2 A jó házasság legközelebbi előkészítésénél a leg’ fontosabb szerepe van a házastárs gondos kiválasztásának. Mert nagyrészt ettől függ a házasság boldogsága vagy boldogtalansága, hiszen a házastárs vagy nagy segítségére vagy veszedelmére és akadályára lesz a másik félnek a házasélet keresztényi módon eltöltésében. Hogy azért az egész életen át ne kelljen vezekelni egy meggondolatlan választás miatt, a jegyesek alaposan fontolják meg, mielőtt megválasztják a személyt, akivel az életet kell eltölteniök. Megfontolásuknál leginkább az Istenre és Krisztus igaz vallására legyenek figyelemmel; azután önmaguk, házastársuk, jövendő gyerme-1 ]7f_ 4 i3. 2 Litt. Encycl. Divini illius Magistri. 31. Dec. 1929. keik, az állam és az egész emberiség javára gondoljanak, amely a házasságból mint forrásból ered. Buzgón kérjék az Isten segítségét, hogy a keresztény okosság szerint válasszanak s nem az érzékiség féktelen és vak indulata, a haszonlesés vagy más kevésbbé nemes indítóok vezesse őket, hanem az igaz szeretet és az őszinte érzelem a jövendő hitvestárs iránt. S a házasságban azokat a célokat keressék, amelyek miatt Isten azt alkotta. Ne mulasszák el végül a házastárs megválasztásánál szüleik bölcs tanácsát kikérni. Sőt vegyék azt nagyon is komolyan, hogy az ő érettebb ítélőképességük és gazdagabb tapasztalatuk segítségével a végzetes tévedéseket elkerülhessék és a negyedik parancs isteni áldását a házasságra lépéskor bőségesebb mértékben elnyerjék : «Tiszteld atyádat és anyádat (az első parancs, amely Ígéretet tartalmaz), hogy boldog és hosszú életű lehess a földön».1 Mivel az Isten parancsainak megtartása és a házasság tisztességének megóvása sokszor azért ütközik nehézségekbe, mert a házastársak szűkös viszonyok közt élnek vagy épen nyomorúságban sínylődnek, szükségeiken, amennyire csak lehet, segíteni kell. Először is minden erővel oda kell törekedni, hogy — amint már elődünk XIII. Leo pápa bölcsen megállapította2 — az államokban a gazdasági és társadalmi viszonyok úgy alakuljanak, hogy minden családapa a maga, felesége és gyermekei tisztességes eltartásához szükséges bért megkereshesse, mert «méltó a munkás az ő bérére.»3 Ezt megtagadni vagy a méltányosnál kevesebbet adni nagy igazságtalanság és a Szentírás szerint égbekiáltó bűn.4 Tilos olyan alacsony béreket megállapítani, amelyek a mindenkori viszonyok közt elégtelenek a család eltartására. Intézkedésre van szükség, hogy a házastársak már jóval a házasságkötés előtt a jövendő élet nehézségeit elháríthassák vagy legalább is enyhíthessék s szakértők részéről oktatásban részesüljenek, miképen kell azt sikeresen és tisztességesen megtenniök. Gondoskodásnak kell történnie abban az irányban is, hogy gazdasági társulással, magán- és állami szervezetekben megkereshessék az élet szükségleteit, ha azokat egyenként megkeresni nem tudják.5 Ha azonban az említett eszközök sem elegendők a költségek fedezésére, különösen ha a család nagy 1 Ef. 6, 2—3 ; Exod. 20, 12. 2 Litt. Encycl. Rerum novarum. 15. Maii 1891. 3 Luk. 10, 7. 4 Deut. 24, 14—15. 5 Litt. Encycl. Rerum novarum. 15. Maii 1891. Társadalmi gondosko. dás. Igazságos bér. A gazdagok kötelessége.
