Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
i — 14 — Az Isten törvénye. emberségesebb — törvények hozását a régi elavultak helyébe. A válások igazolására sok és különféle okokat hoznak föl, amelyeket részint az emberek gyöngeségeiből és bűneiből, részint tárgyi körülményekből merítenek s azért alanyi és tárgyi okoknak neveznek ; de okul elfogadnak mindent, ami az együttélést nyűgössé és kellemetlenné teszi. Ezeket az okokat és azoknak törvényes elismerését sokféleképen igyekeznek elfogadtatni. Először is mindkét házastársnak érdekéből, akár ártatlan az egyik fél s azért a bűnös féltől különválni jogában áll, akár hibás s azért a terhessé és kényszeredetté vált köteléktől föloldandó. Azután a gyermek érdekéből, aki nem élvezhet kellő nevelést vagy legalább is elveszti a nevelés hatását, mert vajmi könnyen megbotránkozik a szülők veszekedésein és egyéb gonoszságain s így az erény útjáról letér. Végül az emberiség közjavából, amely megköveteli, hogy azok a házasságok teljesen megszűnjenek, amelyek már úgysem érhetik el természetes céljukat; másrészt pedig, hogy a házastársaknak törvényes módjuk legyen az elválásra, mert így elejét lehet venni azoknak a bűntényeknek, amelyek a békétlen házasok együttéléséből és kötöttségéből könnyen származhatnak s mert a bíróságok és a törvények tekintélyét nem szabad köznevetség tárgyává tenni azáltal, hogy a házastársak az óhajtott válás kierőszakolására vagy szándékosan követnek el olyan bűnöket, amelyek miatt a bíró a házassági köteléket föloldhatja, vagy pedig a bíró előtt, aki világosan látja ugyan a tényállást, szemtelenül hazudnak és hamisan esküsznek, hogy ilyen bűnöket elkövettek. Ugyanazért azt hajtogatják, a törvényeket ezekhez a tényleges szükségletekhez, a változott korviszonyokhoz, az emberek közfelfogásához, a művelt emberiség szokásaihoz és erkölcseihez kell alkalmazni, amelyek egyenként, de különösen együttvéve hangosan tanúskodnak amellett, hogy az elválás szabadságát bizonyos okokból engedélyezni kell. Mások még tovább mennek s határtalan merészséggel azt a véleményt adják le, hogy a házasság, mint merőben magánszerződés, más magánszerződések módjára a szerződő felek megegyezése és akarata alapján is fölbontható, akármilyen okból. Ámde ezek ellen az őrültségek ellen — Tisztelendő Testvérek — szilárd bizonyossággal áll az Isten törvénye, amelyet Krisztus kifejezetten megerősített s emberi rendelkezések, népek fölfogása vagy törvényhozók akarata meg nem gyöngíthet: «Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza».1 S ha az ember igazságtalanul el is választja, ez az elválasztás érvénytelen s érvényben marad, amit — mint már láttuk — Krisztus mondott: «Mindaz, aki elbocsájtja feleségét és mást vészén, házasságot tör s aki férjétől elbocsátott nőt vészén, házasságot tör».2 S Krisztusnak ezek a szavai minden házasságra vonatkoznak, tehát a tisztán természetes és egyébként érvényes házasságra is, mert minden valódi házasság velejárója a fölbonthatatlanság, aminek folytán a kötelék föloldása a felek önkénye és a világi hatóságok joghatósága alól kivétetik. Emlékeztetnünk kell arra a határozatra, amellyel a trienti szent zsinat egyházi átok alatt visszautasította ezeket a tételeket: «Ha valaki azt állítaná, hogy eretnekség, terhes együttélés vagy hűtlen elhagyás címén a házassági kötelék fölbontható : átok alatt legyen»3 és : «Ha valaki mondaná, az egyház tévedett, amikor tanította és tanítja, hogy az evangéliumi és apostoli tan értelmében a házassági kötelék egyik házasfél házasságtörése miatt föl nem bontható s egyik fél sem, tehát az ártatlan sem, aki a házasságtörésre okot nem adott, házastársa életében más házasságot nem köthet s hogy házasságot tör, aki elbocsátván házasságtörő feleségét más asszonyt vesz el, vagy aki elbocsátván férjét, máshoz megy feleségül : átok alatt legyen».4 Ha pedig az egyház nem tévedett és nem téved, amikor azt tanította és tanítja és ennélfogva tökéletesen biztos, hogy a házassági kötelék még házasságtörés miatt sem bontható föl, akkor egészen világos, hogy a sokkal gyöngébb okok, amelyeket a házasság fölbontásának igazolására fölhoznak, még kevesebbet érnek, sőt figyelembe sem vehetők. Különben azokat a nehézségeket, amelyeket a kötelék állandósága ellen hármas okfőből fölhoznak, könnyen lehet megoldani. Mindazok a bajok elháríthatok és a veszélyek megelőzhetők, ha végső szükségben — a kötelék érintése és fölbontása nélkül — megengedjük a feleknek a nem teljes válást — a különélést, amelyet az egyházi törvény meg is enged annak a kánonnak világos szavaival, amely az ágytól, asztaltól és együttlakástól való válás ügyében határoz.5 Az ilyen különélés okait, föltételeit és biztosítékait, amelyek a gyermekek nevelését és a család épségét eléggé biztosítják ; a hitveseket, a gyermeket és a közjót fenyegető veszélyeket kielégítően elhárít-1 Máté 19, 6. 2 Luk. 16, 18. 3 Conc. Trid. sess. 24. c. 5. 4 Conc. Trid. sess. 24. c. 7. 5 E. T. cc. 1128. stb. Különélés.
