Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
9 1. Az anyaság ellen. Ünnepélyes kárhoztatás. modern kultúrához, amellyel annyit dicsekednek, hanem szörnyűséges züllöttségek, amelyek a müveit népeket is a vad népek barbár szokásaihoz lesüllyesztenék. Most az egyes támadások tárgyalásába kezdünk, Tisztelendő Testvérek, amelyeket a házasság egyes javai ellen intéznek. Először a gyermekről szólunk, akit sokan vakmerőén a házasság kellemetlen terhének neveznek s tőle a gondos óvakodást ajánlják, nem ugyan a tisztességes önmegtartóztatás által (ami mindkét házastárs beleegyezésével a házasságban is megengedett), hanem a természettel való visszaélés által. Vannak, akik ezt a bűnös kedvezményt azért igénylik, mert a gyermektől irtóznak s érzéki vágyaikat teher nélkül akarják kielégíteni, s vannak, akik azt hajtogatják, hogy önmegtartóan élni nem tudnak, viszont a gyermeket a saját vagy a feleségük állapota, vagy a család gazdasági viszonyai miatt nem vállalhatják. Pedig semmiféle ok, még a legsúlyosabb sem teheti természetessé és tisztességessé azt, ami önmagában természetellenes. A házastársi jog gyakorlása ugyanis természeténél fogva a gyermeknemzésre irányul, tehát a természet ellen vétenek s benső lényegében ocsmány és tisztességtelen dolgot tesznek, akik annak természetes célját és hatását meghiúsítják. Nem csoda, hogy az Űristen a Szentírás tanúsága szerint különös szigorúsággal üldözi ezt a gyalázatos bűnt s néha halállal is büntette, mint szent Ágoston fölemlíti: «Tiltott módon és erkölcstelenül él a feleségével, aki a gyermekfogamzást megakadályozza. Ezt tette Onan, Juda fia s az Isten megölte őt miatta.»1 Miután egyesek a kezdettől fogva hirdetett és soha el nem ejtett keresztény tantól eltérve újabban nyíltan más tanítást hirdetnek ebben a tárgyban : a katholikus egyház, akire maga az Isten az erkölcsök épségének és tisztaságának védelmét és tanítását bízta, az erkölcsi züllöttségnek ebben a korában a házasság tisztaságának ettől a rút szennytől való megóvása céljától isteni küldetésére hivatkozva Általunk fölemeli hangos szavát és újólag kinyilvánítja : A házassági jognak olyan használata, amely azt a gyermeknemzés természetes hatásától szándékosan megfosztja, Isten és a természet törvényének megsértése, s mindazok, akik ilyesmit tesznek, súlyos bűnt követnek el. Legfőbb apostoli tekintélyünknél fogva s a gondjainkra bízott lelkek üdvéért való aggodalom-1 S. August. De conjug. adalt. lib. 2. n. 12. Y. ö. Gén. 38, 8—10 ; S. Poenitent. 3. April., 3. Jun. 1916. ból figyelmeztetjük a gyóntató és lelkipásztorkodással foglalkozó papokat, hogy híveiket az Istennek e súlyos törvénye felől ne hagyják tudatlanságban, maguk pedig óvakodjanak efajta hamis vélekedésektől s azokkal semmiképen egyet ne értsenek. Ha pedig — amitől Isten őrizzen — valamely gyóntató vagy lelkipásztor a reábízott híveket maga viszi bele ezekbe a tévedésekbe, vagy legalább is helyesléssel, illetve hallgatással őket bennök megerősíti, tudja meg, hogy a legfőbb Bírónak szigorú számadással tartozik hivatásának elárulása miatt s vonatkoztassa magára Krisztusnak szavait: «Vakok ők és vakok vezetői. Ha pedig a vak vakot vezet, mindketten verembe esnek».1 Az okok, amelyek miatt a visszaélést a házassággal mentegetik, gyakran inkább képzeltek vagy túlzottak. Az ocsmányokról nem is szólunk. Az egyház, mint jó anya, igenis megérti és átérzi mindazt, amit az anya egészsége és életveszedelme ügyében fölhoznak. Ki tudná azt a legmélyebb részvét nélkül nézni? Ki ne telnék el a legnagyobb csodálattal annak az anyának a látására, aki a majdnem biztos halál veszedelmében hősiesen föláldozza magát, hogy magzatának életét megmentse? Amit ő elszenved, hogy természetes kötelességét betöltse, azt csak a végtelenül gazdag és irgalmas Isten fizetheti meg s meg is fogja jutalmazni nem csupán jó, hanem kiáradó mértékkel.2 Jól tudja az anyaszentegyház azt is, hogy az egyik házasfél gyakran inkább csak tűri, de nem cselekszi a bűnt, mert a természetes rendnek fölforgatását súlyos okok miatt csak megengedi s maga nem akarja s ugyanazért nem is bűnös. De az ilyen is gondoljon a szeretet törvényére s ne mulassza el a házastársát a bűntől elvonni és távoltartani. Nem bűnösök azok a házasok sem, akik jogukkal helyesen és természetes módon élnek ugyan, de természetes okok, a kor, vagy egyéb fogyatkozások miatt új élet nem születhetik. Hiszen a házasságnak és a házassági jog használatának vannak másodrendű céljai is, mint a kölcsönös megsegítés, egymás közt a szeretet ápolása és az érzékiség kielégítése, amelyekre törekedni a házastársaknak legkevésbbé sem tilos, ha egyébként a házasélet belső természetességén és az elsőrendű célra beállítottságán csorba nem esik. Mélységesen meghatnak minket azoknak a hitveseknek panaszai, akik súlyos nyomorban a legnagyobb nehézségekkel tudják gyermekeiket táplálni. De óvakodni kell, hogy a szomorú gazdasági 1 Máté 15, 14. S. Offic. 22. Nov. 1922. 2 Luk. 6, 38, Túlzott aggodalmak. A szegénység ürügye.
