Püspöki körlevelek 1931 (Szombathely, 1932)
5 A szeretet rendje. másnak tökéletesítésére való állandó törekvése a római katekizmus tanítása szerint1 bizonyos értelemben joggal a házasság első okának és céljának is mondható, ha a házasságot nem szorosan mint a gyermeknemzés és gyermeknevelés intézményét fogjuk föl, hanem szélesebb értelemben, mint az egész életnek közösségét, szövetségét és együttes leélését. A szeretettel összhangba kell hozni a házasságnak összes egyéb jogait és kötelességeit. Tehát nemcsak az igazságosság törvényeként, hanem a szeretet szabályaként is kell vennünk az Apostol mondását: «A férj adja meg a feleségnek, amivel tartozik, hasonlóképen pedig a feleség is férjének».1 2 Amint a családi élet a szeretetnek kötelékével megszilárdult, uralkodnia kell benne annak, amit szent Ágoston a szeretet rendjének nevez. Ez a rend magával hozza a férjnek felsőbbségét az asszony és a gyermekek fölött, az asszonynak készséges és önkéntes meghódolását és engedelmességét, amelyet az Apostol ajánl: «Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi épúgy feje az asszonynak, mint Krisztus az egyháznak.»3 Ez az alárendeltség nem tagadja meg s nem veszi el a nőtől azt a szabadságot, amely őt emberi személyiségének kiváló méltóságánál, feleségi, anyai és élettársi magasztos hivatásánál fogva teljes joggal megilleti. Nem is követeli tőle, hogy férje akármilyen — talán esztelen vagy a női méltósággal meg nem egyeztethető — kívánságának eleget tegyen. Nem is kívánja, hogy a nő a kiskorúak sorsára jusson, akik kellően érett ítélőképesség vagy élettapasztalat hián saját jogaikat nem gyakorolhatják. De tiltja a mértéktelen s a család javának elhanyagolásáig menő szabadosságot. Tiltja a család szervezetében a szívnek függetlenítését a fejtől, ami az egész szervezetnek kárával, sőt végső pusztulásának veszélyével járna. Ha ugyanis a férj a fej, akkor a nő a szív. S amint a férj a kormányzó hatalmat, úgy az asszony viszont a szeretetnek fejedelemségét igényelheti s tartozik is igényelni a családban. A női alárendeltség a férjjel szemben különböző fokban és módon jelentkezik a személyek, helyek, idők különfélesége szerint. Ha a férj elmulasztja kötelességét, az asszony tartozik helyette a család kormányzását átvenni. De a családnak szervezetét s annak Istentől alkotott és megerősített alkotmánytörvényét fölforgatni vagy megsérteni soha és sehol sem szabad. 1 Római káték. §. 2. fej. 8. kérdés 13. 2 1 Kor. 7, 3. 3 Ef. 5, 22—23. Igen bölcsen ír XIII. Leó pápa a férj és a feleség helyes viszonyáról abban a körlevélben, amelyet — mint említettük — a keresztény házasságról kiadott i1 «A férfi a család fejedelme és az asszony feje. Mivel azonban az asszony hús a férje húsából és csont az ő csontjából, azért rendelje magát alá és engedelmeskedjék férjének, nem szolgai módon, hanem mint feleség, azaz engedelmességében legyen meg a kellő tisztesség és méltóság. Úgy abban, aki kormányoz, mint abban, aki engedelmeskedik, miután az egyik Krisztusnak, a másik az egyháznak képét tükrözteti vissza, az isteni szeretet legyen a kötelességeknek állandó irányítója». Ezek tehát a hűségnek velejárói: az egység, a tisztaság, a szeretet, a méltóságos és nemes engedelmesség. Amennyi név, mindmegannyi áldásai a hitveseknek és a házasságnak, amelyek a házasság békéjét, méltóságát és boldogságát biztosítják és előmozdítják. Ugyanazért nem csoda, hogy a hűséget mindenkor a házasság legkiválóbb javai közé számították és sorolták. De az összes nagy áldásokat betetőzi és tökéletesíti a keresztény házasságnak az az előnye, amelyet szent Ágoston szavával szentségnek neveztünk s amely jelenti a házassági kötelék fölbonthatatlanságát és a házassági szerződést mint kegyelmet közvetítő jelet, amivé azt Krisztus fölemelte és megszentelte. A házassági szövetség fölbonthatatlan szilárdságát maga Krisztus hangsúlyozta mondván : «Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza»2 és «Mindaz, aki elbocsátja feleségét és mást vészén, házasságot tör; és aki férjétől elbocsátott nőt vészén, házasságot tör».3 Szent Ágoston világosan a fölbonthatatlanságban jelöli meg azt, amit a szentség javának mond : «A szentség magával hozza, hogy a házasság föl ne bontassék s az elvált férfi vagy nő mással, még a gyermeknek kedvéért se köthessen házasságot.4 A teljes fölbonthatatlanság minden valódi házasságnak tulajdonsága, bár nem mindegyiknek egészen ugyanolyan tökéletes mértékben. Mert az Úrnak ama szava : Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza — az ősszülők házasságáról, minden jövendő házasság előképéről, szólt s így bizonyosan minden valódi házasságra vonatkozik. S bár Krisztus előtt az őseredeti törvény fensége és szigorúsága annyira enyhült, hogy Mózes az Isten 1 Litt. Encycl. Arcanum, 10. Febr. 1880. 2 Máté 19, 6. 3 Luk. 16, 18. 4 S. August. De Gen. ad litt. lib. 9. c. 7. n. 12. A nagy szentség.
