Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)
— 48 2461. sz. Tankönyvek változtatása. Tudomásomra jutott, hogy egyes elemi iskolai tanítók a szülők teherbíró képességére való tekintet nélkül megkövetelik és állandóan szorgalmazzák az összes tankönyvek beszerzését. Ez az eljárás rendes viszonyok között sem volna helyénvaló, annál kevésbbé engedhető meg a mai gazdasági helyzetben, amikor a megélhetés nehéz gondja súlyos teherként nehezedik a szegénysorsú szülőkre. Szociális érdekből tehát megszüntetendőnek tartom a tankönyvek beszerzésének erőszakolását. A szegénysorsú tanulók tankönyvszükségletének fedezésére a következő források vehetők igénybe: 1. A községek, amelyeket már az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 31. és 32. §-ai köteleznek arra, hogy a községi elemi iskolák szegény tanulóit ingyen tankönyvekkel lássák el. 2. Az igazolatlan iskolai mulasztások után befolyt büntetéspénzek. 3. A beiratási díjak felerésze, amely az 1930. évi VII. t.-c. értelmében egyenesen erre a célra van lekötve. * 4. A könyvkereskedők által engedélyeztetni szokott 10%-os kedvezmény. 5. Iskolai ünnepségek tiszta jövedelme és esetleg a jótékony egyesületek adománya. Ha pedig az bizonyosodnék be, hogy még így is lehetetlen a szegénysorsú tanulókat az összes tankönyvekkel ellátni, a tanítók mindenekelőtt az olvasókönyvek beszerzéséről gondoskodjanak, a többi könyvekből pedig csak annyit rendeljenek, amennyinek beszerzésére fedezet van. Megtehetik ezt annyival inkább, mert az elemi iskolákban egyedül az olvasókönyv nélkülözhetetlen s a többi — kétségtelenül hasznos — könyv hiánya a tanítás sikerét nem veszélyezteti. A tankönyvek változtatása tárgyában kelt 820—05/732—1930. VIII. a. ü. o. számú VKM rendeletet tudomásvétel és miheztartás céljából közlöm: „Folyó évi október hó 18-án 820—05/659 —1930. szám alatt kelt iratommal volt szerencsém rámutatni azokra a súlyos terhekre, amelyek a szegénysorsú szülőkre azért nehezednek, mert egyes tanítók kíméletlenül erőszakolják az összes tankönyvek beszerzését. Ezeket a terheket növelik a sűrű tankönyvváltoztatások is, amelyek az iskolai könyvtáralapok működését is megbénítják, mert lehetetlenné teszik, hogy az alapok által már beszerzett könyvek a tankönyvváltoztatás után felhasználhatók és a szegény tanulók között szétoszthatók legyenek. Mindezekre való tekintettel van szerencsém Címedet tisztelettel felkérni, méltóztassék megfelelően intézkedni, hogy a főhatósága alá tartozó elemi iskolák a tankönyvváltoztatásoktól a lehetőségig tartózkodjanak. Budapest, 1930. évi november hó 17^én. A miniszter helyett: Dr. Petri Pál sk., államtitkár.“ Az 1930. évi VII. t.-c. értelmében az elemi népiskolák beiratási díjai a tanítói könyvtárak céljaira többé nem használhatók fel. Ennek folytán ezek a könyvtárak ma minden anyagi erőforrás híján vannak, úgy, hogy a tanerők szakszerű továbbképzéshez és pedagógiai ismereteik kimélyítéséhez szükséges szakkönyvek nem szerezhetők be. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr 820—4/106—1930. Vili. d. ii. o. sz. rendeleté értelmében elrendelem, hogy a múlhatatlanul szükséges vezérkönyvek beszerzési költségei az elemi népiskolák költségvetésébe vétessenek fel. Ugyanezen iskoláknál a magánvizsgálati díjat 20 pengőről 30 pengőre emelem fel azzal, hogy a különbözeiként mutatkozó 10 pengő — elszámolás kötelezettségével — az érdekelt iskolák tanítói könyvtárának gyarapítására fordíttassék. A folyó év tavaszán tartott püspöki konferencián megbeszélés tárgyát képezte, hogy egyes iskolákban a táncmulatságokra vonatkozó tilalmat úgy próbálják kijátszani, hogy táncvizsgákat rendeznek, amelyeknek keretei teljesen megfelelnek egy táncmulatságnak. 2462. sz. Tanítói könyvtárak gyarapítása. 2463. sz. Táncmulatságok tilalmazása az iskolákban.
