Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)

X.

2018. sz. Szent Imre jubileumról XI. Pius pépa levele.

XI. Pius pápa Őszentségének a Szent Imre jubileumról szóló legkegyesebb levelét magyar fordításban örömmel hozom Tisztelendőségtek s kedves Híveim tudomására.

„Kedvelt Fiunknak, Serédi Jusztiniánnak, a római szentegyház áldozár-bíborosának, esztergomi érseknek és Tisztelendő Testvéreinknek, Magyarország érsekeinek és püspökeinek — XI. Pius pápa.

Kedvelt Fiunk és Tisztelendő Testvéreink üdvöt és apostoli áldást!

Kilenc évszázad múlt el azóta, hogy Szent Imre magyar királyi herceg, Szent István király fia, ifjúsága virágában boldog halállal az égi hazába költözött. Illő, hogy a jelentős eseményt a nemes magyar nemzettel együtt az egész katolikus egyház is megünnepelje, mert az egyháznak kiváló dicsősége és büszkesége, hogy a ti népeteknél — rövidesen Európában történt megtelepedése után — az igaz Isten tisztelete nemcsak gyorsan és általánosan elterjedt, hanem már akkor kivételes életszentségű férfiak és nők, sőt ifjak is támadtak. Különösen az Árpádok királyi családja tűnt ki életszentségével, belőle a szentek és boldogok egész sora származott, amilyenek a már említetteken kívül Szent László király és Szent Erzsébet, Thüringia grófjának felesége, akinek erényei és szent erkölcsei nemcsak otthon, hanem a külföldön is fényes példaként nagyognak. De Szent Imre mindazokhoz még újabb lelki ékességet is csatolt példás' ártatlanságával és szüzességével, miért is különösen az ifjúság mintaképe és az igaz jámborság útmutatója lett.

Nem csoda, hogy az Apostoli Szentszék az Árpádházat különös jóindulatával tüntette ki: Szent Istvánt — hazátok nagy erősségét és ékességét — királyi koronával ajándékozta meg és neki az apostoli királyi címet adta.

Ámde az egyház nem egyedül a királyi család, hanem az egész magyar nép fiainak lelki javát is minden időben különös gonddal a szívén viselte s bennük a jámborságot és hitbuzgóságot szorgosan ápolta. Ez a magyarázata annak, hogy őseitek a vallás erejével évszázadok folyamán annyi ellenséges erőt

legyőztek és a barbár népek betörései ellen a keresztény Európa állandó vára és bástyája voltak.

S ha úgy illik is, hogy a magyarok megemlékezzenek szentjeik erényeiről és őseik dicsőségéről, mégis sokkal fontosabb, hogy az általuk mutatott példát követni igyekezzenek. Mert nem elég nyilvános ünnepségek pompájában az elődök győzedelmeivel dicsekedni és a szentek nagy tetteit magasztalni, hanem arra kell törekedni, hogy a mostani magyarok a vallásos buzgóság ugyanoly lángjától égjenek, mint őseik s a tévedések és erkölcsi veszedelmek mai örvényében őseik ártatlanságát és hitét utánozzák.

Szent Imre különösen az ifjúságot buzdítja erre a keresztény életre s minden erény fényességében világít előtte. A gondviselő Úristen akarata látszik abban, hogy a szent fiú szent szülőktől született. Amit nemrégiben az ifjúság keresztény neveléséről mondottunk, azt mind beigazolva látjuk ebben a szűz ifjúban. Igenis a szülők példája után alakul a gyermek lelke. Vajha Szent István király és jámbor nejének képe lebegne állandóan mindazok szeme előtt, akikre a jó Isten gyermekek nevelésének és tanításának gondját és méltóságát bízta! Bár az összes szülők azon volnának, hogy gyermekeiket a csecsemőkortól az igaz hit tejével táplálják és tőlük mindent távol tartsanak, ami erkölcsileg káros és a keresztény tisztaságra ártalmas! Mivel pedig a gyermekek keresztény nevelése nyilvánvalóan szoros kapcsolatban van a keresztény család fennmaradásával, minden áron oda kell hatni, hogy a házasság kötelékét, amelyet az isteni Üdvözítő szentségi rangra emelt, mindenki szentnek és felbonthatatlannak tartsa. A pogány és keresztény erkölcs között éppen az a különbség, hogy amaz a testnek és az érzékiségnek gyeplőjét ereszti meg, emez pedig a szent dolgot szentül kezeli; az előbbi a testi gyönyöröket ülteti első helyre, az utóbbi pedig a szenvedélyeket evangéliumi törvénnyel tartja féken. A keresztény hitvesek tanulják meg a családi otthon szentélyét tisztelni. Nemcsak Is-