Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)

— 26 -hogy ha nyugdíjas valamely alkalmzást nyer, így szerzett jövedelme vonassák le az élvezett nyugdíjösszegből.

4. Az elcsatolt területen levő egyházme^ gyei papság nyugdíjigénye tárgyában Heisz Mátyás lékai esperes felolvasott deklarációjával szemben Boda János dr. elnök a következő javaslatot terjeszti be:

A) A szombathelyi egyházmegyétől elszakított részek valamennyi papja, aki ezen egyházmegye kötelékébe tartozott, s így a Szent Imre-Egyesület tagja volt, a jövőben is tagja lehet papi segélyző egyesületünknek, ha kívánja.

B) A Szent Imre-Egyesület összes tagjai az alapszabályszerű nyugdíjban, illetve segélyben részesülnek; mégis a következő módozatok mellett:

a) Amennyiben az elszakított területeken a papi nyugdíj kisebb, mint a csonka egyházmegyében, az illető területek nyugdíjasai akkora segélyben részesülnek a Szent Imre- Egyesület részéről, amennyit kitesz a két nyugdíjközti különbözet. Az évi hozzájárulás vagy tagsági díj ebben az arányban lesz elszakított testvéreinkre megállapítandó.

b) Amennyiben az elszakított részeken a papi nyugdíj nagyobb lenne, mint a csonka egyházmegyében: elszakított paptársaink a Szent Imre-Egyesülettől segélyben nem részesülnek, de viszont évi hozzájárulást sem fizetnek.

c) Amennyiben pedig az elszakított területeken a papság nyugdíjat egyáltalán nem kapna: ez esetben ottani nyugdíjasaink az itthoni nyugdíjat teljes egészében a Szent Imre- Egyesülettől kapják. De viszont évi hozzájárulás fejében szintén az itthoni kulcs szerint adóznak.

Heisz Mátyás a burgenlandi papság nevében tiltakozást jelent be a javaslat ellen. A közgyűlés Boda János dr. indítványát Heisz Mátyás kivételével elfogadta.

A közgyűlés az elnök köszönő szavaival véget ért.

A szombathelyi püspöktől. 2490/1929.

A Szent Imre papi segélyző egyesület f. évi nov. 7-én tartott évi rendes közgyűléséről felvett jegyzőkönyvet a következő pontok kivételével jóváhagyom.

1. Rác Ferenc nyugdíjas papnak szombathelyi közkórházi ápolása időközben engedélyeztetett, amiért is a közgyűlésnek idevonatkozó javaslatát, hogy t. i. továbbra is Egerben ápoltassák, tárgytalannak tekintem.

2. Borsódy János tag hátralékos nyugdíjjárulékának befizetésére vonatkozó közgyűlési határozat szintén időközben tárgytalanná vált, amennyiben — mint azt a központi bizottság elnöke hozzám hivatalosan jelentette — nevezett a befizetéseket teljesíti.

3. A pénztármaradványként szereplő 28 ezer P időközben a kőszegi Szent Domonkosrendi nővéreknek aranyértékben betéti kamatláb mellett kölcsön adatott.

4. Azt az indítványt, hogy a nyugdíjasok száma maximálisan 16 legyen, nem fogadhatom el, mert ez igazságtalan lenne arra, aki a 16 hely betöltése után jogosan kérné nyugdíjazását. Igyekezni fogok azonban a lehetőség szerint a 16 számnál megmaradni.

Az idegenben működő egyházmegyei papok nyugdíjjárulék-befizetésére nézve a Szent Imre-Egyesület szabályai intézkednek. Nevezetesen a 4. §. és a 23. §. Ezek szem előtt tartásával nyugdíjjárulékait minden egyházmegyei pap köteles befizetni akkor is, ha egyébként nyugdíjra jogosító- állásban működik is. Tehát az egyházmegyén kívül működő papjaim is kivétel nélkül kötelesek nyugdíjjárulékaikat befizetni. Ezek nyugdíj járulék-befizetéseit mielőbb rendezendőknek tartom, nem pedig csak hazajövetelükkor, ami nehézségeket okozhatna.

A jegyzőkönyv többi részét jóváhagyom. Ennek legfontosabb része az elszakított területek papságának nyugdíjügye, mely dr. Boda János püspöki helynöknek a közgyűlés által elfogadott s általam jóváhagyott indítványa szerint1 végleges elintézést nyert.

Szombahely, 1929. dec. 31. P. H. f János püspök.