Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)
I. Tisztelendő Testvéreim, Kedvelt Fiaim! 26. szám. Szózat a papsághoz Beköszöntött egy új esztendő! Alkalom ez nekem, hogy a múlt év eseményeiről röviden beszámoljak és a következő esztendő teendőit vázoljam. Jubileumi esztendő volt a múlt év. Az oltár előtt egyesültünk mindnyájan közös Atyánkkal, aki ebben az évben ülte áldozópapságának arany jubileumát. Nem kételkedem, hogy ez a jubiláns esztendő mindnyájunkban elmélyítette a hűséget szent Egyházunk és a ragaszkodást látható feje iránt. Én magam Rómába zarándokoltam és szentséges Atyánk előtt tolmácsoltam a magam, papjaim és híveim hódolatát, amelyet Őszentsége kegyesen fogadva apostoli áldását küldötte egyházmegyémre és különösen szeretett oltártestvéreimre. Az elmúlt év az egyháztörténelemben azért is nevezetes lesz, mert ebben az esztendőben fejeződött be az Egyház 60 éves harca az olasz állammal. Nagy öröm és büszkeség megállapítanunk, hogy szentséges Atyánk bölcsességéből a római Egyház és a Pápaság tekintélye megnövekedve került ki e harcból. Magyar hazánkra az utolsó év anyagilag igen sok megpróbáltatást hozott. Az Egyházra nézve mégis szerencsésnek mondható, mert minden támadást nemes mérséklettel és határozottsággal visszaverve, újra tanúbizonyságot tett békeszeretetéről, de arról is, hogy az Egyházhoz való ragaszkodás csak fokozza a nemzet és állam iránti hűséget. Egyházmegyémre nézve is kedvező mérleget állíthatok fel, midőn az elmúlt évre viszszatekintek. Papságom hivatása magaslatán állva kötelességét teljesítette a gyóntatószékben, a szószéken, a templomban, sekrestyében, az iskolában, egyesületekben, a gazdasági és közéletben. Ezen fokozódó, értékes munkához impulzust adnak a kerületi koronagyülések, melyeken fontos kérdések szakavatottsággal és gondos előkészülettel tárgyaltatnak meg; a lendület megőrzését pedig szolgálják a szentgyakorlatok, melyekből a Tisztelendő Testvérek mint egy lelki fürdőből, — lemosva az élet porát, — új emberként, új gondolatokkal, célkitűzésekkel, elhatározásokkal telítve térnek vissza híveikhez, örömmel tapasztalom, hogy évről-évre nő azok száma, akik a budapesti Manrézában, St. Gábrielben vagy itthon a szemináriumban lelki életüket felújítják. Nagy örömmel és hálával emlékezem meg azon atyákról, akik a nép között szent miszsziót tartottak, vagy a társadalom egyes osztályainak lelkigyakorlatokat adtak. Az elmúlt évben egyházmegyém következő plébániáiban tartottak nyolcnapos népmissziót: Győrvár, Gutorfölde, Hosszúpereszteg, Lenti, Nagynarda, Ólad, Szentgotthárd, Szentkirály, Szécsisziget. Ezeken kívül sok helyütt triduumok tartásával igyekeztek a misszió eredményét biztosítani. Külön lelkigyakorlatokban részesültek az összes felső és középiskolák növendékei; továbbá a városok egyes társadalmi osztályai (egyesületei). A hitélet fejlődésének szép jele, de egyúttal biztosítéka a szívgárdamozgalom fellendülése, amely reményt nyújt, hogy a gyermekszív által a társadalom közelebb jut az isteni Szívhez. Látható anyagi eredményeket is értünk el az elmúlt esztendőben. Üj iskolák illetőleg tantermek, tanítói lakások a kultuszminiszter segítségével a következő helyeken állíttattak fel: Csönge, Döbörhegy, Chernelháza—Damonya, Egyházashollós, Gasztony, Halastó, Kemenesszentpéter, Keresztes, Nagygencs, Pusztaszentlászló, Rábafüzes, Sótony, Szenterzsébethegy és Szentpéterfa. Üj tanítói állások szerveztettek a következő iskoláknál: Alsószölnök, Bőgőt, Felsőmarác, Horvátnádalja, Izsákfa, Jánosháza, Kemenesszentpéter, Kenyéri, Keresztes, Nagygencs, Ólad, Pápóc, Pusztaszentlászló, Söjtör, Szentpéterfölde,
