Püspöki körlevelek 1930 (Szombathely, 1931)
hirdetésével szándékunk volt. Mert, mint már kezdetben mondottuk, nem volt más célunk, mint hogy a hit és jámborság élesebb fölkeltésével a népben, a magán és nyilvános erkölcsök megjavításának szerencsésen szélesebb utat törjünk, minthogy — b. e. elődünk, XIII. Leó szavaival élve — «amennyit az egyesek előrehaladnak lelkűk tökéletesítésében, az életre és a nyilvános erkölcsökre annyi tisztesség és erény» háramlik át szükségképen. Már pedig a jámborságnak és erénynek micsoda nagyszerű példáit láttuk az év folyamán, amidőn a hívek a földkerekség minden részében, jóllehet olyanok sem hiányoztak, akik könynyelműséget és hiúságot árultak el, az égi ajándékok kincseiből, melyeket atyai bőkezűséggel megnyitottunk, örökké tartó kincseket merítni törekedtek? És mindnyájan, különösen azok, akik, bár otthon könnyebben élhettek volna az üdv felajánlott segítségeivel, inkább akarták az út kellemetlenségeit és költségeit elviselni, nemde fennen hirdették ezzel, hogy a hiú földi dolgoknál sokkal többet érnek s a halhatatlan lélekhez méltóbbak ezek a javak, melyeknek megszerzésére elsősorban kell törekednie az embernek? S ehhez járul még az a vigasz is, hogy a szinte mindennapos audienciák alkalmával oly sok emberrel történt beszélgetéseinkből megállapítottuk, hogy ma sokkal elszántabban szolgálják az emberek Krisztus országát, annak a katholikus népekben való megerősítését s a pogányok között való elterjesztését. Innen van az, hogy a katholikus Akció, mellyel a papság működését kell elősegíteni s a missziók fenntartásának alapja ebben az évben nagy gyarapodást mutat. E helyen minden dicsérettel elhalmozzuk azokat, akik a mi örömünk emlékére különböző felszereléseket, továbbá annyi szent edényt és díszt ajánlottak fel Nekünk a missziók javára. Amit nektek, tisztelendő testvérek, kedves fiaink, mint óhajunkat beszédünk bevezetésében kifejeztünk, ugyanazt kérjük most levelünk végeztével, hogy velünk együtt igen nagy hálát adjatok Istennek, aki megengedte, hogy áldozópapságunknak ilyen fordulójához eljussunk s aki a jelenben is annyira segítségünkre volt és különösen ebben az évben annyi vigasztalással megörvendeztetett. De miután a sok nyert jótéteményt, mint illik, Istenre vonatkoztattuk, különös hálát mondunk azoknak is, akiket mint eszközöket e jótétemények végrehajtására kegyesen és gondviselőén Isten velünk szemben felhasznált: így a népek vezetőinek, akik értékes ajándékaik s népeik hozzánk utazásának megkönnyítésével olyan nagy jóindulatot mutattak irántunk; úgyszintén mindazon katholikusoknak, akik a meghirdetett búcsút akár otthon, akár Rómában maguknak megszerezték, miáltal nemcsak a közös Atyának, hanem mindenkinek a hit és jámborság példáját adták. S miért kellene csökkenni ‘vagy elenyészni ezen erények gyümölcseinek? Sőt az emberi nem Teremtőjét és Kormányzóját hő imával kérve reméljük, hogy a pártharcoknak a keresztény szeretet által való letompításával s a magán és nyilvános erkölcsöknek az evangéliumi parancsokra való visszavezetésével a polgárok sértetlenül fenn fogják tartani az egyetértést önmaguk közt s az államhatalommal szemben s különösen a keresztény erények megszerzésével példát fognak adni, hogy a földi zarándoklás útját az égi hazába szerencsésen megjárhassák. Azok pedig, akik Minket akárhonnan s az utóbbi hónapokban nem egyszer arra kértek, hogy az említett lelki gyümölcsök örömét valamivel továbbra is kitérj esztenők, talán kissé szokatlan dolgot kértek. De hogy a lelkek üdve iránti gondosságunkat s hálás lelkünk buzgóságát még jobban kimutassuk, beleegyezünk. Tehát azt a teljes bűnbocsánatot, amit a tavalyi mintegy szentévben az Auspicantibus Nobis című apostoli konstituciónkban kivételesen meghirdetve január 6-án engedélyeztünk, ugyanezt hasonló feltételek mellett a jövő, 1930-as év június haváig bezárólag apostoli tekintélyünknél fogva meghosszabbítjuk. Annak a békének a jeléül, amelyet Jézus Krisztus születésével hozott az embereknek és egyúttal a mi atyai jóindulatunk bizonyságául, Nektek, tisztelendő testvérek, kedves fiaink, szívesen adjuk apostoli áldásunkat. Kelt Rómában, Szent Péter sírjánál, 1929. dec. 21-én. Pápaságunk nyolcadik évében. XI. Pius pápa. Kiadja a Szent István-Társulat. Stephaneum nyomda és könyvkiadó r. t. Budapest. — Nyomdaigazgató : Kohl Ferenc.
